Viktor Kelechi hálás a sorsnak, hogy Körmendre került

Okoh Viktor Kelechi Nigériában született 2000-ben. Tizennyolc éves koráig az ország korábbi fővárosában, a közel 20 millió lakosú Lagosban élt egy ötgyermekes családban. Csak lánytestvérei vannak, így az egyetlen fiúgyermekre mindig nagyon figyeltek a szülők. Igaz, ez Nigériában nem meglepő, mert vannak veszélyes zónák és veszélyes helyzetek.

– Most Abuja a főváros, de a körülbelül tízszer nagyobb lakosságú Lagos most is az ország meghatározó gazdasági-kereskedelmi központja. Az élet a szülővárosomban meglehetősen változatos képet mutat. Vannak kimondottan veszélyes helyek, ezért is volt az, hogy engem a szüleim este hat óra után nem engedtek el sehová. Későn, 15 éves koromban kezdtem kosarazni. Kevés alkalmam volt tornateremben, csarnokban edzeni, ezek Lagosban mind fizetősök, így inkább szabadtéren játszottunk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a szüleim mindig a nyomomban voltak, sokszor edzésre is elkísértek és megvártak a végéig. Lagosban sokféle zóna van, vannak kiszámíthatatlan csoportok, emberek, így érthető volt a szüleim aggódása – mondta pályafutásának kezdeteiről Viktor, akinek nagy lehetőség volt, hogy 2018-ban Pécsre, a Rátgéber Kosárlabda Akadémiára kerülhetett. Godwin Eneke Omenakával együtt jött Magyarországra, mindkettőjüknek kihívást, de egyúttal esélyt is jelentett az európai kosárlabdába való bekapcsolódás.

– 2017 decemberében majdnem felhagytam a kosárlabdával. Elvesztettem az egyik testvéremet, ez nagyon nehéz időszak volt nekem. 2018-ban jött egy magyarországi lehetőség, összeszedtem magamat és Pécsre költöztem. Nehezen ment a beilleszkedés a pályán és azon kívül is. Egy-két hetem volt rá, hogy kilencféle játékszituációt elsajátítsak, emellett alkalmazkodnom kellett olyan videós programokhoz, elemzésekhez, amelyeket Nigériában soha nem láttam, mert ott nem is volt ilyen. Egy évet töltöttem a Rátgéber Akadémián, aztán próbajátékra Debrecenbe mentem, de az nem sikerült valami jól. Szerencsémre Matthias Zollner, a Körmend akkori vezetőedzője látott bennem lehetőséget, így ide kerültem. A szerződésem 3+1 évre szól, amelyből egy telt el eddig. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat tanultam, még ha a kezdet itt sem volt egyszerű. Most értettem meg igazán, mit jelent az európai kosárlabda, mit jelent a profi szemlélet. A szüleim – akikkel napi kapcsolatot tartok – mindig azt mondták nekem, hogy bárhová sodorjon is az élet, mindig keressek magamnak egy helyet, ahol tudok relaxálni, magamba fordulni és elidőzni az élet dolgain. Én egy kollégiumhoz közeli helyet választottam, ez a Hősök tere Körmenden, ide gyakran kijárok és ilyenkor mentálisan is próbálok készülni az edzésekre, mérkőzésekre.

Viktor beilleszkedésében rengeteget segítettek a körmendi utánpótlásjátékosok. Balogh Máté áll a legközelebb a 208 centis nigériai óriáshoz, minden körülmények között segítik egymást a pályán és a magánéletben egyaránt. Viktor barátnője és egyik csapattársának édesanyja segít a magyar nyelv elsajátításában, ami egészen jó és sikeres vállalkozásnak tűnik, hallva a nigériai fiatal magyar beszédét, látva magyar írását.

– A nyáron egyéni edzésprogramot végzünk annak érdekében, hogy az augusztusi kezdésekor jó formában legyünk. Reményeim szerint a következő hetekben találkozhatok nigériai származású kosaras barátaimmal is, Godwinnal, aki Debrecenben játszik, Seyi Awogbemi Sodiqkal, aki Fehérváron él és James Ugochukwu Nnajival, aki a Rátgéber Akadémiát erősíti. Nemrég tanultam meg biciklizni, szeretem járni a várost, mindenhol van egy-egy barát, ismerős, aki utánam kiabál, ha meglát. A nyári szünet után fontos szezon következik, figyelnem kell majd mindenre, hiszen meg kell küzdeni a pozíciókért. A célom az, hogy jól védekező játékos legyek, aki tudja szedni a lepattanókat. Igyekszem felnőtt fejjel gondolkodni, de ez nem újdonság, ez így van már jó pár éve. Gondoskodnom kell magamról. Gyakran főzök, pár magyar ételt is csináltam már, például paprikás krumplit és gulyást. Szeretném megtanulni a töltött káposztát és a lángost, ha sikerül, meghívom a csapattársaimat is, akik szintén nagyon fontosak az életemben, sokat segítenek. Én hálás vagyok a sorsnak, hogy ide kerülhettem, mentálisan és fizikálisan is komoly közegben vagyok, egy profi klubnál, profi szakemberekkel. A szüleimet és a testvéreimet igyekszem tájékoztatni mindenről, ami velem történik, és tudom, hogy számukra csak az a fontos, hogy jó gyerek maradjak. És talán jövőre majd személyesen is találkozhatunk, szerintem lesz mit mesélnünk egymásnak.