Kényszerpihenő duplán is – Az ötszörös világbajnok Kakuk Levente november óta maródi

Csaknem négy esztendeje már, hogy Répcelakra tette át a székhelyét Kakuk Levente. Azóta az ötszörös világbajnok a Szuperligában rendre dobogós, nemzetközi sikerekkel is büszkélkedő Vas megyei csapat kapitánya, erőssége. Tavaly például olyan jól teljesített, hogy őt választotta az országos szövetség a 2019-es év legjobb magyar férfijátékosának – hatodszor nyerte el ezt a címet. Tagja volt a csapatvilágbajnokságon bronzérmet szerzett válogatottnak – övé volt a mezőny második legjobb eredménye (707 fa) –, a Répcelakkal bajnoki ezüstnek örülhettek – a csapat történetében először –, és egy hatodik hellyel debütáltak az Európa Kupában. Nem utolsósorban pedig az egyéni országos bajnokság három megszerezhető aranyérméből kettő az övé lett, és egy bronzot is szerzett.

Kakuk Levente nagyon jó formában vágott bele az új, a 2019/2020-as szezonba is. Azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy még egyszer felér a csúcsra világbajnokságon – akár egyéniben, mint tette azt 2014-ben, akár majd a 2021-es csapat-vb-n. Nos, egyelőre kényszerpihenőn vannak a célok is. Az őszi szezon még nagyszerűen sikerült, a szuperligás csapatbajnokság első 11 fordulójában Kakuk Leventéé volt a második legjobb faátlag, 642. De a tabella harmadik helyén álló répcelaki csapat a tavaszi idényben már nem tudott rá számítani.

– November óta vagyok maródi és sportolásra is alkalmatlan. Az MRI-vizsgálat mutatott kidudorodást az egyik porckorongomnál, ráadásul ez egy izomgyulladással is párosul. Ülni a legborzasztóbb, de lehajolni sem tudok, mert hátul, a combizmaim nem engedik. Civilben kertész volnék, így nem tudok dolgozni sem, már három hónapja táppénzen vagyok – sorolta Levente. – Próbáltam már sok helyen segítséget kérni, de egyelőre nem jobb, igaz, nem is rosszabb a helyzet. Legutóbb egy budapesti orvosnál egy héttel ezelőtt volt időpontom, de a koronavírus-járvány miatt semmi sem lett a vizsgálatból. Szóval, én könnyen tartom magam a veszélyhelyzet nyomán kihirdetett felhíváshoz – itthon vagyok, legfeljebb a boltig vonszolom el magam. Nem tudok dolgozni, pedig számítanának rám a munkahelyemen, és edzeni sem – igaz, most a járvány miatt a többiek sem. Ahogy most a dolgok állnak, nem tudom elképzelni, hogy befejeznék a bajnokságból hátralévő öt fordulót. Elhalasztották a májusi lengyelországi egyéni világbajnokságot; ki tudhatja most, hogy a novemberi új időpontban meg tudják-e rendezni. Még a születésnapomon sem tudunk összejönni. Nem baj, majd elmúlik ez az egész rémálom, és akkor bepótoljuk.

Megkértem az április 1-jén született klasszist, ha most nincs is olyan igazi szülinapi hangulata, legalább idézzünk fel valami derűset a korábbiak közül, amikor még a móka volt főszerepben. Ami sohasem állt távol tőle; például a hosszú évek során már szinte védjegyévé vált, hogy a világversenyekre feltűnő, ötletes, mindig más frizurával érkezett.

– Amikor még a Szegedben játszottam, rendre ott voltunk a Bajnokok Ligája döntőjében, amit általában a születésnapom idején rendeztek. Egyszer ezt jeleztem a hajamban. Küldöm a képet.