Travis Taylor feleségével Körmenden várja az új szezont – Az amerikai centerrel beszélgettünk

Travis Taylor, az Egis Körmend légiósa április 25-én, szombaton lesz harmincéves. Úgy tűnik, az idei kerek születésnapot Körmenden ünnepli, hiszen a bajnokság hirtelen befejezése után itt rekedt az amerikai kosaras. Az eredeti terve az volt, hogy a bajnoki szezon után hazautazik New Jerseybe a családjához és megismétli tavalyi esküvői buliját Amerikában, a tágabb rokonsággal. A sors úgy hozta, hogy nem mehetett sehová a koronavírus-járvány terjedése miatt. Így az utóbbi hetekben a körmendi Batthyány-kastélyhoz tartozó Várkert és a Rába-part lett Travis törzshelye, ezekre a helyekre menetrendszerűen, minden nap kijár.

– Múlt nyár elején nősültem meg, az esküvőnk Cocóval Ausztriában volt, mert ő osztrák származású. Csak a szűkebb családom jött el a szertartásra, mert nehéz lett volna mindenkit idehozni a tengerentúlról. Idén nyáron szerettünk volna ismételni Amerikában, de egyelőre úgy tűnik, ez nem jön össze. A feleségem családja Tirolban él, ott szinte minden le van zárva, és sajnos nálunk, New Jerseyben sem jobb a helyzet, sok a beteg. A járvány okozta bizonytalanság és a szigorítások miatt nem keltünk útra, de tartjuk a kapcsolatot a családtagjainkkal. Tudjuk, kivel, mi a helyzet, számunkra ez nagyon megnyugtató.

- Továbbra is edzésben maradtam, nem hanyagolom a munkát, de nyilván többet tudok pihenni is. A feleségem – aki egyébként fodrász – szintén itthon van. Amúgy Oberwartban dolgozik, de most zárva van az üzletük. Sok időt töltünk a szabadban, ez border collie kutyánknak, Simbának igazán nagy öröm. Emellett azzal múlatjuk az időt, hogy különféle tévés főzőműsorokból próbálunk elcsípni egy-egy jó receptet és azt a saját konyhánkban igyekszünk megvalósítani.

Travis nyolc éve rookie-ként érkezett Európába, első csapata a Güssing Knights volt, ahol Matthias Zollner volt az edzője. Az osztrák együttessel két bajnoki címet nyert. Ezután rövidebb-hosszabb ideig több európai bajnokságban is szerepelt, így Franciaországban, Svájcban, Bulgáriában, Németországban és Törökországban. 2016 februárjától néhány hónapot Sopronban is eltöltött a körmendi születésű edző, Sabáli Balázs keze alatt.

– Nagyon fiatalon, a húszas éveim legelején kerültem Euró­pába. Güssing hasonló Körmendhez, szintén kisváros, így én ehhez a hangulathoz már a kezdetekkor hozzászoktam. A karrierem szempontjából fontos volt a Güssingben eltöltött két szezon. Nem csupán azért, mert eredményesek voltunk, hanem azért is, mert rengeteget tanultam az itteni kosárlabdáról. Matthias Zollner volt az első edzőm profi csapatnál, nagyra tartom, karizmatikus ember. Sokat segített abban, hogy be tudjak illeszkedni az euró­pai rendszerbe.

- Rengeteget köszönhetek neki, talán nem túlzó azt állítanom, hogy ő faragott igazi játékost és talán embert is belőlem. És én ennyi év elteltével sem veszem zokon, ha határozottabban lép fel, vagy ne adj Isten kiabál, mert pontosan tudom, hogy mindez tanító jellegű, és csak a játékosai javát szolgálja. Emellett nagyon precíz ember, az elvégzett munkában hisz, és most már én is így vagyok ezzel. Egy hullámhosszon vagyunk. A güssingi éveimre amúgy nagyon szívesen emlékszem vissza, mert például akkoriban ismertem meg a feleségemet is. A csapatom a fővárosban, Bécsben játszott és a meccsen találkoztunk, innentől építettük a kapcsolatunkat.

- Amikor Svájcba igazoltam, már jött velem, és onnantól családtag nálunk Simba kutya is, akit mindenhová viszünk magunkkal. Csak Amerikában nem volt még velünk. És igen, a hajamat évek óta a feleségem csinálja, bár nincs hozzászokva az efféle hajtípushoz, próbálja kihozni belőle a maximumot. Güssingbe egyébként sokat járok vissza azóta is. Az apartmanban, ahol laktam, volt egy idősebb hölgy, aki sokat sütött-főzött rám, hozzá gyakran ellátogatok. Arra is volt példa, hogy a csapattársaim közül Frank Turnert és Jordon Varnadót is elvittem az én európai nagymamámhoz.

Travis tavaly júliusban 1+1 évre szóló szerződést kötött az Egis Körmenddel. A hogyan továbbról így nyilatkozott:

– Mindannyiunkat megviselte, hogy nem tudtuk befejezni a bajnokságot, hiszen egyre jobban ment a játék. Nem zártam rossz szezont, kár, hogy végül nem tudtuk feltenni az i-re a pontot. Hogy melyik volt a legjobb meccsem? Erről inkább a szurkolókat kellene megkérdezni. Különben is jobb, ha az emberről más mond pozitív véleményt, nem pedig saját maga. Összességében azt gondolom, hogy bármire képesek lettünk volna, pláne úgy, hogy ilyen nagyszerű szurkolótábor segített bennünket végig. A hangulatot két fivérem közül az egyik megtapasztalhatta, igaz, éppen az utolsó pillanatban. A Kecskemét elleni meccsen volt itt március elején, és már akkor nagyon necces volt, hogy haza tud-e menni az Államokba.

- A jövőről meg annyit, hogy van megkeresésem több külföldi – pontosabban nem magyar – csapattól, de az Egis Körmenddel jól haladnak a tárgyalások. Tartom a kapcsolatot légiós társaimmal is, a minap FaceTime-on hosszan beszélgettünk Frank Turnerrel, Justin Edwardssal és Jordon Varnadóval. Nekik is van hiányérzetük, de ez természetes. Hogy összeállhat-e még egyszer ez a csapat? Hát mit mondjak, én nagyon szeretném. Frankkel különösen jó barátok lettünk, megbeszéltük, hogy ha a közeljövőben hazajutok, akkor találkozunk. Nincs messze, ugyanabból az államból való, mint én. De visszatérve a többiekre: persze, szóba került Körmend, meg ez a szerencsétlen szezonbefejezés. De mindenki maga dönt a továbbiakról. Egy valakiről a légiós társaim közül viszont biztosan tudom, hogy csak egy kis lökés kellene neki és azonnal igent mondana. De nem árulok el többet. A magam részéről még annyit, hogy én jól érzem magamat itt, a feleségem ugyanúgy, és van egy mondás, miszerint, ha boldog az asszony, akkor boldog az élet. Én próbálom ehhez tartani magamat a jövőben is.