Bemutatták Csonka Ernő – Az öreg akác című életműalbumát a Szombathelyi Képtárban

Csapláros Andrea a Savaria Múzeum igazgatója felelevenítette a Csonka Ernő élettörténetét, Torjay Valter művészettörténész a festészetéről beszélt. Dr. Székely János megyés püspök azt emelte ki, hogy a szépséget belülről látta; belépett a templomba; látta, ismerte a szépség forrását, a Teremtőt, aki alkotta a gyönyörű világmindenséget. A Püspöki Általános Iskolába járt, majd a premontrei gimnáziumba, és premontrei kispap lett. Nagyon mélyen vallásos ember volt, de érezte, hogy más az útja. Idősebb korában tagja lett a Templomos Lovagrendnek, a Premontrei Diákszövetségnek.

-     Ismerte a templomot. Próbálta megszólaltatni a természet lelkét, fontos volt, hogy jelen legyen a tájban, érezze a benyomásokat. A festészetet küldetésnek érezte; az mondta: „Ecsetet adott a kezembe az Isten”. Az ő szépségét akarta megjeleníteni. Ezt a titkot élte meg családjában is, a családja iránti szeretetben. Belső tűz volt benne, alkotni akart. Úgy fogalmazott egyszer: az alkotás édes kényszerűsége hajtja. Még 90 éves kora után is rengeteget alkotott, adni akart, és adott is bőkezűen a képeiből a képtárnak, az egyháznak is. Ő festette az oladi Batthyányi templomban, a zárdatemplomban a keresztúti stációkat is. A ferences templomban a IV. Károly, a Boldog Battyhány Strattmann László portré tőle van.  Festett képeket Szent Erzsébetről, adott sok képet a Püspöki Palotának, a könyvtárnak is. Az egyik legremekebb a II. János Pál pápáról szóló festmény, ez ott található az én dolgozó szobámban – tudtuk meg Székely Jánostól, aki hozzátette: – Hálásak vagyunk neki, hálásak vagyunk a nagylelkű, küldetéses festészetéért. Azokért a képekért, amelyek sugározzák a belülről látók fényességét.

Az életműalbumban található „Ingaóra” című írásához kapcsolódva Merklin Tímea felidézte: Csonka Ernő festészetének egyik fontos tartalma, hogy a festményei – szakrális és tájképei egyaránt – olyan objektumok, amelyek megalkotása során az univerzumban meglévő, isteni szeretet átszűrődésében megpihent. Dolgozott a kezével, elméjével, lelkével pedig eközben nyugalmat talált. Felesége, Gyöngyi szeretete, közelsége, gondoskodása hús-vér élményként burkolta be, és természetesen ment köztük a szavak nélküli kommunikáció. Az időskori szerelem egyben Isten-élmény volt, amennyiben Gyöngyi szeretetét látva – Csonka Ernő így fogalmazott – „a Gondviselő az ingaóráját továbbjárni engedte”. Száz évet élt.