Százötven éve született Szombathelyen Márkus Emília

Egyéves koromban kerültünk fel Pestre. Anyám Horváth lány volt. Horváth Anna, Horváth Boldizsárnak, az első magyar igazságügy-miniszternek a húga. Sokan jártak gyerekkoromban anyámék házába, akikre érdemes emlékezni: Vas Gereben, Czuczor, Bajza, Arany János... A mi családunkban senki sem volt művész... mire tizenkét éves lettem, ki kellett venni a zárdából. Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban. Ilyen még nem fordult elő közöttünk , mondja Márkus Emília a visszaemlékezéseiben. Aztán azzal folytatja, hogy Bódi bátyám és István testvérem, de különösen Horváth Boldizsár nem nyugodott, hitt a tehetségemben és az erősködésére készültem fel és jelentkeztem a Színitanodában felvételre. Három verset tanultam meg könyv nélkül. Tompa: A madár fiaihoz, Gyulai: Három árva és Eötvös: A búcsú című költeményeit. El is szavaltam mind a hármat, és az egyikbe szerencsésen - belesültem. (Ez volt életem első és egyetlen kudarca.) De azért 1874-ben mégis felvettek a Színitanodába és amint végeztem, három évvel később már szerződést is kaptam a Nemzeti Színházhoz, amelynek akkor Szigligeti, majd Paulay Ede volt az igazgatója. (Márkus Emília emlékidézése 1942-ből.)

A Nemzeti Színházban 1877. október 22-én lépett színre először: Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájának Júlia-szerepében. A Pesti Napló október huszonharmadikai száma ezt írta róla: (...) Márkus Emília kisasszony azon kevés szerencsések egyike, ki úgyszólván rögtön, a pálya kezdetén figyelmet keltett, s nem közönséges mérvben csigázta fel a közönség várakozását, s általánossá vált azon vélemény, hogy a kisasszony jövője legalábbis nagyon reményteljes. Márkus Emília kisasszony megfelelt, sőt felülmúlta a várakozást. (...) Első megjelenése megragadott mindenkit, s a taps akaratlanul kitört. ...Márkus kisasszony Júliája nem volt sablon alakítás, a hivatás és a tehetség első lépése a mai. A közönség minden jelenete után kitapsolta, s a zenekarból virágcsokrot, a páholyokból két szép koszorút dobtak neki.

Eddig a Márkus Emília előtt tisztelgő - mondjuk úgy: megjelenés előtt álló - kötet szemelvényei.

Folytassuk azzal, hogy a fényes debütálás után Márkus Emília több mint ötven évig volt tagja a Nemzeti Színháznak. Tehetségét mindenki nagyra tartotta, akinek így vagy úgy köze volt a színházhoz: a pályatársaktól és a kritikusoktól a közönségen át a szerzőkig; ez utóbbiak között ott volt Herczeg Ferenc, és ott volt Henrik Ibsen is, aki a legigazibb Nórát pillantotta meg Márkus Emília alakításában.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Egyéves koromban kerültünk fel Pestre. Anyám Horváth lány volt. Horváth Anna, Horváth Boldizsárnak, az első magyar igazságügy-miniszternek a húga. Sokan jártak gyerekkoromban anyámék házába, akikre érdemes emlékezni: Vas Gereben, Czuczor, Bajza, Arany János... A mi családunkban senki sem volt művész... mire tizenkét éves lettem, ki kellett venni a zárdából. Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban. Ilyen még nem fordult elő közöttünk , mondja Márkus Emília a visszaemlékezéseiben. Aztán azzal folytatja, hogy Bódi bátyám és István testvérem, de különösen Horváth Boldizsár nem nyugodott, hitt a tehetségemben és az erősködésére készültem fel és jelentkeztem a Színitanodában felvételre. Három verset tanultam meg könyv nélkül. Tompa: A madár fiaihoz, Gyulai: Három árva és Eötvös: A búcsú című költeményeit. El is szavaltam mind a hármat, és az egyikbe szerencsésen - belesültem. (Ez volt életem első és egyetlen kudarca.) De azért 1874-ben mégis felvettek a Színitanodába és amint végeztem, három évvel később már szerződést is kaptam a Nemzeti Színházhoz, amelynek akkor Szigligeti, majd Paulay Ede volt az igazgatója. (Márkus Emília emlékidézése 1942-ből.)

A Nemzeti Színházban 1877. október 22-én lépett színre először: Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájának Júlia-szerepében. A Pesti Napló október huszonharmadikai száma ezt írta róla: (...) Márkus Emília kisasszony azon kevés szerencsések egyike, ki úgyszólván rögtön, a pálya kezdetén figyelmet keltett, s nem közönséges mérvben csigázta fel a közönség várakozását, s általánossá vált azon vélemény, hogy a kisasszony jövője legalábbis nagyon reményteljes. Márkus Emília kisasszony megfelelt, sőt felülmúlta a várakozást. (...) Első megjelenése megragadott mindenkit, s a taps akaratlanul kitört. ...Márkus kisasszony Júliája nem volt sablon alakítás, a hivatás és a tehetség első lépése a mai. A közönség minden jelenete után kitapsolta, s a zenekarból virágcsokrot, a páholyokból két szép koszorút dobtak neki.

Eddig a Márkus Emília előtt tisztelgő - mondjuk úgy: megjelenés előtt álló - kötet szemelvényei.

Folytassuk azzal, hogy a fényes debütálás után Márkus Emília több mint ötven évig volt tagja a Nemzeti Színháznak. Tehetségét mindenki nagyra tartotta, akinek így vagy úgy köze volt a színházhoz: a pályatársaktól és a kritikusoktól a közönségen át a szerzőkig; ez utóbbiak között ott volt Herczeg Ferenc, és ott volt Henrik Ibsen is, aki a legigazibb Nórát pillantotta meg Márkus Emília alakításában.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

A Nemzeti Színházban 1877. október 22-én lépett színre először: Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájának Júlia-szerepében. A Pesti Napló október huszonharmadikai száma ezt írta róla: (...) Márkus Emília kisasszony azon kevés szerencsések egyike, ki úgyszólván rögtön, a pálya kezdetén figyelmet keltett, s nem közönséges mérvben csigázta fel a közönség várakozását, s általánossá vált azon vélemény, hogy a kisasszony jövője legalábbis nagyon reményteljes. Márkus Emília kisasszony megfelelt, sőt felülmúlta a várakozást. (...) Első megjelenése megragadott mindenkit, s a taps akaratlanul kitört. ...Márkus kisasszony Júliája nem volt sablon alakítás, a hivatás és a tehetség első lépése a mai. A közönség minden jelenete után kitapsolta, s a zenekarból virágcsokrot, a páholyokból két szép koszorút dobtak neki.

Eddig a Márkus Emília előtt tisztelgő - mondjuk úgy: megjelenés előtt álló - kötet szemelvényei.

Folytassuk azzal, hogy a fényes debütálás után Márkus Emília több mint ötven évig volt tagja a Nemzeti Színháznak. Tehetségét mindenki nagyra tartotta, akinek így vagy úgy köze volt a színházhoz: a pályatársaktól és a kritikusoktól a közönségen át a szerzőkig; ez utóbbiak között ott volt Herczeg Ferenc, és ott volt Henrik Ibsen is, aki a legigazibb Nórát pillantotta meg Márkus Emília alakításában.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

A Nemzeti Színházban 1877. október 22-én lépett színre először: Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájának Júlia-szerepében. A Pesti Napló október huszonharmadikai száma ezt írta róla: (...) Márkus Emília kisasszony azon kevés szerencsések egyike, ki úgyszólván rögtön, a pálya kezdetén figyelmet keltett, s nem közönséges mérvben csigázta fel a közönség várakozását, s általánossá vált azon vélemény, hogy a kisasszony jövője legalábbis nagyon reményteljes. Márkus Emília kisasszony megfelelt, sőt felülmúlta a várakozást. (...) Első megjelenése megragadott mindenkit, s a taps akaratlanul kitört. ...Márkus kisasszony Júliája nem volt sablon alakítás, a hivatás és a tehetség első lépése a mai. A közönség minden jelenete után kitapsolta, s a zenekarból virágcsokrot, a páholyokból két szép koszorút dobtak neki.

Eddig a Márkus Emília előtt tisztelgő - mondjuk úgy: megjelenés előtt álló - kötet szemelvényei.

Folytassuk azzal, hogy a fényes debütálás után Márkus Emília több mint ötven évig volt tagja a Nemzeti Színháznak. Tehetségét mindenki nagyra tartotta, akinek így vagy úgy köze volt a színházhoz: a pályatársaktól és a kritikusoktól a közönségen át a szerzőkig; ez utóbbiak között ott volt Herczeg Ferenc, és ott volt Henrik Ibsen is, aki a legigazibb Nórát pillantotta meg Márkus Emília alakításában.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Eddig a Márkus Emília előtt tisztelgő - mondjuk úgy: megjelenés előtt álló - kötet szemelvényei.

Folytassuk azzal, hogy a fényes debütálás után Márkus Emília több mint ötven évig volt tagja a Nemzeti Színháznak. Tehetségét mindenki nagyra tartotta, akinek így vagy úgy köze volt a színházhoz: a pályatársaktól és a kritikusoktól a közönségen át a szerzőkig; ez utóbbiak között ott volt Herczeg Ferenc, és ott volt Henrik Ibsen is, aki a legigazibb Nórát pillantotta meg Márkus Emília alakításában.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Eddig a Márkus Emília előtt tisztelgő - mondjuk úgy: megjelenés előtt álló - kötet szemelvényei.

Folytassuk azzal, hogy a fényes debütálás után Márkus Emília több mint ötven évig volt tagja a Nemzeti Színháznak. Tehetségét mindenki nagyra tartotta, akinek így vagy úgy köze volt a színházhoz: a pályatársaktól és a kritikusoktól a közönségen át a szerzőkig; ez utóbbiak között ott volt Herczeg Ferenc, és ott volt Henrik Ibsen is, aki a legigazibb Nórát pillantotta meg Márkus Emília alakításában.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Folytassuk azzal, hogy a fényes debütálás után Márkus Emília több mint ötven évig volt tagja a Nemzeti Színháznak. Tehetségét mindenki nagyra tartotta, akinek így vagy úgy köze volt a színházhoz: a pályatársaktól és a kritikusoktól a közönségen át a szerzőkig; ez utóbbiak között ott volt Herczeg Ferenc, és ott volt Henrik Ibsen is, aki a legigazibb Nórát pillantotta meg Márkus Emília alakításában.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Folytassuk azzal, hogy a fényes debütálás után Márkus Emília több mint ötven évig volt tagja a Nemzeti Színháznak. Tehetségét mindenki nagyra tartotta, akinek így vagy úgy köze volt a színházhoz: a pályatársaktól és a kritikusoktól a közönségen át a szerzőkig; ez utóbbiak között ott volt Herczeg Ferenc, és ott volt Henrik Ibsen is, aki a legigazibb Nórát pillantotta meg Márkus Emília alakításában.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Öt évvel ezelőtt (a 145. évfordulón) a budapesti Bajor Gizi Múzeum Márkus Emília-emlékei között kalauzolt minket Gajdó Tamás színháztörténész. Sok más mellett elmondta azt is, hogy a Márkus Emília-szoba berendezési tárgyai, az itt elhelyezett dokumentumok az előbb (1956-ban) Kanadába, aztán az USA-ba települt család tulajdonában vannak: a múzeum letétben őrzi valamennyit.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Szombathelyen Cenner Mihály színháztörténész - aki rajongóból lett a szőke csoda pályájának avatott ismerője - avatta fel születésének centenáriumán a Márkus Emília-emléktáblát: a Fő téren, Horváth Boldizsár házánál. Azért ott, mert pontosan Emma születésének napján leégett a család otthona, a Batthyány-malom, úgyhogy Márkusék kénytelenek voltak rokoni segítségért folyamodni: az akkori megyei főjegyző, Horváth Boldizsár fogadta be őket. Lám: a tűz - mint Márkus Emília lényének, aranyló hajzuhatagának és színészetének (egyáltalán: a színészetnek) a szimbóluma.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Az emléktábla alapozta (alapozhatta volna) meg a szombathelyi Márkus Emília-kultuszt. A 90-es években az önkormányzat felvette a kapcsolatot Cenner Mihállyal, szó volt arról, hogy Márkus Emília-monográfia jelenik meg, Márkus-emlékszoba nyílik Szombathelyen. Egyik sem történt meg, viszont 1999-ben - halálának 50. évfordulóján - konferenciát, kiállítást rendeztek Márkus Emília emlékére; a konferencián előadást tartott többek között a neves színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

2001-ben Cenner Mihály meghalt. A Márkus-hagyaték unokaöccséhez, dr. Cenner Tibor ügyvédhez (és annak nővéréhez) került. 2005-ben Cenner Tibor érdeklődésünkre készséggel elmondta, hogy a Márkus-dokumentáció szépen becsomagolva szakemberre, feltárásra vár. Ha a szombathelyi önkormányzat érdeklődne, természetesen nem zárkóznának el, válaszolta a következő (némileg persze költői ) felvetésre. Azóta eltelt öt év.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének címzett egyik leveléből való.

A 150. évfordulóra kiállítással emlékezik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár is. A szeptember elsején megnyílt, szeptember 18-áig látható tárlat - Horváthné Kupi Ildikó rendezésében - válogat a korabeli helyi sajtóban megjelent újságcikkekből, fotókból, az életpályát bemutató tanulmányokból, könyvekből. Amint a kiállítás ajánlója is mondja, Márkus Emília többször szerepelt Vas megyében, Szombathelyen. 1943-ból való az a vallomás, miszerint szülővárosomra büszke voltam, vagyok és leszek, amíg élek, és ez az érzés fog eltölteni, mialatt a rádióban beszélek.

Aztán a Weöres Sándor Színház 2009. januári nyitó előadásában, a 9700-ban - annak a bizonyos mágikus időgépnek, vagy inkább a színház mágiájának köszönhetően - Márkus Emília ismét megjelent a megyeszékhelyen; egy újabb törékeny szőke csoda , Csonka Szilvia képében. Meglehet, személyesen ott lesz a szombathelyi Fő téri emléktáblánál is, ahol 150. születésnapja alkalmából szeptember 17-én 11 órakor kezdődik koszorúzás. Virágot Emmának. A kedvéért. A kedvünkért.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője azt mondja, a Cenner-hagyaték - amelynek nagy része szerencsére nem volt ismeretlen a szakemberek előtt - időközben kereskedelmi forgalomba került. Vagyis az antikvár piacon bukkannak föl az Emma asszonnyal kapcsolatos dokumentumok, relikviák. Igazi, ünnepelt sztár volt.

Az OSzK színháztörténeti tára a ...s látom magamat nem vénülve, hanem megifjodva című, Rajnai Edit által a gazdag fotó- és jelmezterv-gyűjtemény darabjából rendezett kiállítással tiszteleg a 150. éve született Márkus Emília előtt. A szeptember 16-án 16 órakor megnyíló tárlat címe a 28 éves Emma Paulay Edének cí