Pannónia szentjeinek galériája

- Élmény volt ezt az egészet végigcsinálni - így fogalmaz Marosfalvi Antal festőművész, restaurátor, az egyedülálló sorozat készítője. Elárulja, hogy közel ugyan- annyi gondot fordított a hiteles adatok felkutatására, mint magára a festésre. Tanulmányozta a szentek életével kapcsolatos dokumentumokat, a korabeli fegyverzetre, ruházatra, sőt még a lehetséges helyszínre vonatkozó adatokat is. A műhelymunka barátok és szakértők folyamatos érdeklődése mellett folyt. Sokat segített a kutatásban Czebula Anna művészettörténész, sőt akadt diák, aki művészeti szakdolgozata témájául is a pannon szentek képsorozatát választotta. A teljes kompozíciót tekintve olyan szempontokra is figyelemmel kellett lenni, mint a rendelkezésre álló hely kihasználása, a monotónia elkerülése, illetve a színek harmóniája.

S most nézzük hát sorban, kik ők, akik a keresztény hit és az önfeláldozás példájaként, immár örökké maradandó módon helyet kaptak a képsorozatban.

Az oltártól balra, az oldalfalon négy megkoszorúzott szent , Claudius, Castorius, Symphorianus és Nicostratus látható - Pannónia tehetséges szobrászai voltak ők, akiknek azért kellett meghalniuk 293-ban, mert megtagadták a pogány istenszobrok faragását. Szent Iréneusz következik a sorban, majd Demeter, egy vértanú püspök és egy katona. Itt már jól ismert savariai szentjeink tűnnek fel, Quirinus, akit itt végeztek ki és Szent Márton, aki városunk szülötte. Az utóbbi érdekessége, hogy nem a jól ismert köpeny-jelenetben, s nem is a lúddal ábrázolja őt a festő, hanem amint egy bajba jutott nyúlnak ad menedéket a köpenye alatt - Sulpicius Severus leírása alapján. András és Benedek mártír remete szerzeteseink következnek a sorban, majd Adalbert püspök vértanúval, Vajk megkeresz-telőjével jutunk el az ezredik évig.

A templom mértani tengelyében boldog Gizella, az első magyar királyné áll, a koronázási palásttal a kezében. Jobbján István, az eredeti, abroncsos koronában, jelképesen összefogva a kardot és a keresztet. Imre herceget sem a megszokott liliommal ábrázolja Marosfalvi, hanem fegyverrel, hiszen utódlásra, hadvezetésre nevelték, s harcban védte a kereszténységet. A hármas hátterét az esztergomi palotaépület motívumai adják. Szent Gellért történetírót, Imre herceg nevelőjét könyvvel, intésre emelt ujjal láthatjuk. Mellette boldog Mór pécsi püspök, kancellár és templomépítő, akinek a Tihanyi Alapítólevelet köszönhetjük. Őt Szent László követi a sorban, nyakában kettős kereszt, kezében csatabárd, Árpád-házi pajzsát kilenc oroszlán díszíti. Szent Erzsébet portréja a hívek körében nagy tetszést aratott, mert arcára szinte cinikus, vidám mosolyt varázsolt a festő, ahogy a kötényében rózsává változott kenyérrel megtréfálja ellenségeit. Nyakában ott függ a IX. Gergely pápától kapott skapuláré, amelyet mindig viselt. Az oltár mögötti sort boldog Özséb, a pálos rend alapítója zárja, utalással arra, hogy ő kezdte hazánkban az útszéli keresztek állításának hagyományát is.

A keleti oldalfalon két kettős női portré következik. Szent Margit Szent Ilonával látható az áldozatos betegápolási munka kellékeivel, háttérben a szigeti kolostorépület töredékével. Majd Szent Kinga és Jolán, akiket Lengyelországban különösen tisztelnek templom- és kolostorépítő munkájukért. Szent Hedvig, Jagello László hitvese a krakkói egyetem alapító okiratát tartja a kezében. Végül boldog Batthyány-Strattmann László zárja a sort, kék díszmagyarban, háttérben a főúri származását igazoló pergamennel, amelyet félretéve a szegények orvoslásának szentelte életét.

A hívek és a látogatók tájékoztatására a templom bejáratánál elhelyezték a huszonöt pannóniai szent életének, tevékenységének rövid ismertetését.