Két év után újra itthon a Haladás középpályása - Jancsó Andrással beszélgettünk

A tősgyökeres szombathelyi, 27 esztendős Jancsó András két évvel ezelőtt, 2021 nyarán igazolt Szentlőrincre és ugyan az első éve remekül sikerült, alapembere volt együttesének, tavaly április 3-án a Budafok elleni bajnokin keresztszalag-szakadást és porcsérülést szenvedett. Visszatérése a vártnál hosszabb időt vett igénybe, de tavasszal már bevethető állapotban volt. Nyáron pedig visszatért Szombathelyre, egy plusz egy éves szerződést írt alá a Haladással.

– Április 3-án sérültem meg, április 27-én műtöttek, de mivel nem gyógyult úgy a térdem, ahogy kellett volna, augusztusban visszamentem – mondta Jancsó András. – Szteroid injekciót kaptam, azzal, hogy menjek vissza egy hónap múlva. Akkorra sem javult, a második szteroidos injekciót már nem akartam beadatni, inkább azt kértem a doktort, nyissa fel a térdem, nézze meg, mi a baj. Október 11-én volt egy tisztitóműtétem, amelyen kiderült, hogy be van gyulladva a térdem. Ezt követően később még egy korrekciós műtéten estem át, márciusra már bevethető állapotban voltam. Ám csak a megyei I.-es csapatban játszottam, majd az osztályozón kaptam néhány percet. Tudtam volna segíteni a csapatnak, ugyanakkor érthető, hogy a kiesés elleni harcban olyanokra számítottak, akik rendszeresen játékban voltak. Hálás vagyok Kovácsevics Csabának, a Szentlőrinc elnökének, aki egy éve úgy ajánlott kétéves szerződést, hogy műtét után voltam. Mivel ez a kontraktus még 2024. június 30-ig élt, így az ő, a Haladás és az én közös akaratunk, kompromisszumunk kellett ahhoz, hogy most Szombathelyre igazolhassak.

– A nyáron a menedzseremen keresztül megkeresett a Haladás – tudtuk meg Jancsótól. – Szántó Csaba szakmai vezető pedig még Sopronból ismert, ugyanis amikor Supka Attila volt a vezetőedző és én ott futballoztam, ő volt a tréner segítője. Édesapámtól is érdeklődtek, hogy van a térdem, végül meghívtak egyhetes amolyan ismerkedésre. Mivel Aleksandar Jovic korábban egyik játékossal sem dolgozott együtt, így érthető, hogy rám is kíváncsi volt. De elsősorban az érdekelte a vezetőket és a stábot, hogy az egyéves kihagyás után milyen állapotban van a lábam. Mindenesetre szerintem az első héten sikerült bizonyítanom, amit az edzőmérkőzésen még két góllal megfejeltem. Örülök, hogy szerződést kaptam, de el is mondták: nem elsősorban a két gólom, hanem a teljesítményem miatt igazoltak le. Annak idején lehet, hogy jót is tett, hogy elkerültem a Halitól, kellett a környezetváltozás, mert kicsit talán elkényelmesedtem a hosszú évek alatt Szombathelyen. Egyszer mindenképpen vissza szerettem volna térni a Haladásba, de őszintén szólva nem ilyen gyorsan terveztem, hogy újra zöld-fehér mezt húzok. De nagyon boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam a bizonyításra! 

- Ami az edzéseket illeti, régen volt részem ilyen erős felkészülésben, nagyon kemények a tréningek, rengeteget futunk. A mester minden edzés előtt elmondja, elmagyarázza, hogy az adott tréningnek mi a célja, mit miért gyakorlunk. Azt már most látom, hogy erőnléti gondjaink nem lesznek a bajnokságban. Jó ismét itthon lenni, hiszen engem minden Szombathelyhez köt. Érzem a szurkolók szeretetét, persze mindenki nem kedvelhet, de a drukkerek nagy része úgy látom örül a visszatérésemnek – pozitívak a visszajelzések. Szerintem anno a teljesítményemmel tettem is annak érdekében, hogy jó emlékek maradjanak meg rólam. Szeretnék minél többet játszani, bizonyítani, a mestertől biztosan megkapom majd a lehetőséget, csak rajtam múlik, élek-e vele. Jovic eddig a középpálya támadóbb szekciójában, a 8-as és a 10-es pozícióban számított rám, de tudok hátrább, 6-os pozícióban is játszani. Minden posztra két hasonló képességű labdarúgó van, ami jót tesz a versenyhelyzetnek. Jó a csapatszellem és higgyék el – mert valóban így is gondolom – nagyon pozitív érzésekkel várom a bajnokságot, úgy látom, jó csapatunk lesz.