Nyitott szellem és tolerancia

Na de előbb hadd jöjjön a felszolgáló és az italrendelés. Brumbauer József autóval érkezett, így hát most tonikot kér, elárulja viszont, hogy egy fárasztó hét végén a jó pálinka is kedvére való, nagy melegben pedig a hosszúlépés.

- Végtére is móri születésű vagyok, kézenfekvő, hogy ne sört, hanem inkább bort igyak - mosolyog, s ha már szóba került, szívesen beszél a szülőföldjéről, sváb származásáról, szüleiről, géplakatos édesapjáról és háztartásbeli édesanyjáról, akik nehéz körülmények között nevelték fel négy gyermeküket. Elsőszülött (amúgy 1954-ben született) fiúként már öt-hat évesen ő is besegített a szőlő- és földművelésbe, az állattartásba, vagyis korán megtapasztalta, hogy: valamit valamiért.

- Sokszor napkelte előtt kimentünk dolgozni a földekre, aztán jöhetett az iskola. Amikor pedig délután édesapám megjött a munkából, ismét vissza a földekre. Nagyon jó alapozás volt ez nekem - emlékszik vissza a küzdelmes gyermekévekre, majd megrendeljük az ételt. A pincér a konyha felé veszi az irányt, Brumbauer József pedig arról beszél, hogy bár szíve szerint az ezermester (és a mozdulatait árgus szemekkel figyelő fiának egyre komolyabb feladatot adó) édesapja nyomán ő is géplakatos lett volna, a szülei azonban úgy gondolták: egy ilyesforma jó képességű gyereknek tanulnia kell! És így is lett. Mivel a család vallásos volt, a fiút Pannonhalmára, a bencés gimnáziumba íratták be, ahol is a nagy szigorúság ellenére is remek éveket töltött. A bezártság (és a sok-sok sport) igazi csapattá gyúrta össze az évfolyamot, az ugyancsak kialakuló egészséges versenyszellem pedig a tanulmányi eredményekre volt jó hatással.

- Tetszett, hogy nem erőltették ránk a vallást. Fiatal paptanáraink nyitott szellemben neveltek minket, meggyőződésem, hogy szélesebb látókört biztosítottak, mint a kinti iskolák - így Brumbauer József, akit persze a tanulóévek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatott, hogy Pannonhalma után merre is vegye az irányt.

A döntésben aztán néhány kőműves segített neki... Na de előbb hadd jöjjön előételként a padlizsánkrém, aztán a húsleves májgaluskával...

Felszolgáló jobbra el, jöhet a történet a kőművesekről, akik mellett a hetvenes évek elejének egyik forró nyarán Brumbauer József segédmunkásként dolgozott, s akik mindenkiről mindent tudtak. Az egyik megbízójukról például, hogy külkereskedőként ötven országban árulja a móri borokat, s hogy milyen jó is neki!

- Ez a pár mondat nagyon megfogott, főként, hogy világot látni másként esélyem se volt. Egy kicsit azért még gondolkodtam, hogy műszaki vagy külkereskedői pályára menjek-e, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem - mondja Brumbauer József, aki a külkereskedelmi főiskolai szak után az Ikarus import beszerzési osztályára került, s kiváló nyelvtudásának és munkabírásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ebbe az is belejátszott, hogy a Rába mellett az Ikarus is önálló importjogot tudott kiharcolni a kormánynál, s az új beszerzési rendszert a nulláról neki kellett felépítenie. Sikerült, és négy év elteltével - miközben 18 hónapos sorkatonai szolgálatot is letöltött - már az anyagellátási főosztály vezetője lett. A karrierje ezt követően sem tört meg, az akkoriban már saját exportjoggal is bíró cég a külkereskedelmi részleg felállítását, s annak vezetését is őrá bízta, és innen már (szó szerint) nem volt megállás. Brumbauer József életében elérkezett a nagy-nagy utazások időszaka. Értékesítési vezetőként 15 éven át járta a világot, s adott el rengeteg Ikarust Nyugat-Európától kezdve a Távol-Keletig.

Hogy melyik térség fogta meg a legjobban?

A Távol-Kelet! Különösen Szingapúr és Indonézia.

- Indonéziában, ebben a 13 ezer szigetből álló országban tapasztaltam meg a legnagyobb toleranciát. Bámulatos, ahogy az ott élő népek egymás kultúráját tisztelve tudnak együtt létezni. És persze Szingapúr! Egy gazdag ország, amelynek kiváló vezetői a sikerek ellenére is szerények maradtak, s alázatos szorgalommal teszik a dolgukat. Számomra azóta is ez a minta: szorgalom és alázat, és hogy az ember akkor se szálljon el magától, ha eléri a céljait - szögezi le Brumbauer József, s bár a kacsasült már az asztalon vár, kínai tapasztalatairól is ejt még néhány szót. Nevezetesen, hogy érdemes eltanulni tőlük azt a megfontoltságot, amely mentén az ország ügyeit intézik, ahogy mindig mindent mérlegre tesznek, ahogy hosszú távra terveznek.

A kacsasült szép lassan elfogy, Brumbauer József pedig az asztalhoz lépő üzletvezető kérdésére dicsérő szavakkal illeti a szakácsot, aki pont eltalálta, hogy mennyire kell átsütni a húst. Hódiné Vlasits Imelda mosolyogva lép tovább, én pedig felteszem a kérdést: ha ennyit utazott és élvezte is a munkáját, sőt, az Ikarusbus elnök-vezérigazgatójának is kinevezték, miért távozott a cégtől, s pályázta meg 2004-ben a BPW Hungária Kft.-nél nyugdíjazás miatt megüresedett ügyvezető-igazgatói állást.

Aztán kiderül, összetett, s a politikától sem mentes a dolog. Szavai szerint nehezen élte meg például, hogy a hazai iparpolitika nem szorgalmazott egy olyasfajta (Szlovákiában és Csehországban később bevált) összefogást, amely nyomán a honi közlekedési vállalatok a hazai gyártású buszokra hegyezték volna ki a beszerzéseiket. A másik gazdasági öngólt a korábban jól működő kelet-európai piacok leépítése jelentette, ami nem kis mértékben annak volt köszönhető, hogy más - egyebek mellett nyugati - országokkal ellentétben Magyarország nem lobbizott az orosz kormánynál vagy éppen az utódállamoknál az állami hátterű szállítási megállapodások megkötése érdekében. Brumbauer József így pedig már nem látta értelmét az ikarusos folytatásnak, eljött, és tudását az ügyvezetői posztra kiírt pályázat megnyerése után a BPW Hungária Kft. szolgálataiba állította. A cég német tulajdonosa éppen akkoriban döntött az itteni vállalat felfuttatásáról, s az új, friss erőkkel felvértezett menedzsment vezetésével az elmúlt években ez meg is történt. A termelői kapacitás dinamikusan emelkedett, a dolgozók száma csaknem megduplázódott (750-ről 1320-ra nőtt), s amiről szintén szólni kell: a cég hagyományos széria-gyártmányai mellett az agrár-termékek darabszáma is felfutott. Aztán viszont kitört a válság! Keserű napok jöttek, olyan időszak is akadt, amikor a szériatermékek mennyisége a korábbi gyártás 10-15 százalékán mozgott. Az agrár portfóliót kevésbé vitte padlóra a válság, itt csak 25-30 százalékos volt a visszaesés, mindent összevetve azonban az idei év végére a tavalyi teljesítmény nagyjából 37-38 százalékát tudja majd produkálni a BPW Hungária Kft.

- A tulajdonos jelen helyzetben akár úgy is dönthetne, hogy a termelés egészét Németországban koncentrálja, itt pedig 2-3 évig, a recesszió elmúltáig szünetelteti a gyártást. De nem ezt az utat választotta. Mert bízik a munkánkban, az általunk felépített dolgokban, a termelési feladatokat ezért 55-45 százalékos arányban osztja meg. A termelési struktúra is átalakul, az olcsóbb bérköltségek miatt a nagyobb munkaigényű termékek gyártása kerül ide. És, igen, a tulajdonos megfinanszírozza a mostani veszteséget. A bizalmával nem szabad visszaélnünk, hanem becsülettel tenni a dolgunkat - nyomatékosítja beszélgetőpartnerem, miközben megérkezik a desszert. És néhány percig érintetlen is marad, az édesség felett ugyanis - jó érzékkel - azt tudakolom, hogy miként élte meg az elbocsátásokat.

- Fájdalmas döntések születtek. Sokat szenvedtem miattuk. Mert nem úgy van az, hogy az ember dönt a leépítésről, aztán hazamegy és elalszik. Nem. Heteken, éjszakákon át gondolkodik, mérlegel, hiszen jól tudja, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Mi megpróbáltunk humánusan eljárni, például figyeltünk arra, hogy egy családból két embert ne érintsen az elbocsátás. De a személyes kötődések miatt az embert így is nagyon megviseli a dolog - teszi hozzá, én pedig a desszertre és könnyedebb témákra terelem a figyelmet. Immár a kávézás közben megtudom például, hogy szeret focizni, régebben amatőr szinten játszott, most pedig - ha az ideje néha engedi - a sportigazgatóság munkatársaival rúgja a bőrt. Később a párja is szóba kerül, aki a munkahelyén régióvezetői pozíciót kapott, így követhette őt Szombathelyre. Még később megtudom, hogy két lánya van, s hogy hét hónapos unokáját kevesebbszer látja, mint kellene. Aztán a motorozásra terelődik a szó, s kiderül, egy remek, többségében vasiak alkotta csapat tagjaként számos országon gurult már végig két keréken, majd isten tudja hogyan és miként valahogy a vallásnál, a hitnél kötünk ki. Ismét szóba kerül Pannonhalma szellemisége, s hogy az elmúlt években az összes nagyobb hitrendszer képviselőjével találkozhatott, így nyugodt szívvel mondhatja, hogy bár sokan szeretnék így beállítani, a különböző vallások között nincsenek alapvető ellentétek.

- Nem az a lényeg, hogy ki melyik valláshoz tartozik, hanem, hogy érti-e és megéli-e a lényegét. Keresi-e a másikban az embert és a természetfelettit. Ha igen, teljesen mindegy, hogy azt Istennek, Buddhának vagy Allahnak nevezi, ez mindenkinek a magánügye. A lényeg, hogy az emberben meglegyenek az erkölcsi, etikai alapok, amelyek segítik, például növelik benne a másik iránti toleranciát. Ez nagyon fontos, főként mostanában - mondja, és ennél jobb zárszót keresve sem találhatnánk.

Na de előbb hadd jöjjön a felszolgáló és az italrendelés. Brumbauer József autóval érkezett, így hát most tonikot kér, elárulja viszont, hogy egy fárasztó hét végén a jó pálinka is kedvére való, nagy melegben pedig a hosszúlépés.

- Végtére is móri születésű vagyok, kézenfekvő, hogy ne sört, hanem inkább bort igyak - mosolyog, s ha már szóba került, szívesen beszél a szülőföldjéről, sváb származásáról, szüleiről, géplakatos édesapjáról és háztartásbeli édesanyjáról, akik nehéz körülmények között nevelték fel négy gyermeküket. Elsőszülött (amúgy 1954-ben született) fiúként már öt-hat évesen ő is besegített a szőlő- és földművelésbe, az állattartásba, vagyis korán megtapasztalta, hogy: valamit valamiért.

- Sokszor napkelte előtt kimentünk dolgozni a földekre, aztán jöhetett az iskola. Amikor pedig délután édesapám megjött a munkából, ismét vissza a földekre. Nagyon jó alapozás volt ez nekem - emlékszik vissza a küzdelmes gyermekévekre, majd megrendeljük az ételt. A pincér a konyha felé veszi az irányt, Brumbauer József pedig arról beszél, hogy bár szíve szerint az ezermester (és a mozdulatait árgus szemekkel figyelő fiának egyre komolyabb feladatot adó) édesapja nyomán ő is géplakatos lett volna, a szülei azonban úgy gondolták: egy ilyesforma jó képességű gyereknek tanulnia kell! És így is lett. Mivel a család vallásos volt, a fiút Pannonhalmára, a bencés gimnáziumba íratták be, ahol is a nagy szigorúság ellenére is remek éveket töltött. A bezártság (és a sok-sok sport) igazi csapattá gyúrta össze az évfolyamot, az ugyancsak kialakuló egészséges versenyszellem pedig a tanulmányi eredményekre volt jó hatással.

- Tetszett, hogy nem erőltették ránk a vallást. Fiatal paptanáraink nyitott szellemben neveltek minket, meggyőződésem, hogy szélesebb látókört biztosítottak, mint a kinti iskolák - így Brumbauer József, akit persze a tanulóévek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatott, hogy Pannonhalma után merre is vegye az irányt.

A döntésben aztán néhány kőműves segített neki... Na de előbb hadd jöjjön előételként a padlizsánkrém, aztán a húsleves májgaluskával...

Felszolgáló jobbra el, jöhet a történet a kőművesekről, akik mellett a hetvenes évek elejének egyik forró nyarán Brumbauer József segédmunkásként dolgozott, s akik mindenkiről mindent tudtak. Az egyik megbízójukról például, hogy külkereskedőként ötven országban árulja a móri borokat, s hogy milyen jó is neki!

- Ez a pár mondat nagyon megfogott, főként, hogy világot látni másként esélyem se volt. Egy kicsit azért még gondolkodtam, hogy műszaki vagy külkereskedői pályára menjek-e, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem - mondja Brumbauer József, aki a külkereskedelmi főiskolai szak után az Ikarus import beszerzési osztályára került, s kiváló nyelvtudásának és munkabírásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ebbe az is belejátszott, hogy a Rába mellett az Ikarus is önálló importjogot tudott kiharcolni a kormánynál, s az új beszerzési rendszert a nulláról neki kellett felépítenie. Sikerült, és négy év elteltével - miközben 18 hónapos sorkatonai szolgálatot is letöltött - már az anyagellátási főosztály vezetője lett. A karrierje ezt követően sem tört meg, az akkoriban már saját exportjoggal is bíró cég a külkereskedelmi részleg felállítását, s annak vezetését is őrá bízta, és innen már (szó szerint) nem volt megállás. Brumbauer József életében elérkezett a nagy-nagy utazások időszaka. Értékesítési vezetőként 15 éven át járta a világot, s adott el rengeteg Ikarust Nyugat-Európától kezdve a Távol-Keletig.

Hogy melyik térség fogta meg a legjobban?

A Távol-Kelet! Különösen Szingapúr és Indonézia.

- Indonéziában, ebben a 13 ezer szigetből álló országban tapasztaltam meg a legnagyobb toleranciát. Bámulatos, ahogy az ott élő népek egymás kultúráját tisztelve tudnak együtt létezni. És persze Szingapúr! Egy gazdag ország, amelynek kiváló vezetői a sikerek ellenére is szerények maradtak, s alázatos szorgalommal teszik a dolgukat. Számomra azóta is ez a minta: szorgalom és alázat, és hogy az ember akkor se szálljon el magától, ha eléri a céljait - szögezi le Brumbauer József, s bár a kacsasült már az asztalon vár, kínai tapasztalatairól is ejt még néhány szót. Nevezetesen, hogy érdemes eltanulni tőlük azt a megfontoltságot, amely mentén az ország ügyeit intézik, ahogy mindig mindent mérlegre tesznek, ahogy hosszú távra terveznek.

A kacsasült szép lassan elfogy, Brumbauer József pedig az asztalhoz lépő üzletvezető kérdésére dicsérő szavakkal illeti a szakácsot, aki pont eltalálta, hogy mennyire kell átsütni a húst. Hódiné Vlasits Imelda mosolyogva lép tovább, én pedig felteszem a kérdést: ha ennyit utazott és élvezte is a munkáját, sőt, az Ikarusbus elnök-vezérigazgatójának is kinevezték, miért távozott a cégtől, s pályázta meg 2004-ben a BPW Hungária Kft.-nél nyugdíjazás miatt megüresedett ügyvezető-igazgatói állást.

Aztán kiderül, összetett, s a politikától sem mentes a dolog. Szavai szerint nehezen élte meg például, hogy a hazai iparpolitika nem szorgalmazott egy olyasfajta (Szlovákiában és Csehországban később bevált) összefogást, amely nyomán a honi közlekedési vállalatok a hazai gyártású buszokra hegyezték volna ki a beszerzéseiket. A másik gazdasági öngólt a korábban jól működő kelet-európai piacok leépítése jelentette, ami nem kis mértékben annak volt köszönhető, hogy más - egyebek mellett nyugati - országokkal ellentétben Magyarország nem lobbizott az orosz kormánynál vagy éppen az utódállamoknál az állami hátterű szállítási megállapodások megkötése érdekében. Brumbauer József így pedig már nem látta értelmét az ikarusos folytatásnak, eljött, és tudását az ügyvezetői posztra kiírt pályázat megnyerése után a BPW Hungária Kft. szolgálataiba állította. A cég német tulajdonosa éppen akkoriban döntött az itteni vállalat felfuttatásáról, s az új, friss erőkkel felvértezett menedzsment vezetésével az elmúlt években ez meg is történt. A termelői kapacitás dinamikusan emelkedett, a dolgozók száma csaknem megduplázódott (750-ről 1320-ra nőtt), s amiről szintén szólni kell: a cég hagyományos széria-gyártmányai mellett az agrár-termékek darabszáma is felfutott. Aztán viszont kitört a válság! Keserű napok jöttek, olyan időszak is akadt, amikor a szériatermékek mennyisége a korábbi gyártás 10-15 százalékán mozgott. Az agrár portfóliót kevésbé vitte padlóra a válság, itt csak 25-30 százalékos volt a visszaesés, mindent összevetve azonban az idei év végére a tavalyi teljesítmény nagyjából 37-38 százalékát tudja majd produkálni a BPW Hungária Kft.

- A tulajdonos jelen helyzetben akár úgy is dönthetne, hogy a termelés egészét Németországban koncentrálja, itt pedig 2-3 évig, a recesszió elmúltáig szünetelteti a gyártást. De nem ezt az utat választotta. Mert bízik a munkánkban, az általunk felépített dolgokban, a termelési feladatokat ezért 55-45 százalékos arányban osztja meg. A termelési struktúra is átalakul, az olcsóbb bérköltségek miatt a nagyobb munkaigényű termékek gyártása kerül ide. És, igen, a tulajdonos megfinanszírozza a mostani veszteséget. A bizalmával nem szabad visszaélnünk, hanem becsülettel tenni a dolgunkat - nyomatékosítja beszélgetőpartnerem, miközben megérkezik a desszert. És néhány percig érintetlen is marad, az édesség felett ugyanis - jó érzékkel - azt tudakolom, hogy miként élte meg az elbocsátásokat.

- Fájdalmas döntések születtek. Sokat szenvedtem miattuk. Mert nem úgy van az, hogy az ember dönt a leépítésről, aztán hazamegy és elalszik. Nem. Heteken, éjszakákon át gondolkodik, mérlegel, hiszen jól tudja, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Mi megpróbáltunk humánusan eljárni, például figyeltünk arra, hogy egy családból két embert ne érintsen az elbocsátás. De a személyes kötődések miatt az embert így is nagyon megviseli a dolog - teszi hozzá, én pedig a desszertre és könnyedebb témákra terelem a figyelmet. Immár a kávézás közben megtudom például, hogy szeret focizni, régebben amatőr szinten játszott, most pedig - ha az ideje néha engedi - a sportigazgatóság munkatársaival rúgja a bőrt. Később a párja is szóba kerül, aki a munkahelyén régióvezetői pozíciót kapott, így követhette őt Szombathelyre. Még később megtudom, hogy két lánya van, s hogy hét hónapos unokáját kevesebbszer látja, mint kellene. Aztán a motorozásra terelődik a szó, s kiderül, egy remek, többségében vasiak alkotta csapat tagjaként számos országon gurult már végig két keréken, majd isten tudja hogyan és miként valahogy a vallásnál, a hitnél kötünk ki. Ismét szóba kerül Pannonhalma szellemisége, s hogy az elmúlt években az összes nagyobb hitrendszer képviselőjével találkozhatott, így nyugodt szívvel mondhatja, hogy bár sokan szeretnék így beállítani, a különböző vallások között nincsenek alapvető ellentétek.

- Nem az a lényeg, hogy ki melyik valláshoz tartozik, hanem, hogy érti-e és megéli-e a lényegét. Keresi-e a másikban az embert és a természetfelettit. Ha igen, teljesen mindegy, hogy azt Istennek, Buddhának vagy Allahnak nevezi, ez mindenkinek a magánügye. A lényeg, hogy az emberben meglegyenek az erkölcsi, etikai alapok, amelyek segítik, például növelik benne a másik iránti toleranciát. Ez nagyon fontos, főként mostanában - mondja, és ennél jobb zárszót keresve sem találhatnánk.

- Végtére is móri születésű vagyok, kézenfekvő, hogy ne sört, hanem inkább bort igyak - mosolyog, s ha már szóba került, szívesen beszél a szülőföldjéről, sváb származásáról, szüleiről, géplakatos édesapjáról és háztartásbeli édesanyjáról, akik nehéz körülmények között nevelték fel négy gyermeküket. Elsőszülött (amúgy 1954-ben született) fiúként már öt-hat évesen ő is besegített a szőlő- és földművelésbe, az állattartásba, vagyis korán megtapasztalta, hogy: valamit valamiért.

- Sokszor napkelte előtt kimentünk dolgozni a földekre, aztán jöhetett az iskola. Amikor pedig délután édesapám megjött a munkából, ismét vissza a földekre. Nagyon jó alapozás volt ez nekem - emlékszik vissza a küzdelmes gyermekévekre, majd megrendeljük az ételt. A pincér a konyha felé veszi az irányt, Brumbauer József pedig arról beszél, hogy bár szíve szerint az ezermester (és a mozdulatait árgus szemekkel figyelő fiának egyre komolyabb feladatot adó) édesapja nyomán ő is géplakatos lett volna, a szülei azonban úgy gondolták: egy ilyesforma jó képességű gyereknek tanulnia kell! És így is lett. Mivel a család vallásos volt, a fiút Pannonhalmára, a bencés gimnáziumba íratták be, ahol is a nagy szigorúság ellenére is remek éveket töltött. A bezártság (és a sok-sok sport) igazi csapattá gyúrta össze az évfolyamot, az ugyancsak kialakuló egészséges versenyszellem pedig a tanulmányi eredményekre volt jó hatással.

- Tetszett, hogy nem erőltették ránk a vallást. Fiatal paptanáraink nyitott szellemben neveltek minket, meggyőződésem, hogy szélesebb látókört biztosítottak, mint a kinti iskolák - így Brumbauer József, akit persze a tanulóévek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatott, hogy Pannonhalma után merre is vegye az irányt.

A döntésben aztán néhány kőműves segített neki... Na de előbb hadd jöjjön előételként a padlizsánkrém, aztán a húsleves májgaluskával...

Felszolgáló jobbra el, jöhet a történet a kőművesekről, akik mellett a hetvenes évek elejének egyik forró nyarán Brumbauer József segédmunkásként dolgozott, s akik mindenkiről mindent tudtak. Az egyik megbízójukról például, hogy külkereskedőként ötven országban árulja a móri borokat, s hogy milyen jó is neki!

- Ez a pár mondat nagyon megfogott, főként, hogy világot látni másként esélyem se volt. Egy kicsit azért még gondolkodtam, hogy műszaki vagy külkereskedői pályára menjek-e, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem - mondja Brumbauer József, aki a külkereskedelmi főiskolai szak után az Ikarus import beszerzési osztályára került, s kiváló nyelvtudásának és munkabírásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ebbe az is belejátszott, hogy a Rába mellett az Ikarus is önálló importjogot tudott kiharcolni a kormánynál, s az új beszerzési rendszert a nulláról neki kellett felépítenie. Sikerült, és négy év elteltével - miközben 18 hónapos sorkatonai szolgálatot is letöltött - már az anyagellátási főosztály vezetője lett. A karrierje ezt követően sem tört meg, az akkoriban már saját exportjoggal is bíró cég a külkereskedelmi részleg felállítását, s annak vezetését is őrá bízta, és innen már (szó szerint) nem volt megállás. Brumbauer József életében elérkezett a nagy-nagy utazások időszaka. Értékesítési vezetőként 15 éven át járta a világot, s adott el rengeteg Ikarust Nyugat-Európától kezdve a Távol-Keletig.

Hogy melyik térség fogta meg a legjobban?

A Távol-Kelet! Különösen Szingapúr és Indonézia.

- Indonéziában, ebben a 13 ezer szigetből álló országban tapasztaltam meg a legnagyobb toleranciát. Bámulatos, ahogy az ott élő népek egymás kultúráját tisztelve tudnak együtt létezni. És persze Szingapúr! Egy gazdag ország, amelynek kiváló vezetői a sikerek ellenére is szerények maradtak, s alázatos szorgalommal teszik a dolgukat. Számomra azóta is ez a minta: szorgalom és alázat, és hogy az ember akkor se szálljon el magától, ha eléri a céljait - szögezi le Brumbauer József, s bár a kacsasült már az asztalon vár, kínai tapasztalatairól is ejt még néhány szót. Nevezetesen, hogy érdemes eltanulni tőlük azt a megfontoltságot, amely mentén az ország ügyeit intézik, ahogy mindig mindent mérlegre tesznek, ahogy hosszú távra terveznek.

A kacsasült szép lassan elfogy, Brumbauer József pedig az asztalhoz lépő üzletvezető kérdésére dicsérő szavakkal illeti a szakácsot, aki pont eltalálta, hogy mennyire kell átsütni a húst. Hódiné Vlasits Imelda mosolyogva lép tovább, én pedig felteszem a kérdést: ha ennyit utazott és élvezte is a munkáját, sőt, az Ikarusbus elnök-vezérigazgatójának is kinevezték, miért távozott a cégtől, s pályázta meg 2004-ben a BPW Hungária Kft.-nél nyugdíjazás miatt megüresedett ügyvezető-igazgatói állást.

Aztán kiderül, összetett, s a politikától sem mentes a dolog. Szavai szerint nehezen élte meg például, hogy a hazai iparpolitika nem szorgalmazott egy olyasfajta (Szlovákiában és Csehországban később bevált) összefogást, amely nyomán a honi közlekedési vállalatok a hazai gyártású buszokra hegyezték volna ki a beszerzéseiket. A másik gazdasági öngólt a korábban jól működő kelet-európai piacok leépítése jelentette, ami nem kis mértékben annak volt köszönhető, hogy más - egyebek mellett nyugati - országokkal ellentétben Magyarország nem lobbizott az orosz kormánynál vagy éppen az utódállamoknál az állami hátterű szállítási megállapodások megkötése érdekében. Brumbauer József így pedig már nem látta értelmét az ikarusos folytatásnak, eljött, és tudását az ügyvezetői posztra kiírt pályázat megnyerése után a BPW Hungária Kft. szolgálataiba állította. A cég német tulajdonosa éppen akkoriban döntött az itteni vállalat felfuttatásáról, s az új, friss erőkkel felvértezett menedzsment vezetésével az elmúlt években ez meg is történt. A termelői kapacitás dinamikusan emelkedett, a dolgozók száma csaknem megduplázódott (750-ről 1320-ra nőtt), s amiről szintén szólni kell: a cég hagyományos széria-gyártmányai mellett az agrár-termékek darabszáma is felfutott. Aztán viszont kitört a válság! Keserű napok jöttek, olyan időszak is akadt, amikor a szériatermékek mennyisége a korábbi gyártás 10-15 százalékán mozgott. Az agrár portfóliót kevésbé vitte padlóra a válság, itt csak 25-30 százalékos volt a visszaesés, mindent összevetve azonban az idei év végére a tavalyi teljesítmény nagyjából 37-38 százalékát tudja majd produkálni a BPW Hungária Kft.

- A tulajdonos jelen helyzetben akár úgy is dönthetne, hogy a termelés egészét Németországban koncentrálja, itt pedig 2-3 évig, a recesszió elmúltáig szünetelteti a gyártást. De nem ezt az utat választotta. Mert bízik a munkánkban, az általunk felépített dolgokban, a termelési feladatokat ezért 55-45 százalékos arányban osztja meg. A termelési struktúra is átalakul, az olcsóbb bérköltségek miatt a nagyobb munkaigényű termékek gyártása kerül ide. És, igen, a tulajdonos megfinanszírozza a mostani veszteséget. A bizalmával nem szabad visszaélnünk, hanem becsülettel tenni a dolgunkat - nyomatékosítja beszélgetőpartnerem, miközben megérkezik a desszert. És néhány percig érintetlen is marad, az édesség felett ugyanis - jó érzékkel - azt tudakolom, hogy miként élte meg az elbocsátásokat.

- Fájdalmas döntések születtek. Sokat szenvedtem miattuk. Mert nem úgy van az, hogy az ember dönt a leépítésről, aztán hazamegy és elalszik. Nem. Heteken, éjszakákon át gondolkodik, mérlegel, hiszen jól tudja, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Mi megpróbáltunk humánusan eljárni, például figyeltünk arra, hogy egy családból két embert ne érintsen az elbocsátás. De a személyes kötődések miatt az embert így is nagyon megviseli a dolog - teszi hozzá, én pedig a desszertre és könnyedebb témákra terelem a figyelmet. Immár a kávézás közben megtudom például, hogy szeret focizni, régebben amatőr szinten játszott, most pedig - ha az ideje néha engedi - a sportigazgatóság munkatársaival rúgja a bőrt. Később a párja is szóba kerül, aki a munkahelyén régióvezetői pozíciót kapott, így követhette őt Szombathelyre. Még később megtudom, hogy két lánya van, s hogy hét hónapos unokáját kevesebbszer látja, mint kellene. Aztán a motorozásra terelődik a szó, s kiderül, egy remek, többségében vasiak alkotta csapat tagjaként számos országon gurult már végig két keréken, majd isten tudja hogyan és miként valahogy a vallásnál, a hitnél kötünk ki. Ismét szóba kerül Pannonhalma szellemisége, s hogy az elmúlt években az összes nagyobb hitrendszer képviselőjével találkozhatott, így nyugodt szívvel mondhatja, hogy bár sokan szeretnék így beállítani, a különböző vallások között nincsenek alapvető ellentétek.

- Nem az a lényeg, hogy ki melyik valláshoz tartozik, hanem, hogy érti-e és megéli-e a lényegét. Keresi-e a másikban az embert és a természetfelettit. Ha igen, teljesen mindegy, hogy azt Istennek, Buddhának vagy Allahnak nevezi, ez mindenkinek a magánügye. A lényeg, hogy az emberben meglegyenek az erkölcsi, etikai alapok, amelyek segítik, például növelik benne a másik iránti toleranciát. Ez nagyon fontos, főként mostanában - mondja, és ennél jobb zárszót keresve sem találhatnánk.

- Végtére is móri születésű vagyok, kézenfekvő, hogy ne sört, hanem inkább bort igyak - mosolyog, s ha már szóba került, szívesen beszél a szülőföldjéről, sváb származásáról, szüleiről, géplakatos édesapjáról és háztartásbeli édesanyjáról, akik nehéz körülmények között nevelték fel négy gyermeküket. Elsőszülött (amúgy 1954-ben született) fiúként már öt-hat évesen ő is besegített a szőlő- és földművelésbe, az állattartásba, vagyis korán megtapasztalta, hogy: valamit valamiért.

- Sokszor napkelte előtt kimentünk dolgozni a földekre, aztán jöhetett az iskola. Amikor pedig délután édesapám megjött a munkából, ismét vissza a földekre. Nagyon jó alapozás volt ez nekem - emlékszik vissza a küzdelmes gyermekévekre, majd megrendeljük az ételt. A pincér a konyha felé veszi az irányt, Brumbauer József pedig arról beszél, hogy bár szíve szerint az ezermester (és a mozdulatait árgus szemekkel figyelő fiának egyre komolyabb feladatot adó) édesapja nyomán ő is géplakatos lett volna, a szülei azonban úgy gondolták: egy ilyesforma jó képességű gyereknek tanulnia kell! És így is lett. Mivel a család vallásos volt, a fiút Pannonhalmára, a bencés gimnáziumba íratták be, ahol is a nagy szigorúság ellenére is remek éveket töltött. A bezártság (és a sok-sok sport) igazi csapattá gyúrta össze az évfolyamot, az ugyancsak kialakuló egészséges versenyszellem pedig a tanulmányi eredményekre volt jó hatással.

- Tetszett, hogy nem erőltették ránk a vallást. Fiatal paptanáraink nyitott szellemben neveltek minket, meggyőződésem, hogy szélesebb látókört biztosítottak, mint a kinti iskolák - így Brumbauer József, akit persze a tanulóévek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatott, hogy Pannonhalma után merre is vegye az irányt.

A döntésben aztán néhány kőműves segített neki... Na de előbb hadd jöjjön előételként a padlizsánkrém, aztán a húsleves májgaluskával...

Felszolgáló jobbra el, jöhet a történet a kőművesekről, akik mellett a hetvenes évek elejének egyik forró nyarán Brumbauer József segédmunkásként dolgozott, s akik mindenkiről mindent tudtak. Az egyik megbízójukról például, hogy külkereskedőként ötven országban árulja a móri borokat, s hogy milyen jó is neki!

- Ez a pár mondat nagyon megfogott, főként, hogy világot látni másként esélyem se volt. Egy kicsit azért még gondolkodtam, hogy műszaki vagy külkereskedői pályára menjek-e, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem - mondja Brumbauer József, aki a külkereskedelmi főiskolai szak után az Ikarus import beszerzési osztályára került, s kiváló nyelvtudásának és munkabírásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ebbe az is belejátszott, hogy a Rába mellett az Ikarus is önálló importjogot tudott kiharcolni a kormánynál, s az új beszerzési rendszert a nulláról neki kellett felépítenie. Sikerült, és négy év elteltével - miközben 18 hónapos sorkatonai szolgálatot is letöltött - már az anyagellátási főosztály vezetője lett. A karrierje ezt követően sem tört meg, az akkoriban már saját exportjoggal is bíró cég a külkereskedelmi részleg felállítását, s annak vezetését is őrá bízta, és innen már (szó szerint) nem volt megállás. Brumbauer József életében elérkezett a nagy-nagy utazások időszaka. Értékesítési vezetőként 15 éven át járta a világot, s adott el rengeteg Ikarust Nyugat-Európától kezdve a Távol-Keletig.

Hogy melyik térség fogta meg a legjobban?

A Távol-Kelet! Különösen Szingapúr és Indonézia.

- Indonéziában, ebben a 13 ezer szigetből álló országban tapasztaltam meg a legnagyobb toleranciát. Bámulatos, ahogy az ott élő népek egymás kultúráját tisztelve tudnak együtt létezni. És persze Szingapúr! Egy gazdag ország, amelynek kiváló vezetői a sikerek ellenére is szerények maradtak, s alázatos szorgalommal teszik a dolgukat. Számomra azóta is ez a minta: szorgalom és alázat, és hogy az ember akkor se szálljon el magától, ha eléri a céljait - szögezi le Brumbauer József, s bár a kacsasült már az asztalon vár, kínai tapasztalatairól is ejt még néhány szót. Nevezetesen, hogy érdemes eltanulni tőlük azt a megfontoltságot, amely mentén az ország ügyeit intézik, ahogy mindig mindent mérlegre tesznek, ahogy hosszú távra terveznek.

A kacsasült szép lassan elfogy, Brumbauer József pedig az asztalhoz lépő üzletvezető kérdésére dicsérő szavakkal illeti a szakácsot, aki pont eltalálta, hogy mennyire kell átsütni a húst. Hódiné Vlasits Imelda mosolyogva lép tovább, én pedig felteszem a kérdést: ha ennyit utazott és élvezte is a munkáját, sőt, az Ikarusbus elnök-vezérigazgatójának is kinevezték, miért távozott a cégtől, s pályázta meg 2004-ben a BPW Hungária Kft.-nél nyugdíjazás miatt megüresedett ügyvezető-igazgatói állást.

Aztán kiderül, összetett, s a politikától sem mentes a dolog. Szavai szerint nehezen élte meg például, hogy a hazai iparpolitika nem szorgalmazott egy olyasfajta (Szlovákiában és Csehországban később bevált) összefogást, amely nyomán a honi közlekedési vállalatok a hazai gyártású buszokra hegyezték volna ki a beszerzéseiket. A másik gazdasági öngólt a korábban jól működő kelet-európai piacok leépítése jelentette, ami nem kis mértékben annak volt köszönhető, hogy más - egyebek mellett nyugati - országokkal ellentétben Magyarország nem lobbizott az orosz kormánynál vagy éppen az utódállamoknál az állami hátterű szállítási megállapodások megkötése érdekében. Brumbauer József így pedig már nem látta értelmét az ikarusos folytatásnak, eljött, és tudását az ügyvezetői posztra kiírt pályázat megnyerése után a BPW Hungária Kft. szolgálataiba állította. A cég német tulajdonosa éppen akkoriban döntött az itteni vállalat felfuttatásáról, s az új, friss erőkkel felvértezett menedzsment vezetésével az elmúlt években ez meg is történt. A termelői kapacitás dinamikusan emelkedett, a dolgozók száma csaknem megduplázódott (750-ről 1320-ra nőtt), s amiről szintén szólni kell: a cég hagyományos széria-gyártmányai mellett az agrár-termékek darabszáma is felfutott. Aztán viszont kitört a válság! Keserű napok jöttek, olyan időszak is akadt, amikor a szériatermékek mennyisége a korábbi gyártás 10-15 százalékán mozgott. Az agrár portfóliót kevésbé vitte padlóra a válság, itt csak 25-30 százalékos volt a visszaesés, mindent összevetve azonban az idei év végére a tavalyi teljesítmény nagyjából 37-38 százalékát tudja majd produkálni a BPW Hungária Kft.

- A tulajdonos jelen helyzetben akár úgy is dönthetne, hogy a termelés egészét Németországban koncentrálja, itt pedig 2-3 évig, a recesszió elmúltáig szünetelteti a gyártást. De nem ezt az utat választotta. Mert bízik a munkánkban, az általunk felépített dolgokban, a termelési feladatokat ezért 55-45 százalékos arányban osztja meg. A termelési struktúra is átalakul, az olcsóbb bérköltségek miatt a nagyobb munkaigényű termékek gyártása kerül ide. És, igen, a tulajdonos megfinanszírozza a mostani veszteséget. A bizalmával nem szabad visszaélnünk, hanem becsülettel tenni a dolgunkat - nyomatékosítja beszélgetőpartnerem, miközben megérkezik a desszert. És néhány percig érintetlen is marad, az édesség felett ugyanis - jó érzékkel - azt tudakolom, hogy miként élte meg az elbocsátásokat.

- Fájdalmas döntések születtek. Sokat szenvedtem miattuk. Mert nem úgy van az, hogy az ember dönt a leépítésről, aztán hazamegy és elalszik. Nem. Heteken, éjszakákon át gondolkodik, mérlegel, hiszen jól tudja, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Mi megpróbáltunk humánusan eljárni, például figyeltünk arra, hogy egy családból két embert ne érintsen az elbocsátás. De a személyes kötődések miatt az embert így is nagyon megviseli a dolog - teszi hozzá, én pedig a desszertre és könnyedebb témákra terelem a figyelmet. Immár a kávézás közben megtudom például, hogy szeret focizni, régebben amatőr szinten játszott, most pedig - ha az ideje néha engedi - a sportigazgatóság munkatársaival rúgja a bőrt. Később a párja is szóba kerül, aki a munkahelyén régióvezetői pozíciót kapott, így követhette őt Szombathelyre. Még később megtudom, hogy két lánya van, s hogy hét hónapos unokáját kevesebbszer látja, mint kellene. Aztán a motorozásra terelődik a szó, s kiderül, egy remek, többségében vasiak alkotta csapat tagjaként számos országon gurult már végig két keréken, majd isten tudja hogyan és miként valahogy a vallásnál, a hitnél kötünk ki. Ismét szóba kerül Pannonhalma szellemisége, s hogy az elmúlt években az összes nagyobb hitrendszer képviselőjével találkozhatott, így nyugodt szívvel mondhatja, hogy bár sokan szeretnék így beállítani, a különböző vallások között nincsenek alapvető ellentétek.

- Nem az a lényeg, hogy ki melyik valláshoz tartozik, hanem, hogy érti-e és megéli-e a lényegét. Keresi-e a másikban az embert és a természetfelettit. Ha igen, teljesen mindegy, hogy azt Istennek, Buddhának vagy Allahnak nevezi, ez mindenkinek a magánügye. A lényeg, hogy az emberben meglegyenek az erkölcsi, etikai alapok, amelyek segítik, például növelik benne a másik iránti toleranciát. Ez nagyon fontos, főként mostanában - mondja, és ennél jobb zárszót keresve sem találhatnánk.

- Sokszor napkelte előtt kimentünk dolgozni a földekre, aztán jöhetett az iskola. Amikor pedig délután édesapám megjött a munkából, ismét vissza a földekre. Nagyon jó alapozás volt ez nekem - emlékszik vissza a küzdelmes gyermekévekre, majd megrendeljük az ételt. A pincér a konyha felé veszi az irányt, Brumbauer József pedig arról beszél, hogy bár szíve szerint az ezermester (és a mozdulatait árgus szemekkel figyelő fiának egyre komolyabb feladatot adó) édesapja nyomán ő is géplakatos lett volna, a szülei azonban úgy gondolták: egy ilyesforma jó képességű gyereknek tanulnia kell! És így is lett. Mivel a család vallásos volt, a fiút Pannonhalmára, a bencés gimnáziumba íratták be, ahol is a nagy szigorúság ellenére is remek éveket töltött. A bezártság (és a sok-sok sport) igazi csapattá gyúrta össze az évfolyamot, az ugyancsak kialakuló egészséges versenyszellem pedig a tanulmányi eredményekre volt jó hatással.

- Tetszett, hogy nem erőltették ránk a vallást. Fiatal paptanáraink nyitott szellemben neveltek minket, meggyőződésem, hogy szélesebb látókört biztosítottak, mint a kinti iskolák - így Brumbauer József, akit persze a tanulóévek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatott, hogy Pannonhalma után merre is vegye az irányt.

A döntésben aztán néhány kőműves segített neki... Na de előbb hadd jöjjön előételként a padlizsánkrém, aztán a húsleves májgaluskával...

Felszolgáló jobbra el, jöhet a történet a kőművesekről, akik mellett a hetvenes évek elejének egyik forró nyarán Brumbauer József segédmunkásként dolgozott, s akik mindenkiről mindent tudtak. Az egyik megbízójukról például, hogy külkereskedőként ötven országban árulja a móri borokat, s hogy milyen jó is neki!

- Ez a pár mondat nagyon megfogott, főként, hogy világot látni másként esélyem se volt. Egy kicsit azért még gondolkodtam, hogy műszaki vagy külkereskedői pályára menjek-e, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem - mondja Brumbauer József, aki a külkereskedelmi főiskolai szak után az Ikarus import beszerzési osztályára került, s kiváló nyelvtudásának és munkabírásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ebbe az is belejátszott, hogy a Rába mellett az Ikarus is önálló importjogot tudott kiharcolni a kormánynál, s az új beszerzési rendszert a nulláról neki kellett felépítenie. Sikerült, és négy év elteltével - miközben 18 hónapos sorkatonai szolgálatot is letöltött - már az anyagellátási főosztály vezetője lett. A karrierje ezt követően sem tört meg, az akkoriban már saját exportjoggal is bíró cég a külkereskedelmi részleg felállítását, s annak vezetését is őrá bízta, és innen már (szó szerint) nem volt megállás. Brumbauer József életében elérkezett a nagy-nagy utazások időszaka. Értékesítési vezetőként 15 éven át járta a világot, s adott el rengeteg Ikarust Nyugat-Európától kezdve a Távol-Keletig.

Hogy melyik térség fogta meg a legjobban?

A Távol-Kelet! Különösen Szingapúr és Indonézia.

- Indonéziában, ebben a 13 ezer szigetből álló országban tapasztaltam meg a legnagyobb toleranciát. Bámulatos, ahogy az ott élő népek egymás kultúráját tisztelve tudnak együtt létezni. És persze Szingapúr! Egy gazdag ország, amelynek kiváló vezetői a sikerek ellenére is szerények maradtak, s alázatos szorgalommal teszik a dolgukat. Számomra azóta is ez a minta: szorgalom és alázat, és hogy az ember akkor se szálljon el magától, ha eléri a céljait - szögezi le Brumbauer József, s bár a kacsasült már az asztalon vár, kínai tapasztalatairól is ejt még néhány szót. Nevezetesen, hogy érdemes eltanulni tőlük azt a megfontoltságot, amely mentén az ország ügyeit intézik, ahogy mindig mindent mérlegre tesznek, ahogy hosszú távra terveznek.

A kacsasült szép lassan elfogy, Brumbauer József pedig az asztalhoz lépő üzletvezető kérdésére dicsérő szavakkal illeti a szakácsot, aki pont eltalálta, hogy mennyire kell átsütni a húst. Hódiné Vlasits Imelda mosolyogva lép tovább, én pedig felteszem a kérdést: ha ennyit utazott és élvezte is a munkáját, sőt, az Ikarusbus elnök-vezérigazgatójának is kinevezték, miért távozott a cégtől, s pályázta meg 2004-ben a BPW Hungária Kft.-nél nyugdíjazás miatt megüresedett ügyvezető-igazgatói állást.

Aztán kiderül, összetett, s a politikától sem mentes a dolog. Szavai szerint nehezen élte meg például, hogy a hazai iparpolitika nem szorgalmazott egy olyasfajta (Szlovákiában és Csehországban később bevált) összefogást, amely nyomán a honi közlekedési vállalatok a hazai gyártású buszokra hegyezték volna ki a beszerzéseiket. A másik gazdasági öngólt a korábban jól működő kelet-európai piacok leépítése jelentette, ami nem kis mértékben annak volt köszönhető, hogy más - egyebek mellett nyugati - országokkal ellentétben Magyarország nem lobbizott az orosz kormánynál vagy éppen az utódállamoknál az állami hátterű szállítási megállapodások megkötése érdekében. Brumbauer József így pedig már nem látta értelmét az ikarusos folytatásnak, eljött, és tudását az ügyvezetői posztra kiírt pályázat megnyerése után a BPW Hungária Kft. szolgálataiba állította. A cég német tulajdonosa éppen akkoriban döntött az itteni vállalat felfuttatásáról, s az új, friss erőkkel felvértezett menedzsment vezetésével az elmúlt években ez meg is történt. A termelői kapacitás dinamikusan emelkedett, a dolgozók száma csaknem megduplázódott (750-ről 1320-ra nőtt), s amiről szintén szólni kell: a cég hagyományos széria-gyártmányai mellett az agrár-termékek darabszáma is felfutott. Aztán viszont kitört a válság! Keserű napok jöttek, olyan időszak is akadt, amikor a szériatermékek mennyisége a korábbi gyártás 10-15 százalékán mozgott. Az agrár portfóliót kevésbé vitte padlóra a válság, itt csak 25-30 százalékos volt a visszaesés, mindent összevetve azonban az idei év végére a tavalyi teljesítmény nagyjából 37-38 százalékát tudja majd produkálni a BPW Hungária Kft.

- A tulajdonos jelen helyzetben akár úgy is dönthetne, hogy a termelés egészét Németországban koncentrálja, itt pedig 2-3 évig, a recesszió elmúltáig szünetelteti a gyártást. De nem ezt az utat választotta. Mert bízik a munkánkban, az általunk felépített dolgokban, a termelési feladatokat ezért 55-45 százalékos arányban osztja meg. A termelési struktúra is átalakul, az olcsóbb bérköltségek miatt a nagyobb munkaigényű termékek gyártása kerül ide. És, igen, a tulajdonos megfinanszírozza a mostani veszteséget. A bizalmával nem szabad visszaélnünk, hanem becsülettel tenni a dolgunkat - nyomatékosítja beszélgetőpartnerem, miközben megérkezik a desszert. És néhány percig érintetlen is marad, az édesség felett ugyanis - jó érzékkel - azt tudakolom, hogy miként élte meg az elbocsátásokat.

- Fájdalmas döntések születtek. Sokat szenvedtem miattuk. Mert nem úgy van az, hogy az ember dönt a leépítésről, aztán hazamegy és elalszik. Nem. Heteken, éjszakákon át gondolkodik, mérlegel, hiszen jól tudja, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Mi megpróbáltunk humánusan eljárni, például figyeltünk arra, hogy egy családból két embert ne érintsen az elbocsátás. De a személyes kötődések miatt az embert így is nagyon megviseli a dolog - teszi hozzá, én pedig a desszertre és könnyedebb témákra terelem a figyelmet. Immár a kávézás közben megtudom például, hogy szeret focizni, régebben amatőr szinten játszott, most pedig - ha az ideje néha engedi - a sportigazgatóság munkatársaival rúgja a bőrt. Később a párja is szóba kerül, aki a munkahelyén régióvezetői pozíciót kapott, így követhette őt Szombathelyre. Még később megtudom, hogy két lánya van, s hogy hét hónapos unokáját kevesebbszer látja, mint kellene. Aztán a motorozásra terelődik a szó, s kiderül, egy remek, többségében vasiak alkotta csapat tagjaként számos országon gurult már végig két keréken, majd isten tudja hogyan és miként valahogy a vallásnál, a hitnél kötünk ki. Ismét szóba kerül Pannonhalma szellemisége, s hogy az elmúlt években az összes nagyobb hitrendszer képviselőjével találkozhatott, így nyugodt szívvel mondhatja, hogy bár sokan szeretnék így beállítani, a különböző vallások között nincsenek alapvető ellentétek.

- Nem az a lényeg, hogy ki melyik valláshoz tartozik, hanem, hogy érti-e és megéli-e a lényegét. Keresi-e a másikban az embert és a természetfelettit. Ha igen, teljesen mindegy, hogy azt Istennek, Buddhának vagy Allahnak nevezi, ez mindenkinek a magánügye. A lényeg, hogy az emberben meglegyenek az erkölcsi, etikai alapok, amelyek segítik, például növelik benne a másik iránti toleranciát. Ez nagyon fontos, főként mostanában - mondja, és ennél jobb zárszót keresve sem találhatnánk.

- Sokszor napkelte előtt kimentünk dolgozni a földekre, aztán jöhetett az iskola. Amikor pedig délután édesapám megjött a munkából, ismét vissza a földekre. Nagyon jó alapozás volt ez nekem - emlékszik vissza a küzdelmes gyermekévekre, majd megrendeljük az ételt. A pincér a konyha felé veszi az irányt, Brumbauer József pedig arról beszél, hogy bár szíve szerint az ezermester (és a mozdulatait árgus szemekkel figyelő fiának egyre komolyabb feladatot adó) édesapja nyomán ő is géplakatos lett volna, a szülei azonban úgy gondolták: egy ilyesforma jó képességű gyereknek tanulnia kell! És így is lett. Mivel a család vallásos volt, a fiút Pannonhalmára, a bencés gimnáziumba íratták be, ahol is a nagy szigorúság ellenére is remek éveket töltött. A bezártság (és a sok-sok sport) igazi csapattá gyúrta össze az évfolyamot, az ugyancsak kialakuló egészséges versenyszellem pedig a tanulmányi eredményekre volt jó hatással.

- Tetszett, hogy nem erőltették ránk a vallást. Fiatal paptanáraink nyitott szellemben neveltek minket, meggyőződésem, hogy szélesebb látókört biztosítottak, mint a kinti iskolák - így Brumbauer József, akit persze a tanulóévek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatott, hogy Pannonhalma után merre is vegye az irányt.

A döntésben aztán néhány kőműves segített neki... Na de előbb hadd jöjjön előételként a padlizsánkrém, aztán a húsleves májgaluskával...

Felszolgáló jobbra el, jöhet a történet a kőművesekről, akik mellett a hetvenes évek elejének egyik forró nyarán Brumbauer József segédmunkásként dolgozott, s akik mindenkiről mindent tudtak. Az egyik megbízójukról például, hogy külkereskedőként ötven országban árulja a móri borokat, s hogy milyen jó is neki!

- Ez a pár mondat nagyon megfogott, főként, hogy világot látni másként esélyem se volt. Egy kicsit azért még gondolkodtam, hogy műszaki vagy külkereskedői pályára menjek-e, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem - mondja Brumbauer József, aki a külkereskedelmi főiskolai szak után az Ikarus import beszerzési osztályára került, s kiváló nyelvtudásának és munkabírásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ebbe az is belejátszott, hogy a Rába mellett az Ikarus is önálló importjogot tudott kiharcolni a kormánynál, s az új beszerzési rendszert a nulláról neki kellett felépítenie. Sikerült, és négy év elteltével - miközben 18 hónapos sorkatonai szolgálatot is letöltött - már az anyagellátási főosztály vezetője lett. A karrierje ezt követően sem tört meg, az akkoriban már saját exportjoggal is bíró cég a külkereskedelmi részleg felállítását, s annak vezetését is őrá bízta, és innen már (szó szerint) nem volt megállás. Brumbauer József életében elérkezett a nagy-nagy utazások időszaka. Értékesítési vezetőként 15 éven át járta a világot, s adott el rengeteg Ikarust Nyugat-Európától kezdve a Távol-Keletig.

Hogy melyik térség fogta meg a legjobban?

A Távol-Kelet! Különösen Szingapúr és Indonézia.

- Indonéziában, ebben a 13 ezer szigetből álló országban tapasztaltam meg a legnagyobb toleranciát. Bámulatos, ahogy az ott élő népek egymás kultúráját tisztelve tudnak együtt létezni. És persze Szingapúr! Egy gazdag ország, amelynek kiváló vezetői a sikerek ellenére is szerények maradtak, s alázatos szorgalommal teszik a dolgukat. Számomra azóta is ez a minta: szorgalom és alázat, és hogy az ember akkor se szálljon el magától, ha eléri a céljait - szögezi le Brumbauer József, s bár a kacsasült már az asztalon vár, kínai tapasztalatairól is ejt még néhány szót. Nevezetesen, hogy érdemes eltanulni tőlük azt a megfontoltságot, amely mentén az ország ügyeit intézik, ahogy mindig mindent mérlegre tesznek, ahogy hosszú távra terveznek.

A kacsasült szép lassan elfogy, Brumbauer József pedig az asztalhoz lépő üzletvezető kérdésére dicsérő szavakkal illeti a szakácsot, aki pont eltalálta, hogy mennyire kell átsütni a húst. Hódiné Vlasits Imelda mosolyogva lép tovább, én pedig felteszem a kérdést: ha ennyit utazott és élvezte is a munkáját, sőt, az Ikarusbus elnök-vezérigazgatójának is kinevezték, miért távozott a cégtől, s pályázta meg 2004-ben a BPW Hungária Kft.-nél nyugdíjazás miatt megüresedett ügyvezető-igazgatói állást.

Aztán kiderül, összetett, s a politikától sem mentes a dolog. Szavai szerint nehezen élte meg például, hogy a hazai iparpolitika nem szorgalmazott egy olyasfajta (Szlovákiában és Csehországban később bevált) összefogást, amely nyomán a honi közlekedési vállalatok a hazai gyártású buszokra hegyezték volna ki a beszerzéseiket. A másik gazdasági öngólt a korábban jól működő kelet-európai piacok leépítése jelentette, ami nem kis mértékben annak volt köszönhető, hogy más - egyebek mellett nyugati - országokkal ellentétben Magyarország nem lobbizott az orosz kormánynál vagy éppen az utódállamoknál az állami hátterű szállítási megállapodások megkötése érdekében. Brumbauer József így pedig már nem látta értelmét az ikarusos folytatásnak, eljött, és tudását az ügyvezetői posztra kiírt pályázat megnyerése után a BPW Hungária Kft. szolgálataiba állította. A cég német tulajdonosa éppen akkoriban döntött az itteni vállalat felfuttatásáról, s az új, friss erőkkel felvértezett menedzsment vezetésével az elmúlt években ez meg is történt. A termelői kapacitás dinamikusan emelkedett, a dolgozók száma csaknem megduplázódott (750-ről 1320-ra nőtt), s amiről szintén szólni kell: a cég hagyományos széria-gyártmányai mellett az agrár-termékek darabszáma is felfutott. Aztán viszont kitört a válság! Keserű napok jöttek, olyan időszak is akadt, amikor a szériatermékek mennyisége a korábbi gyártás 10-15 százalékán mozgott. Az agrár portfóliót kevésbé vitte padlóra a válság, itt csak 25-30 százalékos volt a visszaesés, mindent összevetve azonban az idei év végére a tavalyi teljesítmény nagyjából 37-38 százalékát tudja majd produkálni a BPW Hungária Kft.

- A tulajdonos jelen helyzetben akár úgy is dönthetne, hogy a termelés egészét Németországban koncentrálja, itt pedig 2-3 évig, a recesszió elmúltáig szünetelteti a gyártást. De nem ezt az utat választotta. Mert bízik a munkánkban, az általunk felépített dolgokban, a termelési feladatokat ezért 55-45 százalékos arányban osztja meg. A termelési struktúra is átalakul, az olcsóbb bérköltségek miatt a nagyobb munkaigényű termékek gyártása kerül ide. És, igen, a tulajdonos megfinanszírozza a mostani veszteséget. A bizalmával nem szabad visszaélnünk, hanem becsülettel tenni a dolgunkat - nyomatékosítja beszélgetőpartnerem, miközben megérkezik a desszert. És néhány percig érintetlen is marad, az édesség felett ugyanis - jó érzékkel - azt tudakolom, hogy miként élte meg az elbocsátásokat.

- Fájdalmas döntések születtek. Sokat szenvedtem miattuk. Mert nem úgy van az, hogy az ember dönt a leépítésről, aztán hazamegy és elalszik. Nem. Heteken, éjszakákon át gondolkodik, mérlegel, hiszen jól tudja, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Mi megpróbáltunk humánusan eljárni, például figyeltünk arra, hogy egy családból két embert ne érintsen az elbocsátás. De a személyes kötődések miatt az embert így is nagyon megviseli a dolog - teszi hozzá, én pedig a desszertre és könnyedebb témákra terelem a figyelmet. Immár a kávézás közben megtudom például, hogy szeret focizni, régebben amatőr szinten játszott, most pedig - ha az ideje néha engedi - a sportigazgatóság munkatársaival rúgja a bőrt. Később a párja is szóba kerül, aki a munkahelyén régióvezetői pozíciót kapott, így követhette őt Szombathelyre. Még később megtudom, hogy két lánya van, s hogy hét hónapos unokáját kevesebbszer látja, mint kellene. Aztán a motorozásra terelődik a szó, s kiderül, egy remek, többségében vasiak alkotta csapat tagjaként számos országon gurult már végig két keréken, majd isten tudja hogyan és miként valahogy a vallásnál, a hitnél kötünk ki. Ismét szóba kerül Pannonhalma szellemisége, s hogy az elmúlt években az összes nagyobb hitrendszer képviselőjével találkozhatott, így nyugodt szívvel mondhatja, hogy bár sokan szeretnék így beállítani, a különböző vallások között nincsenek alapvető ellentétek.

- Nem az a lényeg, hogy ki melyik valláshoz tartozik, hanem, hogy érti-e és megéli-e a lényegét. Keresi-e a másikban az embert és a természetfelettit. Ha igen, teljesen mindegy, hogy azt Istennek, Buddhának vagy Allahnak nevezi, ez mindenkinek a magánügye. A lényeg, hogy az emberben meglegyenek az erkölcsi, etikai alapok, amelyek segítik, például növelik benne a másik iránti toleranciát. Ez nagyon fontos, főként mostanában - mondja, és ennél jobb zárszót keresve sem találhatnánk.

- Tetszett, hogy nem erőltették ránk a vallást. Fiatal paptanáraink nyitott szellemben neveltek minket, meggyőződésem, hogy szélesebb látókört biztosítottak, mint a kinti iskolák - így Brumbauer József, akit persze a tanulóévek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatott, hogy Pannonhalma után merre is vegye az irányt.

A döntésben aztán néhány kőműves segített neki... Na de előbb hadd jöjjön előételként a padlizsánkrém, aztán a húsleves májgaluskával...

Felszolgáló jobbra el, jöhet a történet a kőművesekről, akik mellett a hetvenes évek elejének egyik forró nyarán Brumbauer József segédmunkásként dolgozott, s akik mindenkiről mindent tudtak. Az egyik megbízójukról például, hogy külkereskedőként ötven országban árulja a móri borokat, s hogy milyen jó is neki!

- Ez a pár mondat nagyon megfogott, főként, hogy világot látni másként esélyem se volt. Egy kicsit azért még gondolkodtam, hogy műszaki vagy külkereskedői pályára menjek-e, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem - mondja Brumbauer József, aki a külkereskedelmi főiskolai szak után az Ikarus import beszerzési osztályára került, s kiváló nyelvtudásának és munkabírásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ebbe az is belejátszott, hogy a Rába mellett az Ikarus is önálló importjogot tudott kiharcolni a kormánynál, s az új beszerzési rendszert a nulláról neki kellett felépítenie. Sikerült, és négy év elteltével - miközben 18 hónapos sorkatonai szolgálatot is letöltött - már az anyagellátási főosztály vezetője lett. A karrierje ezt követően sem tört meg, az akkoriban már saját exportjoggal is bíró cég a külkereskedelmi részleg felállítását, s annak vezetését is őrá bízta, és innen már (szó szerint) nem volt megállás. Brumbauer József életében elérkezett a nagy-nagy utazások időszaka. Értékesítési vezetőként 15 éven át járta a világot, s adott el rengeteg Ikarust Nyugat-Európától kezdve a Távol-Keletig.

Hogy melyik térség fogta meg a legjobban?

A Távol-Kelet! Különösen Szingapúr és Indonézia.

- Indonéziában, ebben a 13 ezer szigetből álló országban tapasztaltam meg a legnagyobb toleranciát. Bámulatos, ahogy az ott élő népek egymás kultúráját tisztelve tudnak együtt létezni. És persze Szingapúr! Egy gazdag ország, amelynek kiváló vezetői a sikerek ellenére is szerények maradtak, s alázatos szorgalommal teszik a dolgukat. Számomra azóta is ez a minta: szorgalom és alázat, és hogy az ember akkor se szálljon el magától, ha eléri a céljait - szögezi le Brumbauer József, s bár a kacsasült már az asztalon vár, kínai tapasztalatairól is ejt még néhány szót. Nevezetesen, hogy érdemes eltanulni tőlük azt a megfontoltságot, amely mentén az ország ügyeit intézik, ahogy mindig mindent mérlegre tesznek, ahogy hosszú távra terveznek.

A kacsasült szép lassan elfogy, Brumbauer József pedig az asztalhoz lépő üzletvezető kérdésére dicsérő szavakkal illeti a szakácsot, aki pont eltalálta, hogy mennyire kell átsütni a húst. Hódiné Vlasits Imelda mosolyogva lép tovább, én pedig felteszem a kérdést: ha ennyit utazott és élvezte is a munkáját, sőt, az Ikarusbus elnök-vezérigazgatójának is kinevezték, miért távozott a cégtől, s pályázta meg 2004-ben a BPW Hungária Kft.-nél nyugdíjazás miatt megüresedett ügyvezető-igazgatói állást.

Aztán kiderül, összetett, s a politikától sem mentes a dolog. Szavai szerint nehezen élte meg például, hogy a hazai iparpolitika nem szorgalmazott egy olyasfajta (Szlovákiában és Csehországban később bevált) összefogást, amely nyomán a honi közlekedési vállalatok a hazai gyártású buszokra hegyezték volna ki a beszerzéseiket. A másik gazdasági öngólt a korábban jól működő kelet-európai piacok leépítése jelentette, ami nem kis mértékben annak volt köszönhető, hogy más - egyebek mellett nyugati - országokkal ellentétben Magyarország nem lobbizott az orosz kormánynál vagy éppen az utódállamoknál az állami hátterű szállítási megállapodások megkötése érdekében. Brumbauer József így pedig már nem látta értelmét az ikarusos folytatásnak, eljött, és tudását az ügyvezetői posztra kiírt pályázat megnyerése után a BPW Hungária Kft. szolgálataiba állította. A cég német tulajdonosa éppen akkoriban döntött az itteni vállalat felfuttatásáról, s az új, friss erőkkel felvértezett menedzsment vezetésével az elmúlt években ez meg is történt. A termelői kapacitás dinamikusan emelkedett, a dolgozók száma csaknem megduplázódott (750-ről 1320-ra nőtt), s amiről szintén szólni kell: a cég hagyományos széria-gyártmányai mellett az agrár-termékek darabszáma is felfutott. Aztán viszont kitört a válság! Keserű napok jöttek, olyan időszak is akadt, amikor a szériatermékek mennyisége a korábbi gyártás 10-15 százalékán mozgott. Az agrár portfóliót kevésbé vitte padlóra a válság, itt csak 25-30 százalékos volt a visszaesés, mindent összevetve azonban az idei év végére a tavalyi teljesítmény nagyjából 37-38 százalékát tudja majd produkálni a BPW Hungária Kft.

- A tulajdonos jelen helyzetben akár úgy is dönthetne, hogy a termelés egészét Németországban koncentrálja, itt pedig 2-3 évig, a recesszió elmúltáig szünetelteti a gyártást. De nem ezt az utat választotta. Mert bízik a munkánkban, az általunk felépített dolgokban, a termelési feladatokat ezért 55-45 százalékos arányban osztja meg. A termelési struktúra is átalakul, az olcsóbb bérköltségek miatt a nagyobb munkaigényű termékek gyártása kerül ide. És, igen, a tulajdonos megfinanszírozza a mostani veszteséget. A bizalmával nem szabad visszaélnünk, hanem becsülettel tenni a dolgunkat - nyomatékosítja beszélgetőpartnerem, miközben megérkezik a desszert. És néhány percig érintetlen is marad, az édesség felett ugyanis - jó érzékkel - azt tudakolom, hogy miként élte meg az elbocsátásokat.

- Fájdalmas döntések születtek. Sokat szenvedtem miattuk. Mert nem úgy van az, hogy az ember dönt a leépítésről, aztán hazamegy és elalszik. Nem. Heteken, éjszakákon át gondolkodik, mérlegel, hiszen jól tudja, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Mi megpróbáltunk humánusan eljárni, például figyeltünk arra, hogy egy családból két embert ne érintsen az elbocsátás. De a személyes kötődések miatt az embert így is nagyon megviseli a dolog - teszi hozzá, én pedig a desszertre és könnyedebb témákra terelem a figyelmet. Immár a kávézás közben megtudom például, hogy szeret focizni, régebben amatőr szinten játszott, most pedig - ha az ideje néha engedi - a sportigazgatóság munkatársaival rúgja a bőrt. Később a párja is szóba kerül, aki a munkahelyén régióvezetői pozíciót kapott, így követhette őt Szombathelyre. Még később megtudom, hogy két lánya van, s hogy hét hónapos unokáját kevesebbszer látja, mint kellene. Aztán a motorozásra terelődik a szó, s kiderül, egy remek, többségében vasiak alkotta csapat tagjaként számos országon gurult már végig két keréken, majd isten tudja hogyan és miként valahogy a vallásnál, a hitnél kötünk ki. Ismét szóba kerül Pannonhalma szellemisége, s hogy az elmúlt években az összes nagyobb hitrendszer képviselőjével találkozhatott, így nyugodt szívvel mondhatja, hogy bár sokan szeretnék így beállítani, a különböző vallások között nincsenek alapvető ellentétek.

- Nem az a lényeg, hogy ki melyik valláshoz tartozik, hanem, hogy érti-e és megéli-e a lényegét. Keresi-e a másikban az embert és a természetfelettit. Ha igen, teljesen mindegy, hogy azt Istennek, Buddhának vagy Allahnak nevezi, ez mindenkinek a magánügye. A lényeg, hogy az emberben meglegyenek az erkölcsi, etikai alapok, amelyek segítik, például növelik benne a másik iránti toleranciát. Ez nagyon fontos, főként mostanában - mondja, és ennél jobb zárszót keresve sem találhatnánk.

- Tetszett, hogy nem erőltették ránk a vallást. Fiatal paptanáraink nyitott szellemben neveltek minket, meggyőződésem, hogy szélesebb látókört biztosítottak, mint a kinti iskolák - így Brumbauer József, akit persze a tanulóévek előrehaladtával egyre jobban foglalkoztatott, hogy Pannonhalma után merre is vegye az irányt.

A döntésben aztán néhány kőműves segített neki... Na de előbb hadd jöjjön előételként a padlizsánkrém, aztán a húsleves májgaluskával...

Felszolgáló jobbra el, jöhet a történet a kőművesekről, akik mellett a hetvenes évek elejének egyik forró nyarán Brumbauer József segédmunkásként dolgozott, s akik mindenkiről mindent tudtak. Az egyik megbízójukról például, hogy külkereskedőként ötven országban árulja a móri borokat, s hogy milyen jó is neki!

- Ez a pár mondat nagyon megfogott, főként, hogy világot látni másként esélyem se volt. Egy kicsit azért még gondolkodtam, hogy műszaki vagy külkereskedői pályára menjek-e, végül aztán az utóbbi mellett döntöttem - mondja Brumbauer József, aki a külkereskedelmi főiskolai szak után az Ikarus import beszerzési osztályára került, s kiváló nyelvtudásának és munkabírásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ebbe az is belejátszott, hogy a Rába mellett az Ikarus is önálló importjogot tudott kiharcolni a kormánynál, s az új beszerzési rendszert a nulláról neki kellett felépítenie. Sikerült, és négy év elteltével - miközben 18 hónapos sorkatonai szolgálatot is letöltött - már az anyagellátási főosztály vezetője lett. A karrierje ezt követően sem tört meg, az akkoriban már saját exportjoggal is bíró cég a külkereskedelmi részleg felállítását, s annak vezetését is őrá bízta, és innen már (szó szerint) nem volt megállás. Brumbauer József életében elérkezett a nagy-nagy utazások időszaka. Értékesítési vezetőként 15 éven át járta a világot, s adott el rengeteg Ikarust Nyugat-Európától kezdve a Távol-Keletig.

Hogy melyik térség fogta meg a legjobban?

A Távol-Kelet! Különösen Szingapúr és Indonézia.

- Indonéziában, ebben a 13 ezer szigetből álló országban tapasztaltam meg a legnagyobb toleranciát. Bámulatos, ahogy az ott élő népek egymás kultúráját tisztelve tudnak együtt létezni. És persze Szingapúr! Egy gazdag ország, amelynek kiváló vezetői a sikerek ellenére is szerények maradtak, s alázatos szorgalommal teszik a dolgukat. Számomra azóta is ez a minta: szorgalom és alázat, és hogy az ember akkor se szálljon el magától, ha eléri a céljait - szögezi le Brumbauer József, s bár a kacsasült már az asztalon vár, kínai tapasztalatairól is ejt még néhány szót. Nevezetesen, hogy érdemes eltanulni tőlük azt a megfontoltságot, amely mentén az ország ügyeit intézik, ahogy mindig mindent mérlegre tesznek, ahogy hosszú távra terveznek.

A kacsasült szép lassan elfogy, Brumbauer József pedig az asztalhoz lépő üzletvezető kérdésére dicsérő szavakkal illeti a szakácsot, aki pont eltalálta, hogy mennyire kell átsütni a húst. Hódiné Vlasits Imelda mosolyogva lép tovább, én pedig felteszem a kérdést: ha ennyit utazott és élvezte is a munkáját, sőt, az Ikarusbus elnök-vezérigazgatójának is kinevezték, miért távozott a cégtől, s pályázta meg 2004-ben a BPW Hungária Kft.-nél nyugdíjazás miatt megüresedett ügyvezető-igazgatói állást.

Aztán kiderül, összetett, s a politikától sem mentes a dolog. Szavai szerint