A titok arca

Lisieux-i Szent Teréz Ének a Szent Archoz című versét Rozman József ültette át magyarra. Jövőre lesz száz éve annak, hogy a költemény megjelent a Katolikus Szemlében. Lisieux-i Teréz 15 éves múlt, amikor belépett a karmelita rendbe. Leveleit ezután (kicsit régies fordítással) így írta alá: „Kisded Jézusról és a Szent Ábrázatról nevezett Terézia nővér”. 1897-ben, 24 évesen halt meg. X. Pius pápa őt tartotta a modern világ legnagyobb szentjének. (A szentté avatásra már XI. Pius idejében, 1925-ben került sor.) Ismertté és népszerűvé önéletrajzának megjelenése után vált. Magyarországi tiszteletének terjedéséhez Rozman József is hozzájárult, aki a verseit fordította magyarra. 

Rozman 1884-ben Góron született, 1915 és 1966 között – több mint ötven éven át – Hegyfalu plébánosa volt. Verseit, elbeszéléseit, műfordításait több folyóirat is közölte, s önálló kötetei is megjelentek. Kis Szent Teréz hitében fontos motívum volt a Szent Arc és a Kisded tisztelete. A Jézuskához írt versében ezt olvashatjuk: „Ó Jézuska! ismersz engem / S azt mondja tekinteted: Legyek tied…” Teréz alakjával a legtöbbször templomi szobrokon és festményeken találkozunk. Egyedülállónak mondható, hogy Chernelházadamonyán az egyik út menti szobor is az ő emlékére készült. Tóth Kálmán és felesége állíttatták 1940-ben. A Krasznai Lajos szobrász alkotta mű témája: Teréz hódolata a gyermek Jézus előtt. A Szent Arc kultusza sokak számára szokatlanul hangzik, pedig a dolognak több mint ezeréves múltja van. Honnan tudjuk, hogy nézett ki Jézus, milyen volt az ábrázata? A Golgotára vezető úton egy asszony a kendőjével megtörölte Krisztus arcát. 

A keresztutaknál a hatodik stációnál találkozunk ezzel a jelenettel. A középkori hagyomány szerint a kendőn megmaradt Jézus arcának valósághű lenyomata. Ez a képmás: igaz ikon (latinul: verum icon), s innen ered az a feltételezés, hogy az asszonyt magát is Veronikának hívták. Az a textília, amely érinthette Krisztus arcát, ereklye. Veronika kendőjének ábrázolása jeles művészeket is megihletett, megfestette többek között El Greco és Oskar Kokoschka is. Ha a mi vidékünkre gondolunk, akkor ott látjuk a veleméri templom Johannes Aquila által kifestett szentélyében. Felfedezhetjük a kőszegi kálvária előtti barokk szoborcsoport egyik nőalakjának kezében. 

Csepregen pedig a Szentkút melletti kereszten pillantjuk meg. Sokan hiszik, hogy valóban maradt fenn olyan „tárgy”, amelyik Krisztus arcvonásait őrzi. Az egyik ilyen a torinói lepel, amelyről már régóta tudományos viták folynak. A Jézus-ábrázolásokban sokszor a hívő ember vágyakozása jelenik meg: „Szeretnék közelebb kerülni az Úrhoz, látni szeretném, milyen volt ő.” Ez a kíváncsiság természetes, Máté evangéliumában Fülöp kéri Krisztust: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát!” Jézus válasza: „Aki engem látott, látta az Atyát is.” 

A krisztusi arc a Mindenható arca, s egyben a megváltás és az üdvözülés jele. Ha a Szent Arc tiszteletének történetét vizsgáljuk, nem csak híres alkotásokra, festményekre, szobrokra, irodalmi művekre kell gondolnunk. Találkozunk vele a mindennapokban is. Temetőben sétálva talán fel sem tűnik, pedig sok síremléken nem keresztet látunk, hanem Krisztus arcának ábrázolását. Van közöttük igényesebb mű is, de a legtöbb az egyszerű relief vagy sokszorosított plakett. Ez a szokás nálunk az 1900-as évek elejétől terjedt el. Azt követően, hogy Lisieux-i (Kis) Szent Teréznek és másoknak köszönhetően Jézus szent arcának tisztelete új erőre kapott.