Nők Fókuszban

2023.12.26. 11:30

Baráthné Molnár Mónika született könyvtáros: 2019 óta igazgatja a Berzsenyi Dániel Könyvtárat

Dr. Baráthné Molnár Mónika 2019 óta igazgatja a Berzsenyi Dániel Könyvtárat. Az intézményben végigjárta a szakmai ranglétrát: olvasószolgálatos könyvtárosként kezdte, majd feldolgozó könyvtárosként, 2014 és 2019 között pedig igazgatóhelyettesként dolgozott. 1994-ben került Szombathelyre, az akkori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára. Gyerekkoráról, pályaválasztásáról, motivációiról is beszélt a lapunknak adott interjúban.

Tömböly Ágnes

Forrás: Cseh Gábor

Hol töltötte a gyerekkorát?

Devecseri származású vagyok, Veszprém megyéből jöttem. Az Ajkai Bródy Imre Gimnáziumba jártam középiskolába, s meghatározó volt az életemben, hogy mindig nagyon jó pedagógusok vettek körül. Magyartanáraim az általános iskolában és a középiskolában is meghatározták azt az utat, hogy merrefelé induljak. Az osztályfőnököm, egyben magyartanárom a gimnáziumban mondta: pedagógusnak kell lennem. Szorgalmazta, hogy tanárképző főiskolára jelentkezzem. Így is történt, magyar volt az a szak, amely mellé választottam egy másikat, az lett a könyvtár. Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként és könyvtárosként végeztem 1998-ban.

Hogyan esett a választása a könyvtár szakra?

Nagyon szerettem könyvtárba járni Devecserben. Egy nagyon szép kastélykönyvtárban lehetett időt tölteni. Szerettem az ottani légkört, azt a hangulatot, amelyet a könyvek közelsége varázsolt. Továbbá, már középiskolásként is megtaláltak azok a beadandó dolgozatokhoz kapcsolódó feladatok, amelyekhez szükséges volt a forrásokban való kutatás. Jó érzés volt eligazodni a rengeteg könyv között, keresgélni nemcsak könyvekben, hanem folyóiratokban is. Akkor a legnagyobb sikert az érettségi dolgozatommal értem el, amely Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszéléséről szólt, az osztályfőnököm az egész osztály előtt felolvasva megjegyezte, ilyennek kell lennie egy érettségi esszének.

A főiskolán a könyvtár szakhoz kapcsolódó tárgyak tanulása egy, a korábbiakban megszokottakhoz képest, teljesen új terület volt, nagy kedvvel, érdeklődéssel tanultam a hozzám hasonló gondolkodású emberek társaságában. Amikor a gyakorlatot töltöttem Devecserben, Ajkán vagy Szombathelyen, a megyei könyvtárban, már láttam, mennyire tetszik ez a munka. Így amikor végeztem, már szóba sem jött, hogy pedagógus pályán indulok tovább, könyvtárakba adtam be a jelentkezésemet. 

1998 óta itt dolgozom a megyei könyvtárban, Pallósiné Toldi Márta igazgatónő vett fel, aki kezdetektől sokat támogatott, például az egyetemi kiegészítő tanulmányaim során, levelező tagozaton a Debreceni Egyetemen informatikus-könyvtáros képzettséget szereztem. Nagy Éva igazgató2014-ben helyettesének kért fel, biztatott, s elvállaltam. Tanulással, tapasztalatszerzéssel teli öt évet tevékenykedtünk együtt. Korábban is azt éreztem és jelenleg is úgy gondolom, amilyen feladatok adódnak, azokban meg tudom találni az örömöt. Jelenleg is tanulok, a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetében minőségügyi mérnök - minőségügyi menedzser képzésre járok.

Ez miért fontos könyvtárosként?

Fontos, hogy magas színvonalú, minőségi könyvtári szolgáltatást nyújtsunk. Ahhoz, hogy hatékony és színvonalas munkánk legyen, az elméleti megalapozottság és a gyakorlati alátámasztás is szükséges. Tudnunk kell úgy dolgozni, hogy amit teszünk, az tényleg a hatékony, eredményes működést szolgálja.

Mit olvas otthon? Mivel kapcsolódik ki?

Az éjjeliszekrényemen sokféle könyv található: angolt tanulok, verset, szépirodalmat olvasok, vagy pedig a szakmához kapcsolódó cikket, szakkönyvet viszek haza. Tagja vagyok a könyvtár olvasókörének is: most David Guterson Hó hull a cédrusra című könyvét olvassuk. Rendkívüli mű, mindenkinek tudom ajánlani.

Két felnőtt gyermeke van. Hogyan lehet megőrizni az egyensúlyt a család és a könyvtárigazgatói feladatokkal járó terhek között?

Munkaszerető ember vagyok, mindig is az voltam. A gyerekeim úgy nőttek fel, hogy ehhez hozzászoktak. A férjem is szeret tevékenykedni a saját hivatásában, tiszteletben tartjuk egymás kötelezettségeit, így fogadjuk el egymást. A lányom 23, a fiam 20 éves, mindketten jogász hallgatók, az élethelyzetükkel, problémáikkal tisztában vagyunk. Figyelünk egymásra, ez a titkunk.

Hogyan képzeli el magát 10 év múlva?

A könyvtárak több ezer évet túléltek, ezután is megmaradnak. Látjuk, hogy pillanatról pillanatra változik a környezetünk, ez az intézmény mindig is tudott alkalmazkodni, a könyvtárnak mindenre van válasza, sok területhez tud csatlakozni, legyen az fenntarthatósági szemléletformálás vagy mesterséges intelligencia. Tíz év múlva ebben a környezetben képzelem el magam. Lehet, hogy más adottságok közepette, de akkor is, minden nehézség ellenére próbálunk kreatív kollégáimmal a felszínen maradni, és az olvasói igényeket kielégíteni. A nehézségek egyre inkább eluralkodnak az emberek életében, de a könyvtár mindig az a hely lesz, amely a felhasználóbarát szolgáltatásokkal, az olvasók iránti alázattal fog működni, ebben áll az erősségünk. Tudunk az emberekkel kommunikálni, s ennek így is kell maradnia.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában