A jelenések helyének varázsa

Azon a bizonyos októberi napon a tízéves Lucia, a kilencéves Francisco és az alig hétéves Jacinta éppen birkákat őrzött. Déltájban valami furcsa történt: vakítóan erős és rózsaszínű fény áradt, majd - amiként a gyermekek utóbb elmesélték - gyönyörű, fehér ruhás hölgy jelent meg egy úgynevezett tölgybokor mellett, alakját fénykoszorú övezte. A kápráztató jelenségről kiderült, hogy a Napnál is fényesebb, s nem más, mint Szűz Mária. Portugálul szólalt meg. Egyebek között Oroszországról is beszélt, arról, hogy ott hamarosan háború dúl. Kijelentette: A világbéke megőrzésének előfeltételeként buzgó imádságra és áldozatokra van szükség. Más források arra (is) utalnak, hogy Szűz Mária az első világháború végét és a második kezdetét is megjövendölte. A harmadik titkot Lucia csak huszonhat esztendővel később, 1943-ban árulta el a pápának. Akkor már régen a múlté volt Francisco és Jacinta földi létezése. A kislegény 1918-ban spanyolnátha áldozata lett, a kisleány tüdőgyulladásban hunyt el a rá következő esztendőben. Azt a bizonyos harmadik titkot a múlt század utolsó évtizedének elején II. János Pál hozta nyilvánosságra: Egy fehér ruhás püspök halott módjára földre hull, fegyver által megsebesítve. Minden bizonnyal a szent-atya elleni (1981-ben történt) merénylet volt a jóslat beteljesülése. Ámbár egyes teológusok szerint az ateizmus és a kereszténység eszmei harcának kimeneteléről szól; az előbbi győzedelmeskedik... Ez tényleg csak feltevés.

Portugáliában - Fatimában különösképpen - azonban van valami - nagy szó, de mégis - istenihez, még inkább istenséghez is hasonlatos varázs, kisugárzás, fenségesség. Aki már járt ott, azt minden bizonnyal megérintette valami ilyesmi. Talán egyfajta sugallat? Történetesen e sorok írója nejével együtt Luzitániában fogadta meg 1998-ban, hogy a hetedik - egyben utolsó - lombikbébi-programnak is nekirugaszkodnak. S ha sikerül, hárman térünk vissza Portugáliába. Sikerült! S azóta jártunk - hármasban - Fatimában is. A titkot persze mi sem tudtuk, igaz, nem is akartuk megfejteni. Ferenc (Francisco), Jacinta és Lucia titkát sem. Csupán megérezni. Talán sikerült. A szavak nem feltétlenül alkalmasak a különleges, nevezzük így: kódrendszer érzékeltetésére. De miért is kellene mindent, mindenáron kimondani? Tény, a három pásztorgyerek nem (sem) a levegőbe beszélt. Kilencven esztendővel ezelőtt, ama bizonyos októberi napon további háromezer ember is megtapasztalhatta Fatimában - a jelenés helyén ma bazilika áll, amely alig kisebb a római, még inkább vatikáni: Szent Péter nevezetű, híres társánál -, hogy a Nap megváltoztatja színét, és letér a pályájáról.

Miért pont Fatima? Miért pont Portugália? Bennünk (is) lakoznak, mélyen belénk ivódnak a válaszok.