Petőfi eltűnt - A Szombathelyi Képtár gyűjteményében pénteken megtaláltuk

Az ünnepi beszédek, koszorúzások, megemlékezések és díj­átadó mellett több programból is válogathatunk. Sárváron például Pilvax kávéházzá változnak március 15-e délelőttjén a Nádasdy-vár patinás terei, hol máshol őriznék a forradalmi hagyományt, ha nem a huszárkiállítás helyszínén?

Március 15-éről és a márciusi ifjakról, a fényes forradalomról és a levert szabadságharcról mindenkinek van valamilyen tudása, benyomása; vannak (bármilyen furcsán hangzik) emlékei.

Petri György Irodalomóra hetedikeseknek című „talált verse” így szól: „Arany János a magyar nép / legnagyobb epikai / költője de mint lírai / költő is a legnagyobbak / közé tartozik. / Öreg szüleinek egész / Nagyszalontának büszkesége lett. / Közben szorgalmasan tanult. / Művészi pályáról álmodozott. / Könnyű szívvel hagyta ott / a kollégiu­mot / bár később / ezt a tettét nagyon megbánta. / Eleinte csak magának verselgetett. / Arany részt vállalt / Petőfi eltűnt. / A nép felszabadulásának ügye elbukott. / Mindez kétségbeejtette Arany Jánost. / Műveiben a szabadságharc eszméit őrzi / és Habsburg-ellenes magatartásra buzdít. / Kilenc év telt el így. / Ezalatt Pesten lassanként újra megindult az irodalmi élet.”

Arany részt vállalt, Petőfi eltűnt. Talán pont ezért érezzük, hogy mindenütt ott van.

„(…) És ő, a levegő ura, mindennap föláll a kopott trapézra, bajusza mulatságosan billeg, drágáim, így szól halkan, és belefúrja magát a levegőégbe föl, föl, mindennap, érettünk meg persze magamagáért.

A levegő, tudjuk, ha nem tanították is, tanultuk: színtelen, szagtalan, szúrós szagú gáz. Mindazonáltal, légtornász testvérem, te hiú, nevetséges nímand, ne feledd: ura te vagy.

No de mindez csak mellékszál” – írja Esterházy Péter, arra a minduntalan fölbukkanó hipotetikus kérdésre válaszolva, hogy ha ma élne, vajon kicsoda-micsoda lenne Petőfi. Esterházy szerint csakis légtornász.

Úgyhogy nem árt figyelni. Annak pedig, hogy Petőfi mindenütt ott van, fényes bizonyítéka: Magyarországon ma 2800 Petőfi utca létezik (egy részük Petőfi Sándor).

Ezt az adatot már Király Márton művészettörténész közli a közönséggel pénteken délután, a Petőfi a Szombathelyi Képtár gyűjteményében című tárlatvezetésen. Mint mondja: egy fiatal művészettörténész mindenekelőtt megdöbben, amikor a képtár képző- és iparművészeti (vagyis főleg textil-) gyűjteményével szembesül: hogy milyen nagy ez a gyűjtemény. Azon pedig talán csodálkozni sincs mit, hogy a Petőfi hívószóra is izgalmas alkotások bukkantak elő a raktárból, hogy aztán március 15-én a röpke forradalmi délutánra a látogatók elé kerülhessenek. Király Márton (nem megerőltető meglátni benne akár Petőfit is) Hauser Beáta Petőfi című gobelinjétől indít, amely a híres 1845-ös Petőfi-dagerrotípia – az egyetlen hitelesnek tartott Petőfi-képmás, bár maga Petőfi nem kedvelte – alapján készült a jellegzetes Hauser Beá­ta-technikával. (Képes rögzíteni a fényt is. Vagy talán angyalszárny?) Közvetlenül mellette Wagner János Lobogónk, Petőfi című képe (festett vászon), amelynek szintén a dagerrotípia az ugródeszkája – de a képmáson áttűnő magyar trikolór szimbolikus tartalommal ruházza fel. Megyünk tovább: Kecskés Ágnes Petőfi című gobelinje az 1998-ban Petőfi hívószóval meghirdetett textilpályázatra készült (Hauser Beáta Petőfije is). Kecskés Ágnes arcképet nem emelt be az alkotásba, a piros-fehér zöld trikolórt emeli meg – mintha rést („tért”) nyitna a piros és a zöld között a kard és a toll motívumával.  

Esteban Fekete Petőfi világa című képe első látásra pasztell – pedig valójában színes fametszet, rajta a híres-neves puszta gyerekkori álomtájjá nemesedik. Az 1924-ben született művész élete folyamatos vándorlásban, otthonkeresésben telt: Cinkotától Törökországig, Argentínától Németországig – nem csoda, hogy az otthont kereste az alkotásban is. A versekkel kísért tárlatvezetésen ezen a ponton Király Márton a Szülőföldemen című Petőfi-verset olvassa föl („Cserebogár, sárga cserebogár”). Közben többször fölvetődik: Petőfinek mindössze 26 év adatott a földi létben – 25 évesen már komoly férfiként tekint magára; de hát országos gondok nyomták a vállát.

Bartha László festőművész  – hagyatékát a képtár őrzi – Tündérálom című sorozata Petőfi-illusztráció: a lírai absztrakt jegyében nagy teret hagy a befogadónak. A tíz vegyes textúrájú (akvarell, karc) képből álló sorozat a második darabbal kezdődik: Király Márton azt mondja, a sorozatindító sajnos egyszerűen elveszett (nem tért vissza a egy külső kiállításról).  

A Petőfi-idézés Drozsnyik István Nemzeti dalánál ér véget. Kicsit olyan, mintha a március 15-ét kísérő valamelyik foglalkozáson készült volna: gyerekrajzot imitál. És amint a művészettörténész figyelmeztet: a harcoló felek nem viselnek egyenruhát – itt is emberek, ott is emberek; és ha elvesznek a csatában, itt is, ott is gyerek meg feleség marad utánuk.

De ez most még a mámoros boldogság napja: március 15-e  1848-ban örömünnep volt, eső, kokárda, szabadság, szerelem. Százhetvenhat év múlva kinn süt a nap, kék az ég, nyílnak a magnóliák. „Anya, nézd, az a fa de szép!”