Alasztics Marcell-lel beszélgettünk: kezdetekről, profi sportolói létről, magánéletről, tervekről

- Kifejezetten sportos családból származom. Édesanyám amatőr szinten kézilabdázott és röplabdázott. Édesapám pedig labdarúgóként játszott az élvonalban és a másodosztályban is. Így aztán tényleg nem csoda, hogy az ikertestvéremmel mi is nagyon fiatalon a sport irányába fordultunk. Benivel együtt kezdtünk el focizni, de emellett is mindent közösen csináltunk. Egy osztályba járnunk és egy padban is ültünk az általános iskolában. Futballozni az ETO színeiben kezdtünk el Cs. Kovács Laci bácsi hívására, aki egyébként az első edzőnk is volt. Akkor amúgy még én is mezőnyben játszottam. Senki nem akart beállni a kapuba, aztán egy edzésen megpróbálkoztam a védéssel és nagyon jól sikerült a dolog. Úgy éreztem akkor, hogy nekem a gólvonalon van a helyem és végül ott is ragadtam – kezdte az alapoknál Alasztics Marcell, aki a folytatásban testvérével együtt a győri labdarúgó akadémián pallérozódott. Aztán édesapja jó barátja, Hannich Péter lehetőséget biztosított a tesóknak arra, hogy megpróbálkozzanak a futsallal is.

- Naponta két foci edzés után a harmadik tréning lett a futsal. Nekem tetszett, Beni viszont maradt a labdarúgásnál. Olyan új csapattársakat „kaptam”, mint például Dróth Zoli, Lódi Tamás, avagy Juanra, aki később Szombathelyen az edzőm is lett. Rendkívül jó és sikeres gárda volt. A szabályokkal az első időkben meggyűlt a bajom, de aztán megszoktam. Egy darabig egyébként még párhuzamosan játszottam kis-, illetve nagypályán. Furcsa volt az egész, mert abban a közegben fekete lónak számítottam. Nem ismert szinte senki és az NB II.-ben is úgy mutatkoztam be, hogy előtte nem is szerepeltem a különböző korosztályos bajnokságokban. Végül 21 éves koromban szakítottam a focival és azóta csak a futsalnak élek – folytatta a történetét a remek cerberus. Mondhatni villámgyorsan sikerült beintegrálódnia az új közegbe, amiben az a munkamorál is nagy segítségére volt, amit korábban az ETO elit akadémiáján megszokott. 

Először a legjobb magyar futsalcsapat harmadik számú kapus lett Tóth Gyula és Matkovics Gábor mögött. Aztán szép lassan kezdett előbbre lépegetni. Ebben pedig az jelentett akadályt, hogy „csupán” 180 centiméter magas.

Profi sportolói élet

- Fociban tényleg hiányzott körülbelül 10 centi, ez viszont futsalban már nem volt gond. Itt közepes magasságúnak számítok, de ezt megpróbálom a gyorsaságommal kompenzálni. Amúgy a centiméterektől függetlenül nagyon odafigyelek a saját testemre. Szerencsére még nem volt komolyabb sérülésem és jó lenne, ha ez így is maradna. Szeretnék minél tovább a pályán maradni, ezért úgy élek, úgy edzek, úgy táplálkozok, hogy erre minden esélyem meg is legyen – mondta Alasztics Marcell, aki egy rövid olaszországi légióskodást követően 2019 januárjában mutatkozott be a Haladás VSE csapatában.

- Az itáliai kaland nem sikerült túlságosan jól, mivel gazdasági problémák miatt megszűnt az ottani klubom. Akkor fogadtam el az akkor még Kútház Haladás VSE néven szereplő gárda ajánlatát. Ebben nagy szerepe volt annak a jövőképnek, amit felvázoltak előttem. A döntésemet egyébként azóta sem bántam meg. Szépen fokozatosan fejlődtünk és mára elmondható, hogy Magyarországon egyeduralkodónak számítunk. Ráadásul itt olyan régi ismerősökkel dolgozhattam együtt, mint Dróth Zoli, avagy Juanra mester. De Vas Ádival és Hajmási Milánnal is szerepeltem már előtte a válogatottban. A szombathelyi közeg ma is rengeteg pozitívumot hordoz magában. Úgy küzdünk egymásért és a klubért, mint egy nagy család. Ebben a családban pedig folyamatosan bukkannak fel tehetséges fiatalok is, akik nagyon sokat tesznek velünk idősebb játékosokkal együtt azért, hogy a Hali sikeres legyen, a szurkolók pedig örömüket leljék a játékunkban és az eredményeinkben. Kialakult egy profi csapat, profi körülményekkel, profi infrastruktúrával. Ezt pedig bajnoki címek, kupagyőzelmek fémjelzik – foglalta össze eddigi szombathelyi pályafutását a magyar futsalválogatott első számú kapusa, aki egyértelműen példaképpé vált a fiatalok számára. Marci pedig nem csak a sportban, hanem az élet egyéb dolgaiban is megpróbál jó példával elöl járni. Fontosnak tartja a sportemberhez méltó viselkedést, kommunikációt, de szerinte legalább ennyire lényeges az elme folyamatos építése is.

Tanulmányok

- Édesanyám már gyerekkorunkban tudatosította bennünk a testvéremmel, hogy mennyire fontos a tanulás. Másfél éve kezdtem el az ELTE szombathelyi campusán sportszervezést tanulni. Ugyan az „osztálytársaim” jóval fiatalabbak nálam, ám így is nagyon szeretek bejárni az egyetemre. Sajnos nehezen tudom összeegyeztetni az edzésekkel, utazásokkal, meccsekkel, de próbálom megtalálni a kompromisszumos megoldásokat. Ebben persze segít az egyéni tanrend is, amit köszönök is az iskolának. Szeretnék a sportban és a tanulásban is megfelelni és bízom abban, hogy ez össze is jön – mondta a kitűnő sportoló, aki tudatosan építi a jövőjét és ebben az olimpiai aranyérmes magyar vízilabdázókat tekinti példaképeinek. De az öt nyelven beszélő Roger Federer is tanulásra inspirálja.

Magánélet

- Bizakodva tekintek a jövőbe, mert 2022 június 22-e óta hivatalosan is van egy olyan társam, aki biztosítja számomra a nyugodt hátteret is. Grétával lényegében 3,5 éve élünk együtt és nagyon boldog voltam, amikor igent mondott a lánykérésre. Óriási boldogság volt az esküvő, mert rengeteg dolgot mi magunk csináltunk meg. Gondolok például a vicces dekorációra. Minden pillanata hatalmas élmény volt mindkettőnk számára. Nincs könnyű dolga, mert nem egyszerű történet egy élsportoló feleségének lenni, de szerintem mára megszokta. Remekül érezzük magunkat Szombathelyen és itt szeretnénk letelepedni. Nagyon sokat számít nekem a Haladás is, ahol már öt éve játszom. Szeretnénk majd családot alapítani, amihez persze kellene egy közös otthon is. Most ezen vagyunk, hetente több építési telket is megnézünk. Szerintem egy hónapon belül pontot is tudunk tenni a dolog végére – zárta szavait Alasztics Marcell.

Podcast: