A vasfüggöny áldozatai: egy taposóakna gyutacsától szakadt le a gyerek bal kézfeje

Ez egy régi ügy és nem is hozakodtam volna vele elő, ha máig nem bántaná az igazságérzetemet - mondja a férfi, aki egy életre szólóan nemcsak testi, de lelki sebeket is hordoz. Abban az évben a Kórház utcában találtam az út porában egy öt centi hosszú és egy centi széles fémtárgyat. Ezzel játszottam, aztán csak arra emlékszem, hogy nagy csattanás, és nincs bal kézfejem... Mint később kiderült, egy taposóakna gyutacsára leltem, amit az aknazár lerakásakor egyszerűen elveszítettek egy forgalmas utcában! Így tehát az a passzus, miszerint senkit sem terhel felelősség, mélységesen cinikus és igaztalan. A szüleim több ügyvéddel is tárgyaltak, de hát nem sokkal voltunk a forradalom után, mindenki félt... A határőrség mereven elzárkózott, sőt megfenyegetett. Pert nem tudtunk indítani. Amikor nagykorú lettem, ismét megpróbáltam a kártérítést. Erre meg azt mondták, hogy elévült , mondja a férfi. Akinek kálváriája a mai napig tart. Tudja, nem értem azt, hogy békeidőben az állami fegyveres erők, testületek úgy szállítanak robbanószert, hogy az elveszik. És ennek nincs felelőse, az ügyészség meg rábólint , kesereg H. Ferenc.

Kőszegen nem beszédesek az emberek, ha a vasfüggönyös korszak jön szóba. Pedig itt is sok csontváz lapul abban a bizonyos szekrényben. Két kereszt is jelzi, hogy lövésektől halt meg a városkörnyéken a disszidáló. Az egyik kereszt az Ó-ház alatti műútnál magyar állampolgárt jelöl, a másik az Ólmodra vezető, elhanyagolt út mentén, szántóföldek dűlőjében található. Német nyelvű felirattal, valószínűleg NDK-s határsértőt lőttek le a katonák.

A saját bajom okán beástam magam az akkori világba, gyűjtöttem a dokumentumokat. Értesültem az átkelőn történt halálesetekről is. Az egyik: a leengedett sorompón egy 1500-as Ladával próbált áttörni egy fiatalember. A motortér átcsúszott, a kabint a sráccal együtt szétzúzta az építmény , árulja el a férfi. Más alkalommal egy IFA tehergépkocsi kísérletezett, itt a tengelyt fogta meg az acélrúd, a kabin átlendült a határon. Csakhogy a sorompón kívül mindig állt egy katona, hasonló esetekre kiképezve. Sorozattal a kabinban lapuló férfit agyonlőtte. Hasonlóképpen járt az a kamionsofőr is, akivel egy kőszegi áttörési kísérlet során szintén sorozat végzett. Sokan gondolták azt nagy naivan, hogy a fémrúd áttörhető. Több tonnát nyomott a szerkezet, külön emelőrendszer működtette. Betonköpeny, acélsodronyok, vasrúd, és mindez egybe gyúrva. A tankot is megfogta vona , árulta el egy, az átkelőnél szolgált volt határőr tiszt, aki ma sem adja nevét a történetekhez.

Így ahhoz sem, amikor S. B. kőszegi lakos a szőlőhegyen, saját telkén lövést kapott. A határőrök a laktanyában durrantottak, a golyó röppályája úgy alakult, hogy eltalálta a férfit. Hosszú kórházi kezelésre szorult, maradandó sérülésekkel. Évekig pereskedhetett, mígnem csekély összegű kártérítést ítéltek meg számára.

Azért voltak kiskapuk , emlékezik H. Ferenc, utalva arra, miként is lehetett határsáv-engedélyhez jutni. A zónát az állam által törvénytelenül elkobzott földrészletekből alakították ki, általában 500 méteres mélységben. Akinek a földje, kertje ide került, az vagy művelhette, vagy nem. Ez csak és kizárólag a határőrségen múlott. Arra törekedtek, hogy minél kevesebben menjenek a sávba, mert hátha disszidálnak, és ők akkor ráfizetnek. Az engedélyt eleinte egy évre, majd egy hónapra, végül csak napokra adták ki. Végül a kertek, földek nagy része elpusztult, leépült, műveletlenül maradt. A határőrök kedvenc területévé lett, hiszen zavartalanul és engedély nélkül vadásztak, bőséggel gombázhattak. Aztán 1967-ben elkezdték az elektromos jelzőrendszert telepíteni, így újabb nagy területeket vontak el jogtalanul. Sok embert tettek tönkre, családok megélhetését vették el. A mai napig senki sem kárpótolta ezeket az embereket sem a városban, sem a megyében.

A bezártság csúcspontján a Kőszegi-hegység 80 százalékáról szinte teljesen kizárták a helyi lakosságot. Több generáció úgy nőtt fel, hogy nem láthatta az Írottkőt, az Ó-házat, sem a Hétforrást. Azért voltak, akik szereztek engedélyt. A határőrség után a rendőrség vette át a kiadás jogát, így a személyes kapcsolat dönthetett. Emlékszem, egy K. J. nevű százados mindig a Jurisics vendéglőbe járt inni. A fuvarosok kihasználták szomjúságát, s mikor már kellően részeg volt, kicsikarták tőle az engedélyt. Nekem nem volt hasonló alkalmam. Azt megtették, hogy nem mehettem Ólmodra a déd- és nagyszüleim sírját gondozni. Még halottak napján sem! Egyébként a faluból elszármazottak nagyobb része ugyanígy járt , így H. Ferenc.

A vasfüggönyös évtizedek lenyomata máig érződik, és úgy tűnik, érződni is fog. Fél évszázados fizikai és lelki elzártságot nem lehet csak úgy kiheverni.