A kőfaragók évszázada

Vas vármegyében aligha van olyan település, ahol ne találkoznánk valami olyan alkotással, ami náluk készült, s alkotásaikra szomszédos területeken is rábukkanhatunk. Jó lenne egy monográfia, amely összefoglalná, összegyűjtené, hogy mivel járult hozzá a Hudetz család a Nyugat-Dunántúl kultúrtörténetéhez. Bár nincsenek éles határvonalak, a száz év három korszakra bontható. Az első időszak a műhely 1856-os megalapításától 1879-ig terjed. Az alapítóról, Hudetz Jánosról annyit tudunk, hogy iskoláit Sopronban végezte, a kőfaragással pedig feltehetően Mechle József ottani műhelyében ismerkedett meg. 

Nagyon rövid ideig állt a vállalkozás élén, 1865-ben meghalt. Az, hogy a történet itt nem ért véget, két embernek köszönhető. Az egyik az özvegye, Klöckler Mária, aki továbbfolytatta a vállalkozást, a másik a műhelyben dolgozó, s Németországban tapasztalatokat szerző Lieb Ágoston szobrász-kőfaragó. Az asszony az üzleti ügyeket vitte, Lieb a szakmai munkát végezte. Ezekből az évtizedekből viszonylag kevés olyan munka maradt meg, amelyik egyértelműen a Hudetz-műhely alkotásaként azonosítható. 

Közéjük tartozik a Szombathely főterén álló, 1869- ben készült Szentháromság-oszlop, ahol a szoboralakokat Lieb faragta. Ide sorolható a nemesbődi temető 1878 körül készült Szent család-szobra is. Hozzá kell tenni, hogy Lieb Ágoston időközben feleségül vette az özvegyet, így ő is a Hudetz família tagjává vált. A második nemzedéknek 1878–80 körül kellett átvennie a stafétabotot. Hudetz József 1857-ben a később Szombathelyhez csatolt Szentmártonban született, Sopronban tanult, majd a kezdeti időszakban Lieb keze alatt dolgozott. Az önálló szobrász-kőfaragó iparengedélyt 1877-ben állították ki számára. A következő évben Lieb meghalt, így a műhely vezetését fiatalon kellett átvennie. Az elkövetkező évtizedek rendkívül termékeny időszaknak számítottak. Megnőtt az igény az „úti szobrok” iránt. Korábban is készültek ilyenek, de a XIX. század végén a kereslet többszörösére nőtt. A téma is változott, a Nepomuki Szent Jánost és Szent Vendelt ábrázoló alkotások helyett most már Mária-szobrokat rendeltek, főleg olyanokat, ahol a Szűzanya Magyarország védasszonyaként jelenik meg. 

A háború idején sok szülő Pietà állításával emlékezett meg elesett gyermekéről. A múlt századfordulón két Hudetz József nevű kőfaragó dolgozott Magyarországon, az egyik Szombathelyen, a másik Kaposváron. Nagyon közeli rokonok voltak, a Somogyban dolgozó is Vas megyéből származott, Németgencsen (ma: Gencsapáti) született. Gyakorlatilag őt tekinthetjük a Hudetz család kaposvári ága megalapítójának. A Hudetz-műhely sohasem volt egyedül a piacon. A pályatársak néha szövetségesek voltak, máskor konkurensek. 

Az ezernyolcszázas évek második felében Szombathelyen Raffensperger Ignácnak volt jelentősebb vállalkozása, 1912-ben pedig a Kondor cég helyezte át az üzletét Celldömölkről a megyeszékhelyre. A szobrász és kőfaragó mesterek iparengedéllyel rendelkeztek, de meg kell különböztetni őket a szobrászművészektől (az „akadémiai” szobrászoktól). 

A kettő között volt átjárás. A Hudetz-műhely alkalmanként művészeknek is kenyeret adott, így dolgozott ott Rumi Rajki István és Mayer Sándor is. A harmadik időszak az, amikor Hudetz Emil volt a cég vezetője. Apja 1932-ben halt meg, de ő már korábban is önállóan dolgozott, így – ha nincs jelzés a talapzaton – az 1920-as években készült műveknél nehéz megmondani, hogy ki az alkotó. A két világháború között nagyon sok hősi emlékmű készült. A jelentősebb megrendeléseket fővárosi szobrászok kapták, de a kisebb települések csak szerényebb emléket engedhettek meg maguknak. Bőven jutott munka Hudetzéknek is. 

Ebben az időszakban stílusváltás is megfigyelhető. Hudetz Emil kedvelte a neoklasszicista formákat, az antikvitásra utaló szimbólumokat. A második világháború után a műhely még működött egy ideig, de már nem a régi körülmények között. A szombathelyi Vörösmarty és a Szent Márton utca sarkán álló telephelyet, ami több mint egy évszázadon át a cég központj