Nagy Ernőné - Margit néni, a mikosszéplaki könyvtár lelke

Tősgyökeres mikosszéplaki, soha nem is vágyott máshová. Sokat mesél gyerekkoráról, édesapjától örökölte az olvasás iránti szeretetét, kedvencei a romantikus regények. Szombathelyen született, anyukáját lovaskocsival vitték be a kórházba és úgy is hozták haza onnan már vele a karjában. – Abban az időben még nem volt mentő, nem volt busz, nem volt autó, így lehetett megoldani. – magyarázza. Megosztja velünk azt is, hogy testvérei a szülőházban születtek, ahogy ő is otthon, egy bába segítségével adott életet egyik gyermekének és úgy gondolja, sokkal jobb élmény volt az ismert környezetben szülni, mint a kórház falai között.

Nagy Ernőné könyvelőként dolgozott az akkori csermindszenti TSZ-ben főállásban, férjével három gyermeket neveltek, mellette földet műveltek és állatokat is tartottak. Az édesanyja is a faluban lakott és betegsége miatt sokszor a gondoskodására szorult. Margit néni igyekezett az élet minden területén helyt állni, amikor a kikapcsolódásról kérdezem, csak elmosolyodik: – Nem nagyon volt időm magamra. Viszont a falu lakóival mindig segítettünk egymásnak, akár szüretelni, meghámozni a zöldségeket, mindig számíthattunk egymásra.

Életének egyik fájdalmas fordulópontja férje hirtelen elvesztése. Mindössze 54 éves volt, amikor örök búcsút kellett vennie párjától. Épp a tragédia előtt ment nyugdíjba és gyászon kívül az anyagi bizonytalansággal is szembe kellett néznie. Mikosszéplak akkori polgármestere – ahogy ő nevezi, a Horváth Pista – megkereste Margit nénit és segítséget ajánlott neki. – Azt mondta, hogy másképp nem, de ezzel tud nekem segíteni. Vállaljam el a könyvtáros munkát, leleményes vagyok, talpraesett vagyok, bele fogok tanulni. Lefoglalom magam és egy kis kikapcsolódásnak is jó lesz az olvasgatás. Nagyon rendes ember volt, azóta is hálás vagyok neki. – meséli Margit néni. A közösség kisegítette a nehéz időszakból, azonnal magáénak érezte a könyvtáros szerepet és a plusz teendők segítettek enyhíteni a gyászát.

Majdcsak 20 éve a mikosszéplaki könyvtár vezetője, ami azóta a falu közösségi színtereként is funkcionál. Margit néni hozzáteszi, a digitális kor miatt bekövetkezett változások a könyvtárat is érintették. – Régen sok kisgyerek jött hozzám, könyveket olvastak, lemezeket hallgattak, elbeszélgettünk, társasoztak, imádtak itt lenni – meséli. Az okostelefonok megjelenése azonban megváltoztatta a helyi fiatalok szokásait, és a könyvtár látogatottsága jelentősen csökkent. Jelenleg már inkább a helyi asszonyok járnak be hozzá, akiknek szívesen ajánl új köteteket, vagy kellemesen elbeszélgetnek a falu ügyeiről.

A könyvtár melletti teremben még mindig él a nyüzsgés, a falu lakói sok összejövetelt tartanak itt, megmaradt az intézmény közösségteremtő ereje. Volt már itt batyus bál, kocsonyafőzés, kisebb táncos mulatságok, közös sütés-főzés, amikor összegyűlnek a kis falvacska lakói, férfiak és nők, beszélgetnek és nevetnek. Társadalmi munkát is gyakran végeznek, előfordul, hogy összefog a csapat és önkéntes munka keretein belül rendbe rakják az önkormányzat előtti kertet, vagy adventi gyertyát gyújtanak a főtéren. – Mindig megvan az a 15-20 ember, akiket

össze lehet hívni ilyenkor – közli Margit néni. Ami nagyon szembeötlő, hogy mindenkit név szerint említ – itt nincs a doktor, vagy a postás, mindenkinek tudja a vezeték és keresztnevét is, úgy érzi az ember a szavaiból, itt még élnek a valódi emberi kapcsolatok.

Amikor arról kérdezem, hogy mire a legbüszkébb az életében, a családját emeli ki. - Örülök neki, hogy mindhárom gyermekünket fel tudtuk nevelni tisztességesen, azóta 7 unokával és 3 dédunokával is megajándékozott a sors, igazi öröm minden velük töltött perc. Margit néni lelkesen meséli, hogy a család mennyire odavan a főztjéért, nagyon hiányolják a vidék ízeit. - Amikor jönnek, hozzák a kis dobozkájukat. Mindig azt mondják, mama, úgy főzz, hogy csomagolni is tudjunk belőle. Ez nekem nagyon nagy öröm, hogy még tudom őket így segíteni. És van mit felpakolni Margit néninél, ugyanis szabadidejében kertet művel, tele mindenféle finomsággal, lekvárt tesz el mint egy igazi jó nagymama – illetve már dédnagymama - és nagy öröm neki, amikor a család beraktároz a finomságaiból.

Néha elég egy kis falvacskában élő, tiszta szívű dédnagymama története is, hogy felfedezzük a múlt szépségeit és megtanuljuk értékelni azokat. Margit néni élete tele van munkával, szeretettel és egy olyan közösség erejével, amely ma már nehezen található meg a digitális kor gyors ütemű világában.