Tizenévesek a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán: helyre tenni a kibicsaklott időt

Az Ádámok és Évák ünnepe – ahogyan az esemény háziasszonya, Horváth Nóra is emlékeztetett rá – Szolnokról elindított kezdeményezés, amelyhez a WSSZ harmadik alkalommal csatlakozott. Az első évben tényleg Madách Az ember tragédiája című „világkölteményéből” dolgoztak föl egy-egy színt a vállalkozó kedvű szombathelyi, vasi középiskolások: izgalmas, élvezetes, eleven összeállítás lett a végeredmény. Utána az Agorába költözött a program: Petőfi emlékezetére Sándorok és Júliák léptek színre. Itt nem álltak rendelkezésre – akár átírható – színpadra szánt szövegek, de így is születtek érvényes pillanatok; és az alkalmi fellépés nyomán folyamatosan működő színjátszó csoportok (a kezdeményezés egyik titkos célja talán pont ez).

Zene, tánc, podcast: Shakespeare él! 

Az idén aztán eljött William Shakespeare, akinek drámái elsősorban Arany János so­káig érinthetetlennek, megmásíthatatlannak tűnő fordításában gyorsan a magyar kultúra – sőt: a mindennapi nyelvhasználat – szerves részévé váltak. A Shakespeare-kalamajkák címmel – Németh Gyöngyi, a JátsszMa Műhely vezetője által – összefogott színházi délután pedig egyértelműen megmutatja, hogy Shakespeare nem a poros, unalmas, kötelezően tisztelni kell kategória, hanem tényleg él és virul: a drámáiban fölvetett dilemmák, megrajzolt konfliktusok a mai tizenévesek számára is világosak, húsba vágók. A maximum 15 perces jelenetek bátran élnek korunk (koruk) mindennapi eszközeivel (pl. okostelefon, podcastforma), és az összes csoport ráérzett, hogy a színpadi zenének mekkora hatalma van (legyen szó régi olasz slágerről vagy Shakespeare-musicalről). A Shakespeare-délután illeszkedik a WSSZ zenésnek meghirdetett 2023/24-es évadához.

Emberi játszmák

A Weöres Sándor Színházban három éve működő JátsszMa Diákstúdió a Rómeó és Júlia musicalból való jelenettel magasan indítja az estébe hajló délutánt: Verona hercegének szerepében Orosz Márton elkeseredett komolysággal teremti le a folyton marakodó, Veronát csatatérré változtató Montague- és Capulet-tábort. A JátsszaMa többször visszatér: ők a bizonyíték, hogy a színház – az játék, és sok munka is. A csoport felkészítői (rendezés, korrepetíció, koreográfia): Németh Gyöngyi, Falusi Anikó, Ostyola Zsuzsanna.

A Savaria-technikum Savaria Shakespeare Társulata podcastként tálalt mini Makrancos hölgy-átirattal érkezik. Az ötlet jó és aktuális, ráadásul legálisan van mindig kéznél az okostelefon. Felkészítőjük: Horváthné Németh Rita.

Mint kibicsaklott bokát

A premontrei gimnázium Varieté Társulatának Hamlet-­jelenetét Horváth-Pintér Viktória rendezte, segítői: Tóthné László Mónika és Varga Márta. A legjobb diákszínjátszós hagyományok folytatását látjuk, mélyelemzés nyomán megszülető színpadi megoldásokkal. Megüti a fülünket, hogy Hamlet nem a híres „kizökkent időről” beszél, azt mondja: a kibicsaklott időt kell helyre tennie (mint a kifordult bokát, ahogy Kappanyos András kizökkentségtanulmányában írja). A „kibicsaklott” Eörsi István leleménye – színházi Shakespeare-fordítás.

Ophelia tekintete

A Művészeti Szakgimná­zium és Technikum Kákémegtesző Tertor nevű csoportja Ophelia szemszögéből mutatja meg a Hamlet-sztorit; érvényes, izgalmas fölvetés. Zugor Krisztina fogta össze az előadást, a csoport mentora Németh Gabriella.

Szintén izgalmas ötlet, hogy a Nagy Lajos Gimnázium színjátszói kilenc Shakespeare-hősnőt (Júlia, Miranda, Ophelia, Desdemona stb.) hoznak össze, Így jártunk apáinkkal címmel (nyilván az Így jártam anyátokkal sorozat parafrázisa). A jelenetet írta és rendezte: Németh Andrea.

A fináléban szól a Szívből szeretni… (Rómeó és Júlia-musical), Kelemen Zoltán összegez, Szabó Tibor igazgató zárszót mond. A csoportok képviselői oklevelet vesznek át, aztán majd jönnek megnézni a februári (zenés) bemutatót, a Gyévuskát. Telt ház van, mindenki drukker, nincs ellentét. Nyolcvanhárom ragyogó fiatal áll a színpadon. Tapsolunk: tegyék csak helyre a kibicsaklott időt.