Ötven év után ünnepelt a verhetetlen vasi ificsapat - fotók

A régió küzdelmét megnyerte Vas megyei ifjúsági labda­rúgó-válogatottja – Győr-Moson-Sopron, Veszprém és Zala előtt. Így bejutott az országos döntőbe. A nyolc csapatot felvonultató országos döntőnek 1973. április 9–14-én Budapest, a Vasas stadionja adott otthont. A vasi együttes a fináléig jutott, ott 2-2-re végzett Csongráddal, majd büntetőkkel diadalmaskodott. Öt nap alatt négy meccset játszott – nem biztos, hogy a „maiaknak” is menne ez az erőltetett menet. Polgár Béla edző keretében helyet kapott Horváth Lajos (Körmend), Wöller Károly (SZSE), Draskovics Ottó (Kőszeg), Kovács György (HVSE), Varga László (HVSE), Tóth János (HVSE), Potzmann Antal (AFIT), Horváth Zoltán (HVSE), Szabó Ferenc (HVSE), Dobány Lajos (CVSE), Kiss György (AFIT), Czvitkovics Gyula (Körmend), Kovács László (HVSE), Kőhalmi Gábor (HVSE), Bindics Tibor (CVSE), Nagy László (AFIT), Tóth Ferenc (HVSE), Kőszegi József (CVSE) és Szomorkovics István CVSE) – utóbbi két játékos már nincs közöttük, rájuk főhajtással emlékeztek a társak. Akik nem feledkeztek meg a vezetőkről sem, így Hegyi Oszkárról és Beke Gyuláról – a már említett Polgár Béla edző mellett.

A főszervező, Stieber József köszöntötte a megjelenteket – a korábbi Haladás-focista mindenkinek a telefonszámát felkutatta, mindenkit személyesen hívott meg az összetartásra. A keret zöme meg is jelent a Kispityerben. Majd Dobány Lajos, a csapat egykori játékosa, a Magyar Labdarúgó Szövetség Vas Vármegyei Igazgatóságának igazgatója emlékplakettel lepte meg a társaságot – kifejezve ezzel az MLSZ, illetve a vasi igazgatóság megbecsülését.

Még nem is került az asztalra az ebéd, de a sztorik már sokasodtak. Előkerültek a korabeli újságcikkek, a fekete-fehér fényképek, de még egy érmet is meg lehetett csodálni – a régi képeken jókat derültek az egykori futballisták. Néhány adat, eredmény azonban a múlt homályába veszett. Abban nagy volt az egyetértés, hogy a régió küzdelmeit biztosan nyerte a vasi gárda. A budapesti döntő, a csoportkör történéseit azonban nem sikerült „megfejteni” – az viszont biztos, hogy a döntőben mindkét gólt Horváth Zoltán szerezte, sőt, még a saját 11-esét is helyére küldte.

– Három évig voltam ennek a 16-18 éves srácokat felvonultató csapatnak a kapitánya, megtisztelő feladat volt – mondta Horváth Lajos, az egykori kapus Kaposvárról érkezett az ünnepségre. – Rengeteg jó futballistával játszhattam együtt, közülük sokan eljutottak az NB I.-ig – de többen is eljuthattak volna! Jó ötlet volt ez a találkozó, hiszen az évek elszaladtak,  régóta nem találkoztunk egymással – nem tagadom, kicsit meg is vagyok hatódva!