Hazatért az AVUS saját nevelésű pólósa, Landherr Csongor

Alaposan átalakult, megfiatalított kerettel készül az OB I/B-re az AVUS. Az OB I-től május közepén visszalépő vasiaktól a nyáron tíz pólós (Ekler Bendegúz, Irmes Pál, Takács János, Marnitz Gergő, Szabó Bence, Szőke Benedek, Polovic Krisztián, Turnai Bálint, Sebestyén Balázs és Luka Jovanovics) távozott. Azóta hat játékos érkezett. Köztük Landherr Csongor is, akinek a neve ismerősen csenghet a vasi vízilabdabarátok számára. A játékos szombathelyi születésű, az aligátoroknál nevelkedett, innen került a Vasashoz. Valamennyi korosztályos válogatottban szerepelt, nagy nyeresége lehet a vasiaknak.

– Hétévesen kezdtem el vízilabdázni az AVUS-ban, végigjártam a korosztályokat, majd mielőtt a serdülőkhöz kerültem volna, 2016 nyarán a Vasasba igazoltam – mondta a 19 éves Landherr Csongor. – Anno többen támadtak ezért a lépésemért, pedig csak annyi történt, hogy egy patinás fővárosi klubtól kaptam ajánlatot, amelyet nem akartam visszautasítani. Pontosan tudom, hogy a szombathelyi nevelőedzőim, Korn Tamás, Stojadinov Nikola, Gortva Zoltán nélkül nem tartanék ott, ahol – hálás is vagyok nekik. A Vasasban négy szezont töltöttem, az első évben a serdülőknél szerepeltem, akikkel döntőt játszottam. A következő bajnokságtól már párhuzamosan az ifiknél és az OB I/B-s együttesben. Mindössze 16 esztendős voltam, amikor bemutatkoztam az OB I/B-ben – érdekes módon éppen ez, vagyis az első felnőtt évem sikerült a legjobban. Nemcsak nekem, hanem a csapatnak is jól ment, az első négyben zártunk. Utána is rendszeresen játszottam, alapember voltam, de meglehetősen hektikus időszakot tudhattam magam mögött. Amikor jobb csapatunk volt, nekem is jobban ment a játék. Alapvetően rosszkéz-­poszton számítottak rám, de kapus és center kivételével mindenhol pólóztam. Most tavasszal viszont váltottam, több ajánlatom is akadt, a francia, a holland első osztályból is kerestek – és Bánfi Péter, az AVUS elnöke is felhívott. Végül mindent mérlegelve úgy döntöttem, Szombathelyen lesz a legjobb. Sosem szakadtam el igazán a klubtól, amikor a fővárosban játszottam, akkor is figyeltem a csapat eredményeit, drukkoltam a fiúknak. Szinte mindenkit ismerek a mostani gárdából, többükkel együtt nőttem fel, ismerem a körülményeket, mondhatom, hogy hazatértem. De ha az lenne a célja a szombathelyi csapatnak, hogy heti három edzéssel hobbivízilabdát csináljunk, akkor most nem beszélgetnénk. Maximalista vagyok, tudom, hogy az OB I. és az OB I/B között óriási a különbség, de attól még komolyan kell venni a munkát. Jó helyre kerültem, Gortva Zoltán OB I-es szintű edzéseket vezényel, márpedig ez szolgálja a fejlődésemet. Úgy tekintek erre az évre, mint felnőttkarrierem egy újabb, komoly ugródeszkája. Szeretnék kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani és minél többet hozzátenni a csapat játékához. A bajnokság rendszere alaposan megnehezíti a feljutást, de a cél ettől függetlenül változatlan: az OB I.