A szerb-magyar Basara 2014-ben Bajnokok Ligája döntőn is szerepelt

A belgrádi születésű, immáron szerb-magyar kettős állampolgár Basara Ivan tavaly nyáron Pécsről igazolt az OB I-es újonc AVUS-hoz. A 29 esztendős, 188 centiméterre nyúlt, kapás hátsó poszton szereplő pólós hazájában korábban a VK Beograd, a VK Vojvodina, a Partizan Beograd és a Radnicki Kragujevac együttesét erősítette. Azzal is büszkélkedhet, hogy 2014-ben a Kragujevaccal Bajnokok Ligája-döntőt vívott a spanyol CNA Barcelonata ellen – a katalánok nyertek 7-6-ra.

Basara 2015 nyarán Magyarországra, a Pécsi VSK-hoz szerződött. A Mecsekalján rögtön az első szezonjában 53 gólt szerzett. Ebben a szezonban pedig már a Matajsz Márk vezette AVUS húzóembere, ősszel hét bajnokin 13 gólt szerzett.

– Még a budapesti vizes világbajnokságot megelőzően dr. Vincze Balázs, az AVUS szakmai igazgatója hívott Szombathelyre – mondta Ivan Basara, aki barátnőjével él a vasi megyeszékhelyen. – Amikor egyik nyáron Máltán pólóztam, Balázs az edzőm volt, onnan az ismeretség. Elgondolkodtam az ajánlaton, majd több tárgyalás után aláírtam az aligátorokhoz: sokat nyomott a latba Vincze Balázs személye. Ő megnyugtatott, jó klubba, jó körülmények közé kerülök. Noha korábban BL-döntőben is szerepeltem, egyáltalán nem érzem visszalépésnek, hogy itt mások a célok. Profi játékos vagyok, egyik klubomban sem volt gond a motivációval, ugyan-olyan elszánt vagyok Szombathelyen is, mint korábban másutt. Pécsett is sokat vártak tőlem, itt az AVUS-nál is amolyan vezérszerep hárul rám. Annyival könnyebb helyzetben vagyok, hogy mostanra már megismertem a magyar élvonalat, a játékosokat, a csapatokat, magát az országot. Ezáltal sokkal többet is tudok segíteni a csapatnak, mint előző klubomnak. Hamar befogadtak a srácok, jól érzem magam a városban is. Belgrádban nőttem fel, ahhoz – de még Pécshez képest is – kisváros Szombathely, de én nagyon szeretem. Nincsenek nagy távolságok, otthonról öt perc alatt az uszodánál vagyok. Összetartó csapat vagyunk, gyakran megyünk el együtt kávézni, vacsorázni, emellett sokat pihenek, filmeket nézek. Magyarul sajnos alig beszélek, ezért az edzéseken angolul kapom az instrukciókat. Bevallom, régóta tervezem, hogy elmegyek nyelvtanfolyamra, de eddig mindig közbejött valami. A társaimnak viszont már több szerb szót tanítottam meg, mint amennyit én tudok magyarul. Ami az őszi szezont illeti, két győzelmünk van, ez újoncként a világ legerősebb bajnokságában nem kis dolog. De van hiányérzetem, hiszen egy-két meccset még elcsíphettünk volna. Igyekeztem hozzátenni a magam részét a szerepléshez, bár nem volt egyszerű dolgom, még tavaly februárban Pécsett vállsérülést szenvedtem, és több hónapot kénytelen voltam kihagyni. Időre volt szükségem, mire formába lendültem. Legjobban az UVSE elleni idegenbeli meccsen ment a játék, ahol 11-9-re nyertünk. A fővárosban nem csak én, az egész gárda kiemelkedőt nyújtott. Óriásit küzdöttünk, nem ismertünk elveszett labdát, nagybetűs csapat voltunk. A célunk nem lehet más, mint a bentmaradás, bár a magam részéről szeretném ezt úgy teljesíteni, hogy messze kerüljünk a kiesőzónától, jó lenne a középmezőnyben végezni. Lehet, hogy ez túlzott elvárás, de látom, folyamatosan fejlődik a csapat, szóval nem elérhetetlen álom. Matajsz Márk kemény, jó edzéseket tart, és erős gárdánk van, nincs mitől félnünk. Ahogy korábban is említettem, a körülményekre sem panaszkodhatunk, kevés csapatnál foglalkoztatnak például külön erőnléti edzőt is. Aztán itt van a gyönyörű, új uszodánk is, ami, ha jönnek a győzelmek és vele együtt a szurkolók, még kicsi is lehet. Ami a jövőmet illeti, nyárig szól a szerződésem. Én jól érzem magam az AVUS-nál, egyáltalán nem

lenne ellenemre, ha ősztől is itt vízilabdáznék.