Mesék húsvétról, böjtről és harangokról...

Minták, főtt tojások, gice, forró méhviasz, gyöngyöző festék áll készen a virágba borult aranyvessző alatt felállított asztalon. Horváth Barnabásné, mindenki Marika nénije, a helyi hagyományőrzés szíve-lelke pedig biztat. Mártsd bátran a viaszba a gicét, így írjad szépen. Látom, ezt a különleges dobköteles mintát választottad! Hamar világossá válik: az értetlenkedés itt egyedül a mi arcunkra ül ki. 

Marika néni kis tanítványai tökéletesen értik minden szavát. Az utcáról egyre érkeznek a fiatalok, szaporodnak a színes hímesek, s formálódnak a mesék a régmúlt időkről. Kiderül: a valódi ünnepi készülődés régen már a hamvazószerdával elkezdődött. Előtte, húshagyókedden éjfélig lehetett csak falatozni, s aztán elkezdődött a böjt, vége szakadt a farsangi vígságoknak - vág bele egy negyvennapos, több évtizedes történetbe Marika néni. 

Hamvazószerdán csak háromszor ehettünk, keveset, semmi zsírosat: tejes ételeket, aszalt gyümölcsöket fogyasztottunk. Csütörtökön - amit ma már torkoscsütörtöknek nevezünk - bőven volt mit enni: ami nem fogyott el kedden, aznap biztosan eltűnt az asztalról. Aztán ismét péntek következett, s a húsra ránéznünk sem volt szabad. Amit ma nemes egyszerűséggel tavaszi méregtelenítésnek nevezünk, az hajdanán egy lecsendesedett, a lé-leknek és a testnek egyaránt megtisztulást jelentő időszak volt - vélekedik Marika néni. Véget ért a tél, ám még nem kezdődtek el a nagy tavaszi munkák, csak azok előkészületei. Ilyenkor a falusi emberek kitisztogatták az ólakat, a hegyi pincéket, a házaikat, és a testüket is. Az udvarok, a kertek, de még az árkok is tisztán várták a frissítő tavaszi esőket. Hiába azonban a böjt, a húsvétra való készülődés, a falvakban mégis akadtak olyan napok, melyeket vidáman töltöttek. A böjti időszak kellős közepére esett ugyanis Sándor, József, Benedek napja. 

S mivel a falvakban ekkor még e keresztnevek tulajdonosai éltek a legnagyobb számban, természetes volt a névnapozás - mereng a régmúlton, majd előtűnik egy újabb népszokás. A Gergely-járás is erre az időszakra esett, ekkor házról házra járva a tanítójuknak gyűjtöttek a gyerekek. Az oly kevés fizetésből élő falusi tanítót ugyanis a pap fogadta fel, s a falu népe is segítette. 

- Feketehét, virághét, nagyhét - sorolja a böjt jeles heteit Marika néni. Az érdeklődő gyereksereg pedig igencsak elcsodálkozik, mikor kiderül: feketehét tele volt tiltásokkal: nem szaba-dott ágyneműt mosni, vasalni, vetni. Azt tartották ugyanis, ha nem tartják be a tiltást: férgesedik minden, bolhás lesz a szalmaágy. A virághéten aztán mindent ki kellett pucolni, takarítani, a veteményezés pedig nagy hét elején volt javallott, erre az időre a böjti szelek is kifújták a földeket. Az igazi szépségeket a nagyhét tartogatta. 



Marika néni ezúttal is maga köré gyűjtötte a csehimindszenti aprónépet. Tojásfestés mellett az anekdotákra is volt idő 
Fotó: Szendi Péter

- Nagycsütörtökön a harangok Rómába mentek, s mikor ez megtörtént, mi gyerekek kifutottunk a gyümölcsfákhoz, megráztuk őket, s azt kiabáltuk: kígyók, békák szaladjatok, most mentek el a harangok! E kis szertartás után biztosan nem lettek férgesek a fák - mondja nevetve Marika néni. Aztán kiderül az is, hogy a piros tojást Csehimindszenten mindig is nagypénteken festették. Ruhafestékkel, hagymahéjjal, céklarépával színezték az újjászületés jelképét. A kihűlt tojásokra aztán gicével vitték fel a méhviaszt - mondja, s közben maga elé veszi a viasszá olvasztott gyertyát, s kezébe a gicét (ami egy kis botra erősített spirál), s máris formálódik a különleges minta. A tojás aztán a festőlébe kerül. Sok szép mintám van - mutatja: gráblás, dobköteles, tulipános, rozmaringos. 

Hajdanán nemcsak asszonyok festették ám a tojást, fordul a fiúkhoz Marika néni, ilyenkor a családok összegyűltek, és férfiak, nők közösen írták azt. Elérkezett a nagyszombat. Különösen szép volt, mikor Csipkerekről Csehimindszentre elindult a falu népe a körmenetre. Örök élmény maradt, mikor meggyújtották a gyertyákat, s újra megszólaltak a Rómából visszatért harangok. Még valami nagyon fontos kötődött ehhez az estéhez: a templomba hozott kis cekkerek, s bennük szentőttetnivaló sonka, tojás, kalács, torma, só. Mikor nagyszombaton este hazaértünk, mi már mindig szenteltet ettünk. Itt Mindszenten azonban csak húsvét reggel fogyasztják a szentelt ételt. Nagyapám azt szokta mondani: pápai áldás mindenhova száll, így ha nem tudtunk elmenni a templomba, akkor kiakasztottuk az ételt a fára - meséli Marika néni. 

Húsvét vasárnap reggel aztán a keresztgyerek három piros tojást kapott, esetleg egy zsebkendőt, zoknit. Délután meg elkezdődtek a tojásjátékok, s a háromévestől a hetvenesztendősökig mindenki játszott. Majd jött a húsvéthétfő, s a locsolás: akkor még tojás járt cserébe. - Emlékszem - tér vissza a játékokhoz Marika néni -, volt, hogy tojásbadobálás közben megtréfáltuk a fiúkat, s az igaziak közé fatojást raktunk. Arról persze lepattant a pénz - meséli. S hogy a régi játékokat a mai gyermekcsapat is megismerje, a frissen száradt hímesek a tojásdobálás áldozatai lesznek.