Szakonyi Emese távozik a Viktóriától

Szakonyi Emese 2012 nyarán Balatonfüredről igazolt az akkor Viktória FC néven futó együtteshez. A támadószekció több posztján is – de leginkább jobb oldali támadóként – bevethető futballista hamar a szombathelyiek meghatározó játékosává vált, emellett rendszeresen szerepelt az U17-es és U19-es válogatottban. Többször volt a felnőttválogatott keretének tagja, 2017-ben és 2018-ban két alkalommal pályára is lépett a nemzeti tizenegyben. A Viktóriában – és a Haladás-Viktóriában – 87 NB I-es mérkőzésen játszott, húsz gólt szerzett. Most azonban egy időre felhagy a labdarúgással, szerződésének lejárta előtt (június 30.) távozik – hazaköltözik Balatonfüredre.

– Felejthetetlen éveket töltöttem Szombathelyen – mondta Szakonyi Emese. – Amikor idekerültem, hamar sikerült beilleszkednem, persze nem volt nehéz dolgom, mert befogadó közegbe érkeztem. Mivel akkor csak 14 éves voltam, az első évben a felnőttekkel edzettem, és az U17-es csapatban szerepeltem. Remek év volt, jól ment a játék, második helyen zártunk a bajnokságban. Aztán a következő esztendőben bemutatkoztam az első csapatban, ekkor már csak néha játszottam vissza az U17-eseknél. Egyre inkább sikerült beépülnöm a felnőttegyüttesbe, és remek szezonjaink voltak. A két bronzérem felejthetetlen élmény, számtalan nagy meccset játszottam. Egyet nem is tudnék kiemelni, viszont az FTC, a Diósgyőr és az MTK elleni összecsapásokra a csapat duplán odatette magát, az évek során rendre megtréfáltuk nálunk esélyesebb riválisainkat. Annak is örülök, hogy minden edzőmmel jól kijöttem, valamennyien elláttak jó tanácsokkal.

Noha Szakonyi még csak 22 esztendős, egyelőre felhagy a profi futballal. Motiválatlan.

– Még 2016-ban volt egy súlyos betegségem, amire az egész akkori szezonom ráment – folytatta Szakonyi. – Azóta érzem, hogy – elsősorban mentálisan – nem vagyok az igazi, de a játék sem megy annyira, mint korábban. A magunk mögött hagyott csonka bajnokságban például alig rúgtam gólt, csak gólpasszokat sikerült adnom. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy motiválatlannak éreztem magam, nem élveztem úgy a futballt, mint korábban. Amikor márciusban félbeszakadt a bajnokság, nem volt hiányérzetem, inkább örültem, hogy hazamehetek Balatonfüredre pihenni. Jól elvoltam a labdarúgás nélkül. Régóta érlelődött bennem a gondolat, most döntöttem úgy, hogy hazaköltözöm, pihenek és feltöltődök. A mozgással nem állok le, de egyelőre nem focizok. Majd ha úgy érzem, hogy ismét készen állok a futballra, és lesz ajánlatom, újrakezdem. Hogy a Viktóriában? Nem kizárt, de egyelőre újra fel akarom építeni magam – ez a legfontosabb.