Csendőrség? Rendőrség!

Dr. Samu István rendőr vezérőrnagy, az ORFK rendészeti főigazgatója, országos főkapitány-helyettes nemrég Sitkén emlékezett a világháborús hősökre és áldozatokra. Tizennyolc éve tart a megemlékezés, amely segít abban, hogy reálisan lássunk, helyesen ítéljünk. Éppen az emlékezés az, amely több mint hat évtizede óvja Európát a háborútól. Az emlékezők ugyanis átadják az utódoknak azt a tudást, amely eltaszít a háborútól , fejtegeti.

- A kellően éles kollektív emlékezet tehát népeket óvhat meg a háborútól. Ám a felejtés mintha felgyorsulna. Valaki azt javasolta nemrég, hogy külön tantárgyban oktassák ötvenhatot.

- Nem hinném, hogy ez helyes lenne, mert akkor valamennyi sorstragédiánk külön tantárgyat érdemelne. A történelmi ismereteket kell inkább megszilárdítani, ebbe ágyazva a kiemelkedő fordulókat. Viszont minden könyvnél ezerszer többet ér, ha a helyszínen tapasztaljuk a néhai történéseket, látjuk azok nyomait. Ehhez utazni kell, ami pénz, de talán egyes helyi közösségek meg tudják még tenni. Iskolásként elvittek a szentgotthárdi csata emlékművéhez, vagy Győrvárra, a kurucok egykori fellegvárába. Nagy élmény volt, kisugárzó. A nemzet léte múlhat azon, hogy a helytörténet mennyire erős és beágyazott a társadalomban.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- A kellően éles kollektív emlékezet tehát népeket óvhat meg a háborútól. Ám a felejtés mintha felgyorsulna. Valaki azt javasolta nemrég, hogy külön tantárgyban oktassák ötvenhatot.

- Nem hinném, hogy ez helyes lenne, mert akkor valamennyi sorstragédiánk külön tantárgyat érdemelne. A történelmi ismereteket kell inkább megszilárdítani, ebbe ágyazva a kiemelkedő fordulókat. Viszont minden könyvnél ezerszer többet ér, ha a helyszínen tapasztaljuk a néhai történéseket, látjuk azok nyomait. Ehhez utazni kell, ami pénz, de talán egyes helyi közösségek meg tudják még tenni. Iskolásként elvittek a szentgotthárdi csata emlékművéhez, vagy Győrvárra, a kurucok egykori fellegvárába. Nagy élmény volt, kisugárzó. A nemzet léte múlhat azon, hogy a helytörténet mennyire erős és beágyazott a társadalomban.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- A kellően éles kollektív emlékezet tehát népeket óvhat meg a háborútól. Ám a felejtés mintha felgyorsulna. Valaki azt javasolta nemrég, hogy külön tantárgyban oktassák ötvenhatot.

- Nem hinném, hogy ez helyes lenne, mert akkor valamennyi sorstragédiánk külön tantárgyat érdemelne. A történelmi ismereteket kell inkább megszilárdítani, ebbe ágyazva a kiemelkedő fordulókat. Viszont minden könyvnél ezerszer többet ér, ha a helyszínen tapasztaljuk a néhai történéseket, látjuk azok nyomait. Ehhez utazni kell, ami pénz, de talán egyes helyi közösségek meg tudják még tenni. Iskolásként elvittek a szentgotthárdi csata emlékművéhez, vagy Győrvárra, a kurucok egykori fellegvárába. Nagy élmény volt, kisugárzó. A nemzet léte múlhat azon, hogy a helytörténet mennyire erős és beágyazott a társadalomban.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- Nem hinném, hogy ez helyes lenne, mert akkor valamennyi sorstragédiánk külön tantárgyat érdemelne. A történelmi ismereteket kell inkább megszilárdítani, ebbe ágyazva a kiemelkedő fordulókat. Viszont minden könyvnél ezerszer többet ér, ha a helyszínen tapasztaljuk a néhai történéseket, látjuk azok nyomait. Ehhez utazni kell, ami pénz, de talán egyes helyi közösségek meg tudják még tenni. Iskolásként elvittek a szentgotthárdi csata emlékművéhez, vagy Győrvárra, a kurucok egykori fellegvárába. Nagy élmény volt, kisugárzó. A nemzet léte múlhat azon, hogy a helytörténet mennyire erős és beágyazott a társadalomban.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- Nem hinném, hogy ez helyes lenne, mert akkor valamennyi sorstragédiánk külön tantárgyat érdemelne. A történelmi ismereteket kell inkább megszilárdítani, ebbe ágyazva a kiemelkedő fordulókat. Viszont minden könyvnél ezerszer többet ér, ha a helyszínen tapasztaljuk a néhai történéseket, látjuk azok nyomait. Ehhez utazni kell, ami pénz, de talán egyes helyi közösségek meg tudják még tenni. Iskolásként elvittek a szentgotthárdi csata emlékművéhez, vagy Győrvárra, a kurucok egykori fellegvárába. Nagy élmény volt, kisugárzó. A nemzet léte múlhat azon, hogy a helytörténet mennyire erős és beágyazott a társadalomban.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- Nem hinném, hogy ez helyes lenne, mert akkor valamennyi sorstragédiánk külön tantárgyat érdemelne. A történelmi ismereteket kell inkább megszilárdítani, ebbe ágyazva a kiemelkedő fordulókat. Viszont minden könyvnél ezerszer többet ér, ha a helyszínen tapasztaljuk a néhai történéseket, látjuk azok nyomait. Ehhez utazni kell, ami pénz, de talán egyes helyi közösségek meg tudják még tenni. Iskolásként elvittek a szentgotthárdi csata emlékművéhez, vagy Győrvárra, a kurucok egykori fellegvárába. Nagy élmény volt, kisugárzó. A nemzet léte múlhat azon, hogy a helytörténet mennyire erős és beágyazott a társadalomban.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- Nem hinném, hogy ez helyes lenne, mert akkor valamennyi sorstragédiánk külön tantárgyat érdemelne. A történelmi ismereteket kell inkább megszilárdítani, ebbe ágyazva a kiemelkedő fordulókat. Viszont minden könyvnél ezerszer többet ér, ha a helyszínen tapasztaljuk a néhai történéseket, látjuk azok nyomait. Ehhez utazni kell, ami pénz, de talán egyes helyi közösségek meg tudják még tenni. Iskolásként elvittek a szentgotthárdi csata emlékművéhez, vagy Győrvárra, a kurucok egykori fellegvárába. Nagy élmény volt, kisugárzó. A nemzet léte múlhat azon, hogy a helytörténet mennyire erős és beágyazott a társadalomban.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úgy hozta a helyzet...

- Erre mondják, hogy így néz ki egy demokratikusan működő rendőrség...

- ...Igen, ez a lényege a dolognak.

- Az utóbbi időben sokan puhasággal vádolják önöket, felemlegetve a csendőrséget. Mások önkormányzati rendőrséget látnának szívesen. Az uniós gyakorlat sem egységes. Az olaszoknál ott a carabinieri, vagyis a csendőrség, hasonlóan a franciákéhoz. Mint az ország első számú rendészének, mi erről a véleménye?

- Ekkora országban, mint a miénk, teljességgel elegendő az egységes központi rendőrség. Ezzel kell megoldani a feladatokat. Ha a rendészetet szétdaraboljuk, akkor a költségek ugrásszerűen megnövekednek. Külön irányító, gazdasági és kiszolgáló apparátust kell kiépíteni, ezzel a tényleges munkától vennénk el az erőt. Európa egyébként oda tart, ahol mi vagyunk. Ausztriában a csendőrség megszűnt, egységes rendőrséget alakítottak ki. Nem működik rosszabbul, mint előtte. Nálunk is volt összevonás. Gyakorlatilag két rendőrséget - a volt határőrséggel - illesztettünk egybe. Ebben a politika egyetértett. Németországban egységes intézmény, a Bundespolizie jött létre. Eddig ott ilyen nem volt, tartományi rendőrségek működtek. Az olaszoknál viszont megmaradt a városi rendőrség és a csendőrség is.

Franciaországban Napóleon óta nagy a híre a csendőrségnek. Az ország évtizedek óta kínlódik egységesítésükkel, kiiktatva a párhuzamosságot. Belgiumban hasonló a helyzet. Miért akarjunk mi most mást? A biztonság megteremtésébe viszont be kell vonni az állampolgárok közösségét. Ez ma létkérdés Magyarországon.

- Ez lehet civil közösség? Mondjuk gárdaféle?

- Lehet civil közösség. Olyan, amelynek működését törvény szabályozza. Demokráciában így szokás. Nem nevesíteném a dolgot, itt állampolgárok aktív részvételéről van szó. De nem csak róluk. Mivel azok a civil csoportok, amelyek a javak biztonságára ügyelnek, szintén jelentős munkát végeznek.

- A csendőrség visszaállításának sürgetése egyes csoportok részéről azt is sugallja, hogy a mai rendőrség nem eléggé, úgymond, kemény. Másrészt sokan tartanak a biztonságiaktól, mondván: magánhadsereggé tehető adott pillanatban és körülmények között.

- A társadalom egy része valóban úgy tekint a csendőrségre, mint amely rendet és fegyelmet tartott. És ezt a keménységet várná el tőlünk. Itt megjegyezném, hogy a csendőrség katonailag szervezett, rendészetben részt vevő erő volt. Most nincs csendőrség, de van a kemény feladatok megoldására alkalmas szervezet, a Készenléti Rendőség. Amely a rendőrségen belül működő, katonailag szervezett, állandóan összetartott, azonnal mozdítható csapaterő. Éppen a rend erősítése okán hoztuk létre. Vidéken is működnek már osztályai, közte Szombathelyen, Győrben, Nyírbátorban. Ha Románia schengeni tag lesz, akkor Orosházán újabb egységet szervezünk. A készenlétiek öten-hatan járőröznek, a legkorszerűbb technikákat használják. Ez a szervezet uniós szabványú, az írek, németek példája alapján született. Amúgy az unió két legkeményebb rendőrsége éppen az ír és a német.

Ami a biztonságiakat illeti: mindenütt védik a magánvagyont, civil csoportokat alkalmaznak. Nálunk 100 ezerre tehető a biztonsági őrök, dolgozók létszáma. Nyugaton egyébként sokkal több pénzt és erőt áldoznak hasonló célokra. Hogy ott mégsem tűnnek fel az üzletekben az őrök, annak oka a technikai fejlettségben keresendő. Az a jó biztonsági őr, aki nem látszik, ellenben ő mindent lát. Nem fizikai erejével demonstrál, hanem rejtetten figyel. Csak akkor kerül elő, amikor intézkednie szükséges.

- Ön sitkei származású. Az ünnepség után leült a falu vezetőivel, gyerekkori társaival, egy megbeszélésre. Miről esett szó?

- Indult egy olyan országos biztonsági program, amelybe Sitke is bekapcsolódhat. A közterületi kamerák elhelyezéséről van szó. A program részünkről 500 milliós, az önkormányzatok esetében pedig 1 milliárdos volumenű. Arról beszéltünk, hogy erre miként lehet pályázni. Sitkén is gondot okoznak az átutazó bűnözők. Ha elérnek ide a kamerák, akkor az nemcsak a falu, de a kistérség biztonságára is jótékony hatással lehet. Ha egy adott helyen, úgymond, bemérjük a rosszembereket, akkor már könyebb nyomon követni őket. Szeretném, ha ebből sitkei modell lenne... Szívesen járok haza, büszke vagyok a falura. Ha úgy jön ki, elmegyek a rockfesztiválokra is. Persze, civilben.

- E napokban emlékezünk a caporettói áttörés 92. évfordulójára és az ötvenhatos, budapesti vérvörös csütörtökre. Szerencsére idén békében zajlottak az ünnepségek. Valamiféle társadalmi béke közeleg?

- Az idén jóval kevesebb rendezvény volt, mint tavaly. Harmincszázalékos a csökkenés. Az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, nem akarnak rendbontást. A korábbi atrocitások sokakat elgondolkodtattak, az emberek többsége nem rombolásra született. Tény, hogy voltak csoportok, amelyekkel nehezen küzdött meg a rendőrség. E formációk kimondottan rendbontásra szerveződtek. Sajnálatos módon rácsatlakoztak a politikai pártok békés rendezvényeire, támfalnak használva a tömeget. Nem kis nehézséget okozott a rendőrségnek, amíg megtanulta leválasztásukat. Azt, hogy a tiltakozáshoz való jogot a rendbontók elszigetelésével biztosítsa.

A rendőrség 2006-tól számítva kemény tanulási folyamat részese volt. Rá egy évre már látványosan javultak a mutatók. A szervezet ekkorra már kezelni tudta a hasonló megmozdulásokat. Tavaly és idén, úgy gondolom, helyesen ítéltük meg az eseményeket. Nem avatkoztunk be, illetve csak akkor, amikor arra jogi lehetőség és kötelezettség volt. Megtanult tehát a rendőrség dokumentálni, biznyítékokat gűjteni, rendszerezni, majd ezek alapján vádat emelni, ha úg