Kézfogás az ősökkel – Végvártól Vasvárig – a megmentett versekkel őseinek állít emléket Rásóné Zöld Gabriella

– A szüleim tanárok voltak Vasváron. Édesapám, Zöld Gábor itt lett megbecsült művész-tanár, aki amolyan „székely ezermesterként” festett, faragott is. 2012 decemberében, születésének 100. évfordulóján emlékkiállítással tisztelgett előtte Vasvár városa. A Temesvár melletti Végvárról származott, ahol az édesapja, a nagyapám és az ő édesapja, azaz a dédapám – református lelkészként, illetve esperesként szolgáltak 5ötvenévig, egymás után. Dédpapa építtette a templomot, a nagypapa az iskolát. Dédapámnak – lévén nagyon szerény ember volt – nem jelentek meg versei, nagyapám halála után egy kis füzetecskében kiadtak néhányat, a temetői emlékművére adakozva. A falu, Végvár (Tormac) őrzi emléküket: Zöld Mihály Közösségi Házat avattak, mindketten ezt a nevet viselték – meséli a Szombathelyen élő Rásóné Zöld Gabriella, aki májusban magánkiadásban jelentette meg felmenői addig fiókban őrzött száz-száz versét, kiegészítve édesapja, Zöld Gábor alkotásaival.

Három év munkája a több mint 300 oldalas, hatvan példányban kiadott kötet. Ahogy a könyv fülszövegében szerepel: a versek a természetről, a faluban lakók életéről, szeretetről, szerelemről, a családról, a dolgos hétköznapokról, az elmúlásról, emlékezetről, hitről szólnak igaz lelkükből. A rábahídvégi születésű Bognár Stefánia írta az irodalmi bevezetőt.

– Tizenöt évesen jutottam el Végvárra, a dédszüleim és a nagyszüleim is régen meghaltak, számomra ismeretlennek tűntek. Nyugdíjasként sikerült felvennem a kapcsolatot egy, a faluban született, Magyarországon élő ismerőssel, aki dédnagyapám, id. Zöld Mihály kézzel írott és egy tisztelője által legépelt verseit, valamint azonos nevű nagyapám Az én világom 1934. Végvár verseskötetének másolatát átmentette az utókornak. A dédpapa írásai még soha nem jelentek meg, titkolta azokat, pedig irodalmi értékűek. Felemelő élmény volt, ahogy feltárult verseikben a múlt, az egész életük. A kettejük által írt kincseket adtuk közre az édesapám szobrai, festményei kíséretében.