Bodorkós-Horváth Katalin most gyógyulhat

Az utolsó „békebeli” hétvége volt, amikor a szenior atléták fedett pályás országos bajnokságát rendezték – március 6-án a BOK Csarnokban. Persze vasi indulókkal is – négyen összesen hat arany- és egy bronzérmet gyűjtöttek. A rangidős most is a 85 éves Homonnay Ferenc volt közöttük, aki a Haladás VSE színeiben három számban is szerepelt. Az M85-ös korosztályban 60 méteres síkfutásban 10,70 másodperces idővel, távolugrásban 2,38 méterrel, súlylökésben (3 kg) pedig 6,84 méterrel szerezte meg a bajnoki címet.

Az M55-ösöknél Szerdahelyi Zoltán (Haladás) 3000 méteres síkfutásban nyert aranyérmet, ideje 11:53,46. A Sárvári Kinizsi SE színeiben szereplő Márczi Győző két számban nevezett. Az M50-es korosztályban rúdugrásban bajnok lett 3,40 méteres teljesítménnyel, távolugrásban pedig harmadikként zárt 4,20-dal. A női W50-ben a gyalogló Bodorkós-Horváth Katalin (Dobó SE) 16:28,2 perces eredménnyel gyűjtötte be sokadik bajnoki címét.

A vasiak közül Bodorkós-Horváth Katalin indult volna a március 15–21. között a portugáliai Bragába tervezett fedett pályás Európa-bajnokságon is. Mint sokan mások, az indulás előtt egy héttel tudta meg, hogy elhalasztják az Eb-t – nagy anyagi veszteség is volt ez számukra. (Azóta már a július végi torontói szabadtéri szenior-világbajnokságot is törölték, amelyre több szombathelyi dobó is készült.) Kata amúgy is nagyon nehéz időszakot tudhatott maga mögött, most aztán van ideje gyógyulni.

– Porckorongsérvvel kínlódtam. A portugáliai Eb-re január közepén úgy vettem meg a repülőjegyet és foglaltam le a szállást, hogy még nem volt szabad edzenem – mesélte Bodorkós-Horváth Kata, aki a szeniorok között már 17 világversenyes éremnél jár. Van öt vb-ezüstje, négy Európa-bajnoki címe és az ­Eb-kről még további négy ezüstje és három bronza. – Úgy gondoltam, hogy megpróbálok felkészülni és elindulni. De ha nem sikerül, akkor is kimegyek elköszönni a társaktól. Akkor még nem biztattak azzal, hogy sportolhatok, azzal meg főleg nem, hogy versenyezhetek. Orvosi engedéllyel, nagyon lassan, csak január végén kezdhettem el mozogni. Volt olyan is, amikor a fájdalom miatt abba kellett hagynom az edzést. Jóval kevesebbet edzettem a korában megszokottaknál. Nagyon be volt szűkülve a bal lábam mozgástartománya, zsibbadt, a térdem még most is fáj. Dr. Szilágyi Zoltán injekciózta, és gyógytornászhoz is járok. Azóta érezhető a javulás. Eredetileg nem terveztem az ob-n való indulást, hogy egy héttel az Eb előtt kíméljem a lábam. De mivel kiderült, hogy nem lesz Eb, és éppen Budapesten voltam, az edzőmmel, Domján Miklóssal úgy gondoltuk, most már nem kell tartalékolni, nézzük meg, mit tudok. Elég lazán ment. Azóta március 15-én – becsületből – legyalogoltam a 3000 métert. Akkor rendezték volna ezt a távot Bragában. Az 5 km március 20-án országúton lett volna. Nos, azt is teljesítettem itthon, a Sugár úti pályán. A lelkemnek jólesett, hogy nem hiába fektettünk bele sok energiát, is sikeres lehettem volna. Jelenleg, mivel nem lehet tudni, mikor lesz verseny, könnyebben, óvatosabban, kevesebbet edzünk. Most tényleg van idő lazítani, gyógyulni. Aztán előbb-utóbb minden visszaáll a korábbi kerékvágásba – reméljük.