A nyelvbotlást is tőle kaptuk - Érdekességek a Vas vármegyei költőről, Faludi Ferencről

„Fortuna szekerén okossan ülj, Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj” – ez a verssor még azok számára is ismerősen cseng, akik semmit sem tudnak Faludi Ferencről.

Feiszt György

Faludi Ferenc az elsők között kezdett magyarul írni – 320 éve született

A 18. században élt magyar irodalmi életet is jelentősen befolyásoló költő, prózaíró, műfordító egyike azon ritka személyeknek, akik már a felvilágosodás előtt magyarul írtak. 320 éve, 1704. március 25-én, az akkor még Vas vármegyéhez tartozó Németújváron (ma Güssing, Ausztria) született. Apja a Batthyány család tiszttartója, édesanyjának testvére Rákóczi katonája volt.

Faludi felmenőitől örökölte úgy a kuruc, mint a labanc hagyományt, de az ebből adódó ellentétet lelki világában egyensúlyba hozta. Úgy tudott jó katolikus lenni, hogy nem zárkózott el a felvilágosodás eszméitől. Külhonban élve, fontos egyházi funkciókat betöltve is célja volt a magyar nyelv művelése és gazdagítása. Hű maradt császárhoz-királyhoz, de verseiben feddő hangon beszélt az udvari élet léhaságáról, és tudott úgy konzervatív lenni, hogy a haladók is lelkesedtek érte. Faludi ültette át magyarra a 18. századi német, olasz és francia irodalom fő műveit. Azon tollforgatók egyike volt, akik már a felvilágosodás előtt nem csak itthon, de külföldön is magyarul írtak.

Faludi alkotta a magyar köznyelv azóta is változtatás nélkül használt „zsebóra”, „napirend”, „nyelvbotlás” stb. szavait. Nem véletlen, hogy Batsányi János és Bessenyei György őt látták a nemzeti költészet, Kazinczy Ferenc pedig a nyelvújítás egyik előfutárának. Faludi, a jezsuita szerzetesrendbe lépve, fiatal korától magas egyházi tisztségeket töltött be. A budai Szent Anna-templom hitszónoka, a Pázmáneum, majd a bécsi Theresianum igazgatója volt. Római szolgálata idején figyelt fel az iskoladrámákra.

Műfordításai erkölcsi világképének célkitűzéseit szolgálták. Világi versei tele vannak érzelemmel, humorral, bölcsességgel, népies fordulatokkal. A jezsuita rend feloszlatása után a Batthyányak rohonci (ma Rechnitz, Ausztria) birtokán létesített szegényházban, 75 éves korában érte a halál. Faludi hagyatéka sajnos az enyészeté lett, de szűkebb pátriája igyekszik az emlékét ápolni. Hajdani lakóhelyét Kőszegen, Körmenden emléktáblák, nevét Szombathelyen utcanév őrzi. Kéziratos verseit a Szombathelyi Egyházmegyei levéltár „Forgandó szerentse” címen fakszimile formátumban, 1992-ben adta ki.