Tartást ad a kultúra

római kori Savaria, a mai Szombathely 2043-ban ünnepelheti fennállásának kétezredik évfordulóját. Ez a szám kivételes tekintélyt parancsoló egész Európában. Emberek, kultúrák, hagyományok, köznapi és világra szóló hősiességek helyszíne volt az ősi polisz. A Rába felől a Borostyánkő úton vonuló legiók a mai, nemesrempehollósi síkon megpihentek a feltárt, de újra elhagyatott őrállomásnál. A burjánzó erdőkbe barbár foglyokkal csapát vágató, csillogó vértű katonák rácsodálkoztak a távoli hegyre, takarásába sejtve Savariát. Aztán felhörpintették mézes borukat, hozzá aszalt szilvát és mazsolát rágcsálva, majd tovább vonultak az ősi földön... Hogy a városba érve lássák a nyüzsgést, nyeljék port, és ámuljanak a villákon, amelyeket ő dicső népük emelt, a távoli Róma üzeneteként...

Ez a hangulat is volt a Magyar Kultúra Alapítvány székházában az elmúlt csütörtökön, mikor is átadták a legrangosabb hazai kulturális díjat. Az idei kitüntetett két város Szombathely és Balatonfüred. Az utóbbi polgármes- tere, dr. Bóka István nem véletlenül mondta, hogy Számunkra nagy megtiszteltetés egy olyan történelmi várossal együtt átvenni ezt a díjat, mint Szombathely. Sokan és sokszor lekicsinylik ezt a várost a nyugati határ mentén. Azt is mondják rá a türelmetlenek; nem történik benne semmi. Aztán hallani, hogy kész, vége, leírták már a vasfüggöny idején. Ám ez a város, ahogy dr. Ipkovich György köszöntőjében utalt rá, sok mindent túlélt, sok mindenből került ki megerősödve.

Éppen kultúrája segítsé-gével.

Hiszen már a római kor- ban számos erő rongálta; Holubár hordák zargatták, földrengés törölte el, kő lett a pusztában. De mégis, valamiféle ősi erő, hit és akarat talpra állította. Ha kellett, a polisz kihúzta a nehéz idő- ket, ha kellett, átvészelt, s ha tehette, építkezett. Szombathely az évszázadok során erős bástyája lett a kereskedelemnek, a mezőgazdasági kultúra terjesztésének, és erős oszlopa az ország védelmének. Mindezek együtthatójaként megteremtődtek a polgári létezés alapjai, amely aztán elvezet a 19. századig, az Éhen Gyula nevével fémjelzett korig. Elvezet az önerőre ébredés pillanatáig, a gyors és látványos kapitalizálódásig. A millenniumot már úgy éli meg a város, hogy elmondható ró- la: vannak gyáraik, üzemeik, céhjei és rengeteg civil egyesülete. És vannak színészei, verselői (köztük maga Éhen Gyula), levéltárosai, tudósai, Márkus Emíliája és Markusovszky Lajosa, ha nem is fehér lovon.

És van erős egyháza, hite, hitelessége.

A kultúra mindezen dolgok szerves egysége, vagyis olyan felépítmény, amely nélkül nincs, vagy csak virtuális a gazdasági alap. Ebből pedig egyenesen következik, hogy képtelen a válságból kilábalni az a falu, város, ország, amely nem bír reményteli kultúrával. Amely elfelejti, hogy honnét, milyen örökséggel jött. Sajnos ez a köszöntőn is elhangzott dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár révén, a mai bajok idején a bajba jutottak és a bajtól tartók legelébb a kultúrától szabadulnak . Az a helyi kultúrpolitika, amely a szakintézmények korlátozásában és leépítésében, a civil társadalom megregulázásában látja a válságból kiveze- tő utat, nem lesz nyerő. Er- ről akár már a közeli jövő is dönthet.

Az ünnepségen, ha a szavak szintjén nem is így, de végig hasonló gondolatkörökről volt szó. A szombathelyi népes delegáció (amely lényegében nélkülözte a többségi ellenzéket) joggal lehetett elégedett. Közte a Horváth György vezette kulturális és idegenforgalmi bizottság egészen tavaly szeptemberig, mind a művészeti csoportok, és az olyan intézmények, mint a megyei könyvtár vagy a Bábszínház, az MMIK, az Agora kulturális és turisztikai intézményhálózat. Erős biztatást kaptak Ipkovich Györgytől: Legyenek munkájukra büszkék, örüljenek önfeledten e napon és tudva tudják: önök fontosak, munkájukra a jövőben is számít a város , fordult a szakemberek felé.

Schneider Márta külön is kiemelte a szombathelyi nevezetességeket, úgymint a karnevált, a belváros megújulását, és legfőképpen a színház- alapítást. E tettet országosan is kima- gaslónak és példaértékűnek minősítette. Hiszen, mint mondta. egy olyan városstratégiát feltételez, amely tudja mit akar, és hova megy . Majd így foly-tatta: Szombathelyen fontos városépítő tényezővé vált a kultúra, és ez kisugárzik. Ne csak szikár gazdasági adatokban gondolkodjunk; az élet minősége is egyre fontosabb. Többször is jártam az ősi Savaria földjén, és úgy láttam, hogy egy kicsikét mindig jobb lett az élet ebben a városban. Itt mély gyökerei vannak a műveltségnek. Nem véletlen, hogy a polgárság hagyományai, így az egyesületi lét, túlélték a vészterhes időket. Az államtitkár asszony elmondta, hogy a díj odaítélésének számos feltétele volt. A már említetteken túl súllyal esett a latba a Bloom-nap, a Szent Márton-projekt, az Isis-szentély felújítása is.

A turizmus hazai vezetői is gratuláltak. Megtudhattuk: a kultúra növekvő szerepét mi sem jelzi jobban, hogy ma már az összes utazó 40 százaléka jelöl valamilyen kulturális célpontot terveiben. Az elmúlt években 15 milliárd forint jutott a kulturális turizmus támogatására, az idén 63 kiemelt projektet támogatnak 700 millióval. A Magyar Turizmus Zrt. képviselője pedig arra tett ígéretet, hogy a két várost az idén fokozottan népszerűsíti és ajánlja az orszá-gos médiákban, az interneten és a külföldi nagy szakvásárokon (már ez több milliós értékű jutalom ).

Az ünnepélyes díjátadón hosszan zúgott a taps, amely megismétlődött a rövid produkciók után is. Szombathely a város történelmét bemutató fotósorozattal készült, ebbe beválogatták lapunk két fotóriporterének, Benkő Sándornak és Kiss Teodórának felvételeit is. Kiss Márton, Fekete Ernő és a csodálatos hangú Bognár Szilvia működött közre, Kovács Zoltán kíséretében. Miski Ádám tökéletes hangulatot teremtett Slideshow-jával. Ipkovich György bejelentette: a város kulturális értékeket cserélne Füreddel, kiépítve egy új típusú kapcsolatrendszert. Jó helyen ígért: valamikor a híres E-klubnak adott otthont az ünnepség helyszíne. A hatvanas években itt játszott az Illés. Jelképes, hogy az akkori kulturális megújulás ma is időszerű, és a díj erre ad igazán biztatást.