Hétvége

2009.02.14. 03:27

Az ember, a mese és a fény

A modern korban a felnőtté válással kikerülünk a mesék csodálatos birodalmából. Azt hisszük, a mese a gyerekek dolga. De nem volt ez mindig így. Régen a mesék elkísérték az embert a születéstől a halálig.

Merklin Tímea

a Boldizsár Ildikó meseíróra, népmesekutatóra, meseterapeutára, meseesztétikával foglalkozó művek szerzőjére figyelünk, megmutatja a meséket eredeti szerepükben: mint lelki dokumentumokat , amelyekből megoldási, azonosulási mintákat vehetünk életünk problémás helyzeteiben.

Boldizsár Ildikó Amália-meséiből készült bábszínházi előadás a szombathelyi Meseboltban az elmúlt hetekben. Az Amália álmai, a Fekete Világkerülő Ember meséi és a Boszorkányos mesék című köteteiben megjelenő nőalak jelenik meg a bábszínpadon - egy mesébe sűrítve az Amália-történetek motívumait - nálunk egy olyan szituációban, hogy a királyfi, akit rég-óta vár, nem őt akarja, hanem álmai eszményképét, az aranyszőke királylányt veszi feleségül. A premieren a meseíró Boldizsár Ildikó is itt volt. Úgy nyilatkozott, hogy az előadás fantasztikus volt és megrendítő . A legmegrendítőbb számára pedig az, hogy a darab alkotói tiszteletben tartották a történetei minden elemét. Majdnem ez volt az első alkalom, hogy a meséjét színpadra állították. Azért csak majdnem, mert a szombathelyivel párhuzamosan a győri Vaskakas Bábszínházban is Boldizsár Ildikó meséjén dolgoztak, csak ott Amália egy másik életszituációban mutatkozott meg. Így Ildikó egy napon két premierre utazott. A két produkciót nemcsak Amália figurája, de sok motívum, utalás és mellékszereplő is összeköti. A tervek szerint tavasszal megtekinthető lesz együtt a két előadás Szombathelyen egy olyan boszorkány-napon , amilyet Győrben is rendeznek.

A szombathelyi darab végkifejletében az a különös, hogy nincs happy end, de mégsem a frusztráció kerekedik felül a mesehősben, hanem az, hogy képes jósággal túljutni a helyzeten és megújulni. Ilyen lenne - Boldizsár Ildikó kifejezésével élve - az ember fény-természete . Hogy mit ért ezen?

- Az ember jobbik arcát. Hogy nemcsak jók vagy rosszak vagyunk, hanem jók és rosszak is. A két felünk harcol egymással, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Számos negatív tulajdonság (mint például az irigység, féltékenység) mellett az is jellemző ránk, hogy a tudatunk tiszta, ragyogó és végtelen is tud lenni, vagyis az ember fényesebb oldala is meg tud mutatkozni a sötéttel szemben, a sötét oldalt is meg tudja vilá-gítani.

Boldizsár Ildikó tulajdonképpen úgy ír - a fény felé -, úgy kerekíti a történetet, ahogy a népmesék szövődnek. De a neves mesekutató alapvetésként szükségesnek látja megkülönböztetni a műmesét a népmeséktől.

- A saját meséim úgy születnek, ahogy egy vers vagy regény. Amit látok magam körül a világban, azt írom mesébe. Nem abban az archaikus gondolkodásban vagyok benne, amit a népmesék hagyományoznak. A népmese kötött forma, bizonyos tudásokat örökít. Azokban azt kell mondani, amit ezer éve mondanak. Több ezer népmesei szimbólumot lehetne felsorolni - sötét erdő, üveghegy, égig érő fa, ezüst kantár -, ezek mind a tudattalanra, az érzékszervekre hatnak. Hogy hogyan működnek, arról egyetemi előadás-sorozatokat tartok. Ebben hiszek, ezzel foglalkozom, ezzel gyó- gyítok.

Boldizsár Ildikó meseterápiája szaba-dalmaztatott, jogvédett módszer, amelyet egyéni tanfolyamokon ad át. Amint megtudjuk, a mesét azért lehet jól alkalmazni a gyógyításban, a felnőtté válás, a felnőttkor válsághelyzeteiben, mert ezekben a történetekben az egyensúly megbomlása alaphelyzetnek számít, a mesehősök pedig megmutatják a krízisből kivezető utakat. Az utak veszélyeket is rejtenek, de a lényeg, hogy a hős elinduljon, ne rettenjen meg a változástól, hiszen erre építheti a további életét. Az elindulás, a megpróbáltatásokkal való szembenézés a sorsunk vállalását jelenti. Ildikó úgy fogalmaz: találkoztatja, egymásra ismerteti a megfelelő (az adott problémához való) mesét és az embert, aki a történet révén rátekinthet az életére kívülállóként, nézheti a hőst, mint olyan személyt, akit megfi-gyel, elemez. Felismerések, belátások, sorsfordító döntések születhetnek a mesék nyomán, ha a történetekből a saját életünkre és lehetőségeinkre vonatkozó üzeneteket hallunk ki, ha magunkénak tudunk látni egy-egy megoldási mintát.

A meseterápia nem ugyanaz, mint a pszichoterápia. Sokkal inkább rokon a régi mesemondók gyakorlatával. A mesemondók csak azokat a meséket mesélték, amiket tapasztalati alapon a közösség jóváhagyott (tudták: igen, ez így van), ami nem ilyen volt, az ki is hullott a kollektív emlékezetből. A mesélők mindig szoros kapcsolatban álltak a mesehallgatókkal. Azonnal válaszoltak a hallgatóság reakcióira, igazították a mesét a pillanatnyi igényekhez, hangulathoz, úgy, hogy közben a lényeget érintetlenül hagyták. Beavattak a sors rejtelmeibe, úgy, hogy a világosságot igyekeztek felszínre hozni, amely minden ember lelkében és tudatában megvan. Ez is lényeges különbség a mese- és a pszichoterápia között: az utóbbi az elfojtás alatt álló sötét tartalmakat, árnyékrészeket, fájdalomgócokat kutatja és próbálja feloldani, a mesék az embert a saját magában meglévő fényhez vezetik.

2008-ban a Magvető ki-adónál jelent meg Boldizsár Ildikó két gyűjteményes kötete: a Mesék apákról és a Mesék anyákról. Ezekben eszkimó, kirgiz, finn, szász, román, bolgár, grúz mesék is találhatók a magyar mesék mellett.

- A világ mesekincséből gyűjtöttem apákról és anyákról szóló meséket, akik nemcsak jók, hanem rémesek is. A történetek valóságos cselekményekből táplálkoznak. Számtalanféle rossz viszony létezhet apa-anya, apa-lánya, apa-fia, anya-lánya, anya-fia között. Rá van írva a kötetek hátuljára, hogy csak felnőt-teknek , de a fiataloknak is lehet ráismerés-élményük. Hiszen már megéltek konfliktusokat, valós lélektani helyzeteket. Ezek a mesék több száz évesek, több száz év tapasztalataival.

Boldizsár Ildikó azt mondja, nincs olyan élethelyzet, ami újkori találmány volna. Minden szituációnak, minden betegségnek megvan a maga meséje. Olyan üzenetek vannak kódolva ezekben a történetekben, amik a hallgatóságban nagy energiákat képesek megmozgatni, így olyan lehetőségek nyílnak meg előttük, amik addig nem látszottak. A mesék arra is képesek, hogy felemeljenek, tanításokat adnak, szellemi utakat mutatnak a problémahalmazoktól a rend irányába.

Ezek is érdekelhetik