Már százötvenszeres (!) válogatott Dróth Zoltán, a magyar futsal nemzetközi szinten is magasan jegyzett játékosa

Dróth Zoltán szülővárosában, Győrben ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, kilenc évet húzott le az ETO utánpótlásegyütteseinél. Aztán megismerkedett a futsallal. Eleinte – sok társához hasonlóan – párhuzamosan űzte a futball két változatát. Akkor hagyott fel a nagypályás focival, amikor Győrben megalakult a profi futsalcsapat. Ösztönös tehetségnek, zseninek bizonyult. Tizenkilenc évesen már bemutatkozott az NB I.-ben, gyorsan az akkor magyar kirakatcsapatnak számító Győr alapembere lett – akkor is kulcsjátékosa volt az ETO-nak, amikor hemzsegtek a légiósok a csapatba. Mindent megnyert a győriekkel: ötször a bajnokságot, ötször a Magyar Kupát – és letette a névjegyét a nemzetközi porondon, a Bajnokok Ligájában. A 27 éves Dróth 2016-ban a kétszeres UEFA futsal Bajnokok Ligája-győztes, egyben BL-címvédő kazah Kajrat Almatiba, a sportág meghatározó, alapvetően brazil légiósokat foglalkoztató klubjába igazolt. 

A Kajrat a 2016/2017- es BL-sorozatban a harmadik helyen végzett, emellett megnyerte a bajnokságot, valamint a kupát is. Dróth mindhárom sorozatban remekül teljesített, olyannyira elégedettek voltak vele, hogy 2017 májusában két évvel meghosszabbították a szerződését. Másfél sikeres szezon után azonban családi okok miatt hazatért Magyarországra, 2018-ban a Haladásba igazolt – sokak meglepetésére. Azóta is kulcsjátékosa a szombathelyi csapatnak, a segítségével az NB I. topklubjává vált a zöld-fehér gárda. Pedig a hírek szerint Spanyolországba (Catgas) és Olaszországba (Napoli) is csábították. Sokat tett azért, hogy a zöld-fehér klub a csúcsra jusson: vezérletével kétszer nyert bajnoki címet, kétszer ünnepelhetett kupagyőzelmet a HVSE. Sőt, az előző szezonban a Haladással is eljutott a Bajnokok Ligája elitkörébe, Európa nyolc legjobb csapata közé. Dróth Zoltánt ötször választották az év futsaljátékosának – legutóbb tavaly decemberben. 

A válogatott hosszú évek óta elképzelhetetlen nélküle – 2007 októberében, 19 esztendősen öltötte magára először a címeres mezt. 2018 óta a válogatott csapatkapitánya. Többek között az ő emlékezetes, utolsó pillanatban szerzett góljával jutott ki a nemzeti csapat a 2016-os szerbiai Európa-bajnokságra. A kontinenstornán szintén remekelt, két meccsen négy gólt rúgott. De ott volt a 2010-es, hazai rendezésű Eb-n is. A napokban 150. válogatottságát ünnepelte, címeres mezben 98 gólt rúgott – megjárt két Eb-t. Mindent megnyert, mindent elért, amit hazai szinten lehet ebben a sportágban. – Érdekes, érzelmes napok vannak mögöttem – árulta el a Haladás VSE és a magyar válogatott klasszisa, csapatkapitánya, Dróth Zoltán. – Debrecenben óriási, nagyszerű meglepetésben volt részem! Már éppen készültünk indulni a Belgium elleni Eb-selejtező visszavágójára Berettyóújfaluba, amikor a szállodában meglepett a kis családom, a feleségem és a két lányom, valamint a Haladás küldöttsége – semmit nem tudtam az egész akcióból, nagyon meghatódtam. 

A családom, a klubom és az MLSZ is gondolt rám 150. válogatottságom alkalmából! Hálás vagyok a Haladásnak, hogy megszervezte ezt a kis ünnepséget! – Soha nem gondoltam arra, hogy valaha is ilyen jubileumot ünnepelhetek, és természetesen arra sem, hogy 15 éven keresztül viselhetem a címeres mezt, hogy 15 éven keresztül az ország legjobb futsalosai között szerepelhetek, egyszerűen csak élveztem a futsalt, a játékot – folytatta Dróth Zoltán. – Igaz, amikor 130-135 válogatottság körül jártam, akkor azért már ott motoszkált a fejemben, hogy jó lenne elérni a 150-es határt. Most pedig ott a másik megoldandó feladat: nagyszerű lenne megrúgni a 100. gólt a nemzeti csapatban – már csak kétszer kellene kapuba találnom. Egyébként korábban is elérhettem volna a 150. válogatottságomat, de az év elején bokasérüléssel küszködtem, négy-öt válogatottmeccset is ki kellett hagynom. 

De utólag belegondolva nem is baj, hogy így alakult – a megható debreceni ünnepséget soha nem fogom elfelejteni! – Azt viszont nem tudom, hogy mit hoz a jövő, ugyanis új szövetségi kapitánya lett a válogatottnak – folytatta Dróth Zoltán. – Még nem egyeztettünk, de amennyiben igényt tart a játékomra, természetesen állok rendelkezésére. Továbbra is élvezem a futsalt, és a testem is bírja a gyűrődést. Szerencsére jó klubcsapatban játszom, így célokban, motivációban nincs hiány – a bajnokságban és a kupában is a címvédésért harcolunk a Haladással! Egyelőre nem gondolkodom a vis - szavonuláson – amíg fizikálisan bírom a tempót, amíg tudok a tőlem megszokott szinten teljesíteni, addig pályán leszek!