2009.10.31. 09:28
Keményen megfizetnek
Mindig úgy gondoltam - és a börtönről szóló filmekben is gyakran látni ilyen jeleneteket - hogy itt valamilyen szinten mindenki ártatlan: csak belekeveredett egy olyan helyzetbe, társaságba, amely a bűnbe ragadta, vagy pedig aránytalanul túl súlyos büntetést róttak ki rá.
Melinda huszonnyolc éves, szegedi, kábítószerrel való visszaélés miatt került ide. Nyolc év fegyházat kapott.
- Húszéves koromban haveri társaságban egyszer elszívtam egy füves cigit. Aztán több füves cigit. Egy idő után mást kívántam, mert a fű már nem volt elég. A cigitől lelassultam, úgy éreztem, hogy beszélek, de még sem tudok semmit kifejezni. A körülöttem lévő emberek beszédéből csak értelmetlen foszlányok jutottak el az agyamig. Ez akkor jó érzés volt. Felszabadított, könnyeddé tett, pedig nem voltak gondjaim, amiktől szabadulnom kellett volna. A füves cigi után jött az ecstasy, a speed és végül a kokain. A rendszeres drogfogyasztó körül egy idő után kialakul egy társaság, és előbb-utóbb felteszik neki a kérdést, hogy nem tud-e valakitől cuccot szerezni - cuccnak hívtuk a drogot.
Felvetődött bennem is a kérdés, hogy miért is ne árulhatnám a cuccot kicsiben, ezzel megkereshetem a saját szükséglet árát. A kör egyre tágult, a mennyiségek növekedtek. Egy fatális véletlen folytán buktam meg.
Elfogtak két külföldit, akik feldobtak egy magyart, akitől a cuccot vették. Egyszer eljutottak hozzám is. A lebukás napján kopogtak a rendőrök. Azonnal tudtam, hogy baj lehet, mert ki volt kapcsolva annak a srácnak a telefonja, aki nekünk szokta hozni a cuccot.
A rendőrök bejöttek, négyen-öten voltak. A cuccot eldugtuk, de egyik társunk elárulta nekik, hová tettük. Megtalálták, ezzel meg is buktunk. Bevittek minket, engem először kiengedtek. Akkori élettársamat lecsukták, később feldobott.
Akkor letartóztattak, azóta itt vagyok. Akkoriban tizennégyezer forint volt grammja a kokainnak, de egy adag kijött négy-ötezer forintból. Orrba szívtuk fel, az utolsó időkben hetente többször is drogoztam. A hatása teljesen más, mint a füves cigié.
Az ember boldog tőle, teljesen euforikus állapotba kerül. Én nem voltam annyira függő, hogy elvonási tünetek jelentkeztek volna, de az a jó érzés hiányzik, amit a kokain adott. Ha kikerülök, egészen biztos, hogy nem fogok drogozni - fogadkozik Melinda, aki folyamatosan mosolyog interjú közben. Azt mondja, csak így lehet kibírni idebenn.
Judit negyvenes budapesti asszony, három gyermek édesanyja. Többszörös visszaeső, csoportos rablásért került be, tizenegy évet kapott.
- 1999. június közepén fényes nappal anyukám testvére és féltestvére az utcán kiszakított egy arany nyakláncot egy lány nyakából. Én is a helyszínen voltam. A bűnöm az volt, hogy az ittas állapotban lévő rokonaim bűncselekményét nem akadályoztam meg.
Hozzáteszem, fizikailag nem is tudtam volna ezt megtenni, hiszen egy motoros- bandáról van szó, én meg csak egy törékeny nő vagyok. Mivel visszaeső voltam, elítéltek. A tetteseket is lecsukták, de már szabadultak. Ami velem történt, bármikor máskor ismét bekövetkezhet, ezzel tisztában vagyok, fellebbeztem is, de minden fórumon elutasítottak.
Előtte voltak kisebb lopásaim, erőszakos bűncselekményem még nem, mégis igen súlyos büntetést kaptam. Úgy érzem, túlságosan szigorú ez a büntetés, s hogy velem példát statuáltak. 2012. április kilencedikén fogok szabadulni.
Tíz éve elvált vagyok, a három gyerekre szerencsére van aki vigyáz, nagy a család. A kapcsolatot tartjuk, időnként hazaengednek. Már négyszer voltam otthon, maximum tíz napot kaphatok egy évre, két-három napot ilyenkor otthon töltök Budapesten.
A börtönéletet nem lehet megszokni, de okulni lehet belőle. A legrosszabb az, hogy hiányzik a család. Minden máshoz hozzá lehet igazodni, a fegyelemhez, ahhoz is, hogy oktatásban részt vehetünk.
Az első két év rossz, utána már egyszerűbb. Biztos vagyok abban, hogy ha kikerülök, el tudok majd helyezkedni. Bírni kell, keménynek kell lenni. Optimista vagyok, de persze vannak nehéz perceim is. Ilyenkor erőt veszek magamon. Muszáj, a gyerekeim várnak odakinn.
Melinda huszonnyolc éves, szegedi, kábítószerrel való visszaélés miatt került ide. Nyolc év fegyházat kapott.
- Húszéves koromban haveri társaságban egyszer elszívtam egy füves cigit. Aztán több füves cigit. Egy idő után mást kívántam, mert a fű már nem volt elég. A cigitől lelassultam, úgy éreztem, hogy beszélek, de még sem tudok semmit kifejezni. A körülöttem lévő emberek beszédéből csak értelmetlen foszlányok jutottak el az agyamig. Ez akkor jó érzés volt. Felszabadított, könnyeddé tett, pedig nem voltak gondjaim, amiktől szabadulnom kellett volna. A füves cigi után jött az ecstasy, a speed és végül a kokain. A rendszeres drogfogyasztó körül egy idő után kialakul egy társaság, és előbb-utóbb felteszik neki a kérdést, hogy nem tud-e valakitől cuccot szerezni - cuccnak hívtuk a drogot.
Felvetődött bennem is a kérdés, hogy miért is ne árulhatnám a cuccot kicsiben, ezzel megkereshetem a saját szükséglet árát. A kör egyre tágult, a mennyiségek növekedtek. Egy fatális véletlen folytán buktam meg.
Elfogtak két külföldit, akik feldobtak egy magyart, akitől a cuccot vették. Egyszer eljutottak hozzám is. A lebukás napján kopogtak a rendőrök. Azonnal tudtam, hogy baj lehet, mert ki volt kapcsolva annak a srácnak a telefonja, aki nekünk szokta hozni a cuccot.
A rendőrök bejöttek, négyen-öten voltak. A cuccot eldugtuk, de egyik társunk elárulta nekik, hová tettük. Megtalálták, ezzel meg is buktunk. Bevittek minket, engem először kiengedtek. Akkori élettársamat lecsukták, később feldobott.
Akkor letartóztattak, azóta itt vagyok. Akkoriban tizennégyezer forint volt grammja a kokainnak, de egy adag kijött négy-ötezer forintból. Orrba szívtuk fel, az utolsó időkben hetente többször is drogoztam. A hatása teljesen más, mint a füves cigié.
Az ember boldog tőle, teljesen euforikus állapotba kerül. Én nem voltam annyira függő, hogy elvonási tünetek jelentkeztek volna, de az a jó érzés hiányzik, amit a kokain adott. Ha kikerülök, egészen biztos, hogy nem fogok drogozni - fogadkozik Melinda, aki folyamatosan mosolyog interjú közben. Azt mondja, csak így lehet kibírni idebenn.
Judit negyvenes budapesti asszony, három gyermek édesanyja. Többszörös visszaeső, csoportos rablásért került be, tizenegy évet kapott.
- 1999. június közepén fényes nappal anyukám testvére és féltestvére az utcán kiszakított egy arany nyakláncot egy lány nyakából. Én is a helyszínen voltam. A bűnöm az volt, hogy az ittas állapotban lévő rokonaim bűncselekményét nem akadályoztam meg.
Hozzáteszem, fizikailag nem is tudtam volna ezt megtenni, hiszen egy motoros- bandáról van szó, én meg csak egy törékeny nő vagyok. Mivel visszaeső voltam, elítéltek. A tetteseket is lecsukták, de már szabadultak. Ami velem történt, bármikor máskor ismét bekövetkezhet, ezzel tisztában vagyok, fellebbeztem is, de minden fórumon elutasítottak.
Előtte voltak kisebb lopásaim, erőszakos bűncselekményem még nem, mégis igen súlyos büntetést kaptam. Úgy érzem, túlságosan szigorú ez a büntetés, s hogy velem példát statuáltak. 2012. április kilencedikén fogok szabadulni.
Tíz éve elvált vagyok, a három gyerekre szerencsére van aki vigyáz, nagy a család. A kapcsolatot tartjuk, időnként hazaengednek. Már négyszer voltam otthon, maximum tíz napot kaphatok egy évre, két-három napot ilyenkor otthon töltök Budapesten.
A börtönéletet nem lehet megszokni, de okulni lehet belőle. A legrosszabb az, hogy hiányzik a család. Minden máshoz hozzá lehet igazodni, a fegyelemhez, ahhoz is, hogy oktatásban részt vehetünk.
Az első két év rossz, utána már egyszerűbb. Biztos vagyok abban, hogy ha kikerülök, el tudok majd helyezkedni. Bírni kell, keménynek kell lenni. Optimista vagyok, de persze vannak nehéz perceim is. Ilyenkor erőt veszek magamon. Muszáj, a gyerekeim várnak odakinn.
- Húszéves koromban haveri társaságban egyszer elszívtam egy füves cigit. Aztán több füves cigit. Egy idő után mást kívántam, mert a fű már nem volt elég. A cigitől lelassultam, úgy éreztem, hogy beszélek, de még sem tudok semmit kifejezni. A körülöttem lévő emberek beszédéből csak értelmetlen foszlányok jutottak el az agyamig. Ez akkor jó érzés volt. Felszabadított, könnyeddé tett, pedig nem voltak gondjaim, amiktől szabadulnom kellett volna. A füves cigi után jött az ecstasy, a speed és végül a kokain. A rendszeres drogfogyasztó körül egy idő után kialakul egy társaság, és előbb-utóbb felteszik neki a kérdést, hogy nem tud-e valakitől cuccot szerezni - cuccnak hívtuk a drogot.
Felvetődött bennem is a kérdés, hogy miért is ne árulhatnám a cuccot kicsiben, ezzel megkereshetem a saját szükséglet árát. A kör egyre tágult, a mennyiségek növekedtek. Egy fatális véletlen folytán buktam meg.
Elfogtak két külföldit, akik feldobtak egy magyart, akitől a cuccot vették. Egyszer eljutottak hozzám is. A lebukás napján kopogtak a rendőrök. Azonnal tudtam, hogy baj lehet, mert ki volt kapcsolva annak a srácnak a telefonja, aki nekünk szokta hozni a cuccot.
A rendőrök bejöttek, négyen-öten voltak. A cuccot eldugtuk, de egyik társunk elárulta nekik, hová tettük. Megtalálták, ezzel meg is buktunk. Bevittek minket, engem először kiengedtek. Akkori élettársamat lecsukták, később feldobott.
Akkor letartóztattak, azóta itt vagyok. Akkoriban tizennégyezer forint volt grammja a kokainnak, de egy adag kijött négy-ötezer forintból. Orrba szívtuk fel, az utolsó időkben hetente többször is drogoztam. A hatása teljesen más, mint a füves cigié.
Az ember boldog tőle, teljesen euforikus állapotba kerül. Én nem voltam annyira függő, hogy elvonási tünetek jelentkeztek volna, de az a jó érzés hiányzik, amit a kokain adott. Ha kikerülök, egészen biztos, hogy nem fogok drogozni - fogadkozik Melinda, aki folyamatosan mosolyog interjú közben. Azt mondja, csak így lehet kibírni idebenn.
Judit negyvenes budapesti asszony, három gyermek édesanyja. Többszörös visszaeső, csoportos rablásért került be, tizenegy évet kapott.
- 1999. június közepén fényes nappal anyukám testvére és féltestvére az utcán kiszakított egy arany nyakláncot egy lány nyakából. Én is a helyszínen voltam. A bűnöm az volt, hogy az ittas állapotban lévő rokonaim bűncselekményét nem akadályoztam meg.
Hozzáteszem, fizikailag nem is tudtam volna ezt megtenni, hiszen egy motoros- bandáról van szó, én meg csak egy törékeny nő vagyok. Mivel visszaeső voltam, elítéltek. A tetteseket is lecsukták, de már szabadultak. Ami velem történt, bármikor máskor ismét bekövetkezhet, ezzel tisztában vagyok, fellebbeztem is, de minden fórumon elutasítottak.
Előtte voltak kisebb lopásaim, erőszakos bűncselekményem még nem, mégis igen súlyos büntetést kaptam. Úgy érzem, túlságosan szigorú ez a büntetés, s hogy velem példát statuáltak. 2012. április kilencedikén fogok szabadulni.
Tíz éve elvált vagyok, a három gyerekre szerencsére van aki vigyáz, nagy a család. A kapcsolatot tartjuk, időnként hazaengednek. Már négyszer voltam otthon, maximum tíz napot kaphatok egy évre, két-három napot ilyenkor otthon töltök Budapesten.
A börtönéletet nem lehet megszokni, de okulni lehet belőle. A legrosszabb az, hogy hiányzik a család. Minden máshoz hozzá lehet igazodni, a fegyelemhez, ahhoz is, hogy oktatásban részt vehetünk.
Az első két év rossz, utána már egyszerűbb. Biztos vagyok abban, hogy ha kikerülök, el tudok majd helyezkedni. Bírni kell, keménynek kell lenni. Optimista vagyok, de persze vannak nehéz perceim is. Ilyenkor erőt veszek magamon. Muszáj, a gyerekeim várnak odakinn.
- Húszéves koromban haveri társaságban egyszer elszívtam egy füves cigit. Aztán több füves cigit. Egy idő után mást kívántam, mert a fű már nem volt elég. A cigitől lelassultam, úgy éreztem, hogy beszélek, de még sem tudok semmit kifejezni. A körülöttem lévő emberek beszédéből csak értelmetlen foszlányok jutottak el az agyamig. Ez akkor jó érzés volt. Felszabadított, könnyeddé tett, pedig nem voltak gondjaim, amiktől szabadulnom kellett volna. A füves cigi után jött az ecstasy, a speed és végül a kokain. A rendszeres drogfogyasztó körül egy idő után kialakul egy társaság, és előbb-utóbb felteszik neki a kérdést, hogy nem tud-e valakitől cuccot szerezni - cuccnak hívtuk a drogot.
Felvetődött bennem is a kérdés, hogy miért is ne árulhatnám a cuccot kicsiben, ezzel megkereshetem a saját szükséglet árát. A kör egyre tágult, a mennyiségek növekedtek. Egy fatális véletlen folytán buktam meg.
Elfogtak két külföldit, akik feldobtak egy magyart, akitől a cuccot vették. Egyszer eljutottak hozzám is. A lebukás napján kopogtak a rendőrök. Azonnal tudtam, hogy baj lehet, mert ki volt kapcsolva annak a srácnak a telefonja, aki nekünk szokta hozni a cuccot.
A rendőrök bejöttek, négyen-öten voltak. A cuccot eldugtuk, de egyik társunk elárulta nekik, hová tettük. Megtalálták, ezzel meg is buktunk. Bevittek minket, engem először kiengedtek. Akkori élettársamat lecsukták, később feldobott.
Akkor letartóztattak, azóta itt vagyok. Akkoriban tizennégyezer forint volt grammja a kokainnak, de egy adag kijött négy-ötezer forintból. Orrba szívtuk fel, az utolsó időkben hetente többször is drogoztam. A hatása teljesen más, mint a füves cigié.
Az ember boldog tőle, teljesen euforikus állapotba kerül. Én nem voltam annyira függő, hogy elvonási tünetek jelentkeztek volna, de az a jó érzés hiányzik, amit a kokain adott. Ha kikerülök, egészen biztos, hogy nem fogok drogozni - fogadkozik Melinda, aki folyamatosan mosolyog interjú közben. Azt mondja, csak így lehet kibírni idebenn.
Judit negyvenes budapesti asszony, három gyermek édesanyja. Többszörös visszaeső, csoportos rablásért került be, tizenegy évet kapott.
- 1999. június közepén fényes nappal anyukám testvére és féltestvére az utcán kiszakított egy arany nyakláncot egy lány nyakából. Én is a helyszínen voltam. A bűnöm az volt, hogy az ittas állapotban lévő rokonaim bűncselekményét nem akadályoztam meg.
Hozzáteszem, fizikailag nem is tudtam volna ezt megtenni, hiszen egy motoros- bandáról van szó, én meg csak egy törékeny nő vagyok. Mivel visszaeső voltam, elítéltek. A tetteseket is lecsukták, de már szabadultak. Ami velem történt, bármikor máskor ismét bekövetkezhet, ezzel tisztában vagyok, fellebbeztem is, de minden fórumon elutasítottak.
Előtte voltak kisebb lopásaim, erőszakos bűncselekményem még nem, mégis igen súlyos büntetést kaptam. Úgy érzem, túlságosan szigorú ez a büntetés, s hogy velem példát statuáltak. 2012. április kilencedikén fogok szabadulni.
Tíz éve elvált vagyok, a három gyerekre szerencsére van aki vigyáz, nagy a család. A kapcsolatot tartjuk, időnként hazaengednek. Már négyszer voltam otthon, maximum tíz napot kaphatok egy évre, két-három napot ilyenkor otthon töltök Budapesten.
A börtönéletet nem lehet megszokni, de okulni lehet belőle. A legrosszabb az, hogy hiányzik a család. Minden máshoz hozzá lehet igazodni, a fegyelemhez, ahhoz is, hogy oktatásban részt vehetünk.
Az első két év rossz, utána már egyszerűbb. Biztos vagyok abban, hogy ha kikerülök, el tudok majd helyezkedni. Bírni kell, keménynek kell lenni. Optimista vagyok, de persze vannak nehéz perceim is. Ilyenkor erőt veszek magamon. Muszáj, a gyerekeim várnak odakinn.
Judit negyvenes budapesti asszony, három gyermek édesanyja. Többszörös visszaeső, csoportos rablásért került be, tizenegy évet kapott.
- 1999. június közepén fényes nappal anyukám testvére és féltestvére az utcán kiszakított egy arany nyakláncot egy lány nyakából. Én is a helyszínen voltam. A bűnöm az volt, hogy az ittas állapotban lévő rokonaim bűncselekményét nem akadályoztam meg.
Hozzáteszem, fizikailag nem is tudtam volna ezt megtenni, hiszen egy motoros- bandáról van szó, én meg csak egy törékeny nő vagyok. Mivel visszaeső voltam, elítéltek. A tetteseket is lecsukták, de már szabadultak. Ami velem történt, bármikor máskor ismét bekövetkezhet, ezzel tisztában vagyok, fellebbeztem is, de minden fórumon elutasítottak.
Előtte voltak kisebb lopásaim, erőszakos bűncselekményem még nem, mégis igen súlyos büntetést kaptam. Úgy érzem, túlságosan szigorú ez a büntetés, s hogy velem példát statuáltak. 2012. április kilencedikén fogok szabadulni.
Tíz éve elvált vagyok, a három gyerekre szerencsére van aki vigyáz, nagy a család. A kapcsolatot tartjuk, időnként hazaengednek. Már négyszer voltam otthon, maximum tíz napot kaphatok egy évre, két-három napot ilyenkor otthon töltök Budapesten.
A börtönéletet nem lehet megszokni, de okulni lehet belőle. A legrosszabb az, hogy hiányzik a család. Minden máshoz hozzá lehet igazodni, a fegyelemhez, ahhoz is, hogy oktatásban részt vehetünk.
Az első két év rossz, utána már egyszerűbb. Biztos vagyok abban, hogy ha kikerülök, el tudok majd helyezkedni. Bírni kell, keménynek kell lenni. Optimista vagyok, de persze vannak nehéz perceim is. Ilyenkor erőt veszek magamon. Muszáj, a gyerekeim várnak odakinn.
Judit negyvenes budapesti asszony, három gyermek édesanyja. Többszörös visszaeső, csoportos rablásért került be, tizenegy évet kapott.
- 1999. június közepén fényes nappal anyukám testvére és féltestvére az utcán kiszakított egy arany nyakláncot egy lány nyakából. Én is a helyszínen voltam. A bűnöm az volt, hogy az ittas állapotban lévő rokonaim bűncselekményét nem akadályoztam meg.
Hozzáteszem, fizikailag nem is tudtam volna ezt megtenni, hiszen egy motoros- bandáról van szó, én meg csak egy törékeny nő vagyok. Mivel visszaeső voltam, elítéltek. A tetteseket is lecsukták, de már szabadultak. Ami velem történt, bármikor máskor ismét bekövetkezhet, ezzel tisztában vagyok, fellebbeztem is, de minden fórumon elutasítottak.
Előtte voltak kisebb lopásaim, erőszakos bűncselekményem még nem, mégis igen súlyos büntetést kaptam. Úgy érzem, túlságosan szigorú ez a büntetés, s hogy velem példát statuáltak. 2012. április kilencedikén fogok szabadulni.
Tíz éve elvált vagyok, a három gyerekre szerencsére van aki vigyáz, nagy a család. A kapcsolatot tartjuk, időnként hazaengednek. Már négyszer voltam otthon, maximum tíz napot kaphatok egy évre, két-három napot ilyenkor otthon töltök Budapesten.
A börtönéletet nem lehet megszokni, de okulni lehet belőle. A legrosszabb az, hogy hiányzik a család. Minden máshoz hozzá lehet igazodni, a fegyelemhez, ahhoz is, hogy oktatásban részt vehetünk.
Az első két év rossz, utána már egyszerűbb. Biztos vagyok abban, hogy ha kikerülök, el tudok majd helyezkedni. Bírni kell, keménynek kell lenni. Optimista vagyok, de persze vannak nehéz perceim is. Ilyenkor erőt veszek magamon. Muszáj, a gyerekeim várnak odakinn.
- 1999. június közepén fényes nappal anyukám testvére és féltestvére az utcán kiszakított egy arany nyakláncot egy lány nyakából. Én is a helyszínen voltam. A bűnöm az volt, hogy az ittas állapotban lévő rokonaim bűncselekményét nem akadályoztam meg.
Hozzáteszem, fizikailag nem is tudtam volna ezt megtenni, hiszen egy motoros- bandáról van szó, én meg csak egy törékeny nő vagyok. Mivel visszaeső voltam, elítéltek. A tetteseket is lecsukták, de már szabadultak. Ami velem történt, bármikor máskor ismét bekövetkezhet, ezzel tisztában vagyok, fellebbeztem is, de minden fórumon elutasítottak.
Előtte voltak kisebb lopásaim, erőszakos bűncselekményem még nem, mégis igen súlyos büntetést kaptam. Úgy érzem, túlságosan szigorú ez a büntetés, s hogy velem példát statuáltak. 2012. április kilencedikén fogok szabadulni.
Tíz éve elvált vagyok, a három gyerekre szerencsére van aki vigyáz, nagy a család. A kapcsolatot tartjuk, időnként hazaengednek. Már négyszer voltam otthon, maximum tíz napot kaphatok egy évre, két-három napot ilyenkor otthon töltök Budapesten.
A börtönéletet nem lehet megszokni, de okulni lehet belőle. A legrosszabb az, hogy hiányzik a család. Minden máshoz hozzá lehet igazodni, a fegyelemhez, ahhoz is, hogy oktatásban részt vehetünk.
Az első két év rossz, utána már egyszerűbb. Biztos vagyok abban, hogy ha kikerülök, el tudok majd helyezkedni. Bírni kell, keménynek kell lenni. Optimista vagyok, de persze vannak nehéz perceim is. Ilyenkor erőt veszek magamon. Muszáj, a gyerekeim várnak odakinn.
- 1999. június közepén fényes nappal anyukám testvére és féltestvére az utcán kiszakított egy arany nyakláncot egy lány nyakából. Én is a helyszínen voltam. A bűnöm az volt, hogy az ittas állapotban lévő rokonaim bűncselekményét nem akadályoztam meg.
Hozzáteszem, fizikailag nem is tudtam volna ezt megtenni, hiszen egy motoros- bandáról van szó, én meg csak egy törékeny nő vagyok. Mivel visszaeső voltam, elítéltek. A tetteseket is lecsukták, de már szabadultak. Ami velem történt, bármikor máskor ismét bekövetkezhet, ezzel tisztában vagyok, fellebbeztem is, de minden fórumon elutasítottak.
Előtte voltak kisebb lopásaim, erőszakos bűncselekményem még nem, mégis igen súlyos büntetést kaptam. Úgy érzem, túlságosan szigorú ez a büntetés, s hogy velem példát statuáltak. 2012. április kilencedikén fogok szabadulni.
Tíz éve elvált vagyok, a három gyerekre szerencsére van aki vigyáz, nagy a család. A kapcsolatot tartjuk, időnként hazaengednek. Már négyszer voltam otthon, maximum tíz napot kaphatok egy évre, két-három napot ilyenkor otthon töltök Budapesten.
A börtönéletet nem lehet megszokni, de okulni lehet belőle. A legrosszabb az, hogy hiányzik a család. Minden máshoz hozzá lehet igazodni, a fegyelemhez, ahhoz is, hogy oktatásban részt vehetünk.
Az első két év rossz, utána már egyszerűbb. Biztos vagyok abban, hogy ha kikerülök, el tudok majd helyezkedni. Bírni kell, keménynek kell lenni. Optimista vagyok, de persze vannak nehéz perceim is. Ilyenkor erőt veszek magamon. Muszáj, a gyerekeim várnak odakinn.
