Jagodicséknál tényleg ünnep az ünnep

Igazán sportos, mondhatni futballal „fertőzött” család Jagodicséké. Jagodics Márk hosszú évek óta a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapatának alapembere, öccse, Bence jelenleg Siófokon futballozik, míg édesapjuk, Jagodics Zoltán korábbi magyar bajnok, hétszeres válogatott, a Haladáson kívül futballozott a Videotonban és az FTC-ben is, sokáig a Hali másodedzője is volt. S tegyük hozzá, Márk nagypapája is rendszeresen kijár a Hali-meccseire.

– Mikor tudtam meg, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot? – gondolkodott el Jagodics. – Őszintén szólva nem emlékszem és arra sem, hogy mennyire voltam csalódott ettől a számomra teljesen új információtól. Arra viszont emlékszem, hogy kisgyerekként elég lelkesen kerestem az itt-ott eldugott ajándékokat. Arra is határozottan emlékszem, hogy anno nagyszüleimmel mindig elsétáltunk az este hat órakor kezdődő misére, és mire hazaérkeztünk, már feldíszítve állt, várt a karácsonyfa, alatta a megannyi ajándékkal. Kint pedig sűrű pelyhekben hullott a hó, és amikor mentünk, ropogott a lábunk alatt. Bevallom, nagyon hiányoznak ezek a klasszikus fehér karácsonyok, nem is emlékszem mikor volt utoljára igazi havas karácsony esténk. Pedig az az igazi! A havas karácsony hangulatát valamelyest pótolják az adventi és karácsonyi vásárok. Csupán az a baj, hogy általában december közepén ér véget a bajnokság, márpedig a meccsek közepette nem igazán van időm erre-arra elutazni ilyenkor. Tavaly a barátnőmmel – aki nagyon szereti ezeket a vásárokat – a bécsi karácsonyi vásárban jártunk, az nagyon tetszett. De – még ha ugye jóval kisebb volumenű is – tetszik a szombathelyi adventi vásár is. Gyakran kinézünk, szerintem nagyon hangulatos. Szép a kivilágított óriáskerék is, szép látvány – lentről. Felülni ugyanis semmi pénzért sem lennék rá hajlandó, ezeket a szerkezeteket nem nekem találták ki – még a hullámvasutat is kerülöm.

Jagodics Márk és barátnője, Szalai Anna másfél éve alkotnak egy párt, együtt is élnek.

– Nagy segítség a karácsonyi ajándékvásárlásnál Anna, tudja, ki minek örülne, kitalálja, így már csak annyi dolgunk van, hogy az ajándékokat együtt beszerezzük – folytatta Márk. – Az idén szenteste otthon, közösen díszítjük fel a karácsonyfát – rendes fenyőt veszünk, szerintem az az igazi. Aztán megajándékozzuk egymást, majd elmegyünk a párom szüleihez, ahol vacsorázunk. Második nap a szüleimnél ebédelünk, ott rántott hús és rántott hal lesz a menü – a nagyszüleimnél ez régebben töltött káposztával szokott kiegészülni. A kedvencem a lazac, szeretem a rántott húst is, a káposztát viszont meghagyom a többieknek. Számomra az a legjobb a karácsonyban, hogy ilyenkor együtt van a család, jól érezzük magunkat, kizárjuk a problémákat – sajnos ugye a csapatomnál mostanában ebből jut bőven – nagyokat beszélgetünk, élvezzük a nyugodt, a békés órákat.

- Öcsémmel, Bencével ilyenkor tudok találkozni. A család férfitagjainál természetesen első számú téma a futball, átrágjuk, hogy mi történt velünk és csapatainkkal, beszélgetünk a magyar fociról, a válogatottról – de azért igyekszünk némi mértéket tartani, hogy ne menjünk a hölgyek idegeire. Szóval az ünnep számomra egyáltalán nem az ajándékozásról szól – persze a gyerekek mindig nagyobb ajándékot kapnak a családban, de egymásnak csak apróbb dolgokat veszünk. Úgy vagyok vele, hogy ami kell, azt év közben is meg tudjuk venni. Az sem zavar, hogy ilyenkor az ember jobbra-balra megy, mert lehet, hogy ez egy kicsit fárasztó és aktív pihenés inkább, de az ember felöltődik szerettei körében.