Sárvári kincset találtak az aukciós portálon, könyv lett belőle

A kötet és megjelenésének története is különleges: az alapjául szolgáló kéziratot Ágh Péter államtitkár, országgyűlési képviselő egy online aukciós portálon kutatva lelte meg, saját költségén megvásárolta és a sárvári önkormányzat támogatásával adatta ki a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában. Szeibert János közel fél évszázaddal ezelőtt írta meg Sárvár történetét, a kézirat kiadása azonban mind ez idáig váratott magára. Ágh Péter államtitkár, országgyűlési képviselő múlt év tavaszán egy online aukciós oldalon bukkant rá arra a vaskos gyűjteményre, ami Szeibert János és Sulyok István munkáit rejtette. A Sárvár történetét 1848-ig elbeszélő részt Szeibert János írta. A kötet kiadását az országgyűlési képviselő mint magánember kezdeményezte, ugyanis, mint azt elmondta, fontos számára a történelmi emlékek megőrzése, és bemutatása. 

– Éreztem, hogy ez a város szempontjából fontos irategyüttes lehet, ezért megvásároltam. A kéziratok mellett egy ajándékozási szerződés is volt, amelyet Szeibert és a városi tanács kötött 1983-ban, ebben Sárvár vállalta, hogy anyagi lehetőségei függvényében kiadja a munkát. Mindezt elújságoltam Kondora István polgármesternek, Takács Zoltán Bálint igazgatónak és Farkas Csabának, a Szülőföld Könyvkiadó vezetőjének. Ezután született meg az a döntés, hogy Sárvár teljesíti a négy évtizedes ígéretét és kiadja Szeibert János: Sárvár története 1848-ig című krónikáját – vezette fel a kötet megjelentetésének előzményeit Ágh Péter. Elmondta azt is, hogy ezek után Szeibert élettörténetének kutatásába kezdett, hiszen a fellelhető életrajzok alig voltak fél oldal hosszúságúak. 

– Azt tudtam róla, hogy fiatalon megírta Sárvár monográfiáját, amely valójában egy rövid füzet. Később viszont folytatta a kutatásait és 1957-re készült el a most kiadott félezer oldalas mű, amelyet akkoriban a Magyar Tudományos Akadémia is elismert. Érdekelt, hogy ki volt az az ember, akinek ennyire szenvedélye lett Sárvár. Munkám eredményeit a kötet elején található tanulmányban foglaltam össze. Az ebben szereplő nagy számú lábjegyzettel, hivatkozással is ellátott írásom is azt mutatja, hogy 1945-ig elég jól nyomon következő a pályája, kutatásai. Azt követően azonban egy merőben új élet várt rá. A korábban róla született megemlékezésekben is megemlítik, hogy nagyszámú könyv, publicisztika kötődik a nevéhez, de sosem rendszerezték őket. Most ezeket is megpróbáltam összegyűjteni, 135 anyagot sikerült hozzá kötnöm.

 Az, hogy Szeibert munkája most megjelent, jelentős a város történetének kutatása szempontjából, hiszen ahogy arra Takács Zoltán Bálint a bevezetőjében is rámutatott: „a művet mindig valami titokzatosság vette körül, létezésével kapcsolatban is felmerültek kétségek. Most a sejtelmes homály eloszlik, a munkát kézbe vehetjük és elolvashatjuk” – fogalmazta meg Sárvár országgyűlési képviselője. Tavaly volt Szeibert János születésének 120., halálának 40. évfordulója. Ahogyan negyven éve volt annak is, hogy felajánlotta a városnak az anyagot. Így hát, Ágh Péter úgy véli, a kézirat a legjobbkor került elő ahhoz, hogy azt 2023-ban, ebben a sok évfordulót tartalmazó évben előkészítsék a kiadásra. – Megjegyzendő, a várostörténet egyik példánya a várban megvolt, így az online piactérre felkerült másik valószínűleg egykor Szeibert sajátja volt. A most megjelent mű borítójával tiszteleg Szeibert első, 1926-os monográfiája előtt azzal, hogy szerepeltetjük benne Huszár Károly egykori miniszterelnökünk, sárvári képviselőnk előszavát, valamint az akkori kiadás borítójáról felhasználtuk a szép Sárvár-ábrázolást – folytatta Ágh Péter, aki arra is kitért, hogy a kötet folytatása is várható, hiszen a megvásárolt kéziratcsomagban Sulyok István Sárvárhoz kötődő munkái is helyet kaptak. 

A Sulyok István valószínűsíthetően Szeibert János álneve lehetett, amit édesanyja családneve után vett fel. Az országgyűlési képviselő és a városvezetés tervei szerint a Sulyok-kéziratok és Szeibert másik, a múzeumban őrzött, a XIX. századról is szóló anyaga ugyancsak helyet kaphatna egy új kötetben. – Érdekesség, hogy a kötet megjelenése után jelentkezett a Budapesten élő Szendrői László, Szeibert unokaöccse, aki újabb érdekességeket ígért nagybátyjáról. Februárban találkozunk vele. Egy biztos: Szeibert munkája alapján is büszkék lehetünk Sárvár történetére, amely az itt élők közös teljesítménye. 

Közös felelősségünk, hogy a jövő nemzedékei érdekében tovább építsük a várost – mondta el Ágh Péter a könyv megjelenése kapcsán. A történeti monográfia bemutatóját hatalmas figyelem övezte, a sárvári múzeum díszterme csordultig megtelt érdeklődőkkel. A bemutatón Kondora István Sárvár polgármestere is szólt. Elmondta, hogy a kézirat kiadásával régi adósságát törleszti a város, az anyag ugyanis 1957 óta várt a kiadásra. A kötetet Takács Zoltán Bálint történész mutatta be, aki kiemelte: dr. Szeibert János volt az első kutató, aki feltárta Sárvár középkori területét, mely ezt követően a történeti kutatás alapjává vált.