Játékosként sikert sikerre halmozott Juanra, edzőként is hasonló a célja

A Juanra „művésznévre” hallgató spanyol szakember ismert, elismert alakja a magyar és a nemzetközi futsalnak. Játékosként megfordult Spanyolország élcsapataiban, bajnokságot (2001/2002) és kupát (2008/2009) nyert hazájában, valamint a futsal Bajnokok Ligájában is diadalmaskodott (2009). A spanyol válogatottban 23 alkalommal lépett pályára, Európa-bajnokságot nyert a nemzeti csapattal, három gólt rúgott a tornán – 2010-ben éppen Magyarország, Budapest és Debrecen adott otthont az Eb-nek. A gólerős játékos 30 évesen, 2012-ben érkezett meg Győrbe, hogy aztán az ETO gárdájával szinte mindent megnyerjen: ötször a bajnokságot, ötször a kupát és bejutott a csapattal a BL négyes döntőjébe. Juanra ontotta a gólokat Győrben, hosszú évekig magas szinten futsalozott: 2012/2013 – 29 gól; 2013/2014 – 24 gól; 2014/2015 – 33 gól; 2015/2016 – 33 gól; 2016/2017 – 29 gól; 2017/2018 – 27 gól. Miután az ETO megszűnt, volt egy féléves piliscsabai kitérője, majd már játékos-edzőként nyert bajnokságot az NB II-be zuhant Győrrel. Aztán áttette a székhelyét Szombathelyre, idén Magyar Kupát nyert a csapattal. Egyelőre tehát edzői pályafutása is eredményesen alakul.

– Madridban nőttem fel, gyerekként kosaraztam, fociztam nagypályán és futsaloztam is – elevenítette fel a kezdeteket Juanra. – Idővel aztán csak a futsal maradt. Spanyolországban nagyon népszerű a futsal, az iskolában, testnevelésórákon is oktatják.

Egészen fiatalon, 17 évesen lettem az Inter Movistar játékosa. Az ország legjobb csapatában nem jutottam komolyabb szerephez, más kluboknál kellett bizonyítanom, hogy megérdemlem a lehetőséget – bizonyítottam, vissza is térhettem a csapatba. Nagyszerű éveket töltöttem el az Internél, sok emlékezetes győzelemnek lehettem a részese. Miután már nem számítottam kulcsembernek a csapatban, elkezdtem gondolkodni a légióskodásban. A Győrtől remek ajánlatot kaptam – ráadásul spanyol edzője volt a csapatnak. Az ETO fénykorában nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is jegyzett klubnak számított. De az évek múltak, egyre többet voltam sérült, egyre nehezebben teljesítettem az általam elvárt szinten. Ezért vágtam bele a piliscsabai kalandba, ahol már nem csak játékosként számítottak rám – ám nem igazán úgy történtek a dolgok, ahogyan azt a vezetők ígérték. De visszatérve Győrbe mégiscsak belekóstolhattam az edzőségbe, igaz, azt a történetet sem követte folytatás. Örültem a Haladás megkeresésének, mert akkor már teljes energiámmal az edzőség felé fordultam. A Haladás pedig az elmúlt években élcsapattá nőtte ki magát, így olyan klubhoz kerültem, ahol minőségi játékosokkal dolgozhatok együtt, komoly célokért küzdhetek. Ráadásul szervezett, profi klubról van szó, amely az ország egyik legjobb infrastruktúrájával, komoly utánpótlásbázissal, népes szurkolótáborral rendelkezik. Nagyon sajnálom, hogy nem fejeződött be a szezon, így nem tudtunk harcba szállni a bajnoki címért. Persze a kupagyőzelem is szép eredmény.

– Már nyolc éve élek Magyarországon a spanyol feleségemmel, nagyszerűen érezzük magunkat, Szombathely is szép, élhető város – folytatta Juanra. – Az emberek kedvesek, befogadóak, nyugodt a légkör. A nyelvvel is birkózom becsülettel – ha nem is beszélek tökéletesen magyarul, meg tudom értetni magam. Egy évben háromszor megyek haza: karácsonykor és nyáron mindig. Évente körülbelül három hónapot töltök Spanyolországban, kilencet Magyarországon. Messze van a családom, a baráti köröm, néha azért gyötör a honvágy. Egyszer persze szeretnék hazatérni Madridba, de még nincs itt az ideje. Már több mint egy éve nem játszottam, nem rúgtam labdába tétmeccsen. Féltem attól a pillanattól, amikor abba kell hagynom a futsalt, de így, hogy a sportág közelében maradhattam, azért könnyebb volt a váltás. Szeretem a munkámat, megtisztelő, hogy a Haladás edzője lehetek, így nincs hiányérzet bennem – és játékosként is sokat kihoztam a pályafutásomból. Edzőként szeretnék hasonlóan sikeres lenni.

– Az utóbbi években sokat fejlődött a futsal Magyarországon, amikor idejöttem, még nem volt ilyen színvonalon. Egyre több a profi klub, egyre jobbak a körülmények, szervezett a bajnokság. Az edzők képzettek, a csapatok is egyre taktikusabbak. Minden klubnak vannak minőségi játékosai. Persze itt nem olyan nagy a merítési lehetőség, mint Spanyolországban, ezért kell figyelni az utánpótlásra – zárta szavait Juanra.