Függőség és gyerekmagány - Boznánszky Anna, a budapesti Káva színész-drámatanára játékba hív

Az 1996-ban alapított budapesti Káva Kulturális Műhely – a résztvevő színháza – olyan független színházként határozza meg önmagát, amely részvételi és közösségi színházi formákat alkalmaz céljai eléréséért: „E munkának szerves része a pedagógiai szempontú megközelítés, de igyekszünk messzire elkerülni a didaktikus kérdésfeltevést és megkérdőjelezni a sematikus, közhelyes válaszokat” – így mutatkozik be a magyarországi színházi nevelésben meghatározó szerepet betöltő társulat, amely minden korosztálynak készít előadásokat – és amelynek 2021 óta Boznánszky Anna is tagja: színész-drámatanári minőségben. A szálak természetesen a Soltis Lajos Színházhoz ve- zetnek. Néhány éve a Káva két workshopot is tartott Celldömölkön, a Soltis-színház már meglévő előadásaihoz születettek feldolgozó foglalkozások. (Bár Anna, amikor a közelgő Dzsinnek-vendégjátékról beszél, mellőzi azt a fordulatot, hogy foglalko- zás – a közönségnek inkább együttgondolkodást ajánl; de a szemlélő pozíciója sincs kizárva.) 

Szóval: azok a celli kávás workshopok benne is maradandó nyomot hagytak, úgyhogy ujjongott belül, amikor egyszer csak (vásárolt éppen) megszólalt a telefonja, és Takács Gábor, a Káva vezetője beszélgetésre hívta. Akkor már Budapesten élt: az ELTE-n magyar alapszakot végzett, a Károli Gáspár-egyetemen színháztudományból szerzett mesterdiplomát. Ki másnál írta volna a szakdolgozatát, ha nem Bethlenfalvy Ádámnál – mi másból, ha nem „színházi nevelésből”. Ismerős volt ebben a világban – számítottak is rá –, amikor az a bizonyos telefonhívás megérkezett. De nem beugrásról volt szó – ahogyan első ujjongásában Anna gondolta –, hanem szerződtetésről. Álomsztori a javából – és javában tart. Persze a soltisos kötődéseket azóta sem számolta fel: ha szerencsénk van, láthatjuk őt A cigány című Szigligeti Ede-átiratban és a tavaly bemutatott (több mint) zenés kabaréban: a Magyar Álomvasutak elvisz egy körre januárban is. Sőt: a Káva-honlapon olvasható mini önéletrajzában sem feledkezik meg a celldömölki kezdetekről: „A Soltis Lajos Színházban egy olyan közösségbe kerültem, ahol megtanultam igazán jelen lenni, véleményt alkotni, meghallgatni és figyelni. 

Ezek nélkül az alapok nélkül talán ma nem is lennék a Káva társulatának tagja. 2021 óta a Káva színész-drámatanára vagyok, ami a folyamatos tanulási, fejlődési lehetőséget jelenti számomra. (…)” Ecsedi Csengével közös – az általános iskolák 6–8. osztályosainak ajánlott – A muter meg a dzsinnek című előadásuk például bekerült a Káva inkubátorprogamjába. Elekes Dóra könyvéből készült a tantermi bemutató, amelyben egy kislány a fantáziavilága mozgósításával dolgozza fel anyja alkoholizmusát, elkerülve a „tényszerű valóságot”. Úgy kezdődött, hogy a rendező, Ecsedi Csenge Berta „az ő hangján hallotta ezt a történetet” – és Anna számára is azonnal egyértelmű volt, hogy igen, meg kell csinálnia –, és Csengével közösen van dolga ezzel a történettel. A muter meg a dzsinnek fontos dilemmákat vet fel – ráadásul bármely szenvedélybetegség, a róla való beszéd még mindig nagyrészt tabunak számít nálunk –, de Anna hangsúlyozza: nem az anya alkoholizmusa, hanem a kislány van az előadás középpontjában. A muter és dzsinnek január 18-án, csütörtökön 19 órakor kezdődik a Soltis-színházban. A színpadon: Boznánszky Anna.  Az előadás (mindenféle színházi nevelési előadás) közönségének – bocsánat: összes résztvevőjének – azt ajánlja, hogy „ne tartsák vissza a gondolatot”. A színész-drámatanár számára pedig az alapkészültséghez tartozik a kellő kíváncsiság, a kíváncsisággal párosuló játékkedv – és az őszinte jelenlét: „Tedd négyzetre az itt és most állapotát!”

Utóirat: Anna természetesen a megszokott és természetes kávás közegben, iskolai osztálytermekben is színre lép A muter meg dzsinnekkel Celldömölkön; az egyiket ráadásul édesanyja osztályának játssza. A kétlépcsős színházi nevelési programban Kardos János - szintén a Káva színész-drámatanára - működik közre.