Haladás-trió a vb-dobogón – A kalapácsvetést negyvenen és ötvenen túl sem tudják elengedni

A Haladás VSE kalapácsvető-triója éremreményekkel, titkon három aranyban bízva utazott el a malagai szenior atlétikai világbajnokságra. A három érem megvan, de ebből csak az egyik lett arany. Az ötödik szenior világbajnoki címét szerző Fábián Zoltán joggal elégedett, hiszen az M45-ös korosztályban idei legjobbjával, 65,15 méterrel, közel hétméteres előnnyel lett első.

– Abszolút elégedett vagyok – erősítette meg a 49 éves Fábián Zoltán. – Jó, sérülésmentes volt a felkészülésem, a vb-ig 17 versenyen indultam, amely közül csak három volt veteránrendezvény. Rég dobtam olyan jól világversenyen, mint most, ez az idei legjobb eredményem. Talán még nagyobb lehetett volna, ha nem délelőtt 10 órakor kezdődik a verseny, és ha a dobókör friss betonozása nem töredezett volna szét, illetve ha nem felejtik bekapcsolva az öntözőrendszert éjszakára, mert így mindenhol állt a víz. Ez az utolsó évem az M45-ös korosztályban, a jövő évtől én is az M50-esben versenyzek, ami szerváltást is jelent, hiszen a 7,26 helyett ott csak 6 kilós a kalapács. Most úgy érzem, van még bennem annyi erő, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség versenyein továbbra is induljak a normál kalapáccsal. De igazából majd jövő tavaszra derül ki, mennyire öregedtem meg a télen.

Az 53 éves Lezsák Balázs a harmadik szenior világbajnoki címének megszerzésére készült Spanyolországban. Nem sikerült, ezüst lett belőle az M50-es kategóriában, 61,02 métert ért el a 6 kilós kalapáccsal, 1,29 méterrel maradt le az aranyról.

– Egyáltalán nem vagyok elégedett.

Este kilenc órakor kezdődött a versenyem, erőtlennek, tompának éreztem magam. Itthon inkább reggel szoktam edzeni, este, sötétben sohasem. Hiába próbáltam folyamatosan spannolni magam, nem tudtam olyan állapotba kerülni, amiből kijöhetett volna a 63 méter feletti eredmény, amire a felkészülés alapján számítottam, és amivel nyerhettem is volna. Az 58 méteres kezdés rányomta a bélyegét az egész versenyemre. A második hely sem rossz, hiszen 25 fős volt a mezőnyünk, de nekem a közel kilencéves szenior-pályafutásom alatt ez volt az első olyan eset, amikor nem jól versenyeztem. És ezt igen nehezen viselem.

A 42 esztendős Küllős Péter újoncnak számított a világbajnokságon, hiszen ezelőtt csak egy szenior-világversenyen indult, a tavalyi Eb-n, ahol harmadik lett. Végül Malagában is felállhatott a dobogó harmadik fokára, 56,26 métert ért el az M40-esek között.

– Én sem tudtam olyan teljesítményt nyújtani, amit szerettem volna, bár öt méterrel nagyobbat dobtam, mint a tavalyi Eb-n. Nagyon nagy csatát vívott az élmezőny, én az utolsó sorozatban dobtam fel magam a negyedikről a harmadik helyre, de az első helyezettől csak 1,81 méterrel maradtam el. Az edzéseken mutatottak, illetve az idei legjobbam alapján nyerhettem volna, de sajnos egy ilyen nagy versenyhez még nincs elég rutinom, kezdőnek számítok. Fejlődnöm kell még abban, hogy amikor legjobban kell, akkor is ki tudjam magamból hozni, amit tudok.

A három kalapácsvető között egyébként nagy a barátság, teljes egyetértésben, egymást segítve készülnek, és nagy szurkolói is egymásnak. Ma is imádják a kalapácsvetést, amellyel gyerekkorukban ismerkedtek meg, és amelyhez hosszú kihagyás után visszatértek. Még akkor is, ha már nem olyan magától értetődő minden; fájnak az edzések, sokkal hosszabb a regenerálódás, és néha már nem is úgy engedelmeskedik a test, mint annak idején. De „hiányozna, ha nem lenne”, mondja Fábián Zoltán. A világversenyeken nagyszerű a hangulat, sok a sikerélmény, szép helyszínekre jutnak el. Ha tehetik, a családdal utaznak, és a verseny után további egy-két napot együtt töltenek. Igaz, van egy sarkalatos pontja a szeniorversenyzésnek, hiszen önköltséges, a nem kevés idő- és energiabefektetés mellett a költségeket is a versenyzőknek kell előteremteniük. Nem mindenki tud a távolabbi helyszínekre is eljutni, de edzeni igen, és például a jövő évi velencei Európa-bajnokság is sokak számára elérhető lesz. Egy biztos,

Fábián Zoltán, Lezsák Balázs és Küllős Péter azt is megcélozza – egy kis téli pihenő után. HE