Az őrségi reformátusok évtizedeken át sok kilométert gyalogoltak az istentiszteletre

A reformáció jelentős szerepet játszott a magyar történelem során. Mit hozott magyar vonatkozásban a tizenhatodik századi mozgalom? - kérdeztük Jakab Bálint szombathelyi református lelkészt.

- A reformáció fontosnak tartotta, hogy az emberek anyanyelven hallják Isten igéjét. Ezért sokat tett a magyar nyelv felvirágoztatásáért. Felálltak az első magyar nyelvű nyomdák, elkészültek Szenczi-Molnár Albert máig énekelt zsoltárfordításai. Károlyi Gáspár először ültette magyarra és nyomtatta ki a teljes Bibliát. Sokat tett továbbá a reformáció az egész magyar nép felemeléséért. Tanítót küldtek a pap mellé, minden kis faluban népiskolákat hoztak létre, hogy a gyerekek elsajátítsák a betűvetést. Nagy iskolaközpontokban, Pápán, Debrecenben, Gyulafehérváron tanulhattak a szegény, de tehetséges gyerekek. A mozgalom a munkaerkölcs terén is új szemléletet hozott. A protestáns etika szerint mindent, amit teszünk, Isten dicsőségére tesszük. Hétköznapi munkánkat is úgy kell végeznünk, mintha imádkoznánk. Ennek az alapelvnek köszönhetően alakult ki egy erős, gazdaságilag fejlett, független középréteg. Ezzel összefügg, hogy a protestánsok hagyományosan jó adakozók. Tudják, hogy mindent Istentől kaptak, ezért megszerzett vagyonukat templom vagy iskolaépítésre, a szegények taníttatására mindig szívesen fordították.

A reformáció napi ünnepi istentisztelet helyszíne az idén Felsőőr, az Őrségi Egyházmegye egykori artikuláris temploma. Az ellenreformáció éveiben volt ennek a helyszínnek nagyon nagy jelentősége. A reformátusok körében árvaság korának nevezett évtizedekről Szakál Pétert, az Őrségi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük.

- Az úgynevezett árvaság kora az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkével kezdődött. Ez úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. A katolikus egyház által felszentelt, s így azok birtokában maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország tizenegy nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt helyen építhettek templomot a reformátusok és az evangélikusok. Vas megye, az itt élő reformátusok létszámát figyelembe véve, csak egy kijelölt helyet kapott: a ma Ausztriához tartozó Felsőőrt. (Az evangélikus testvéreknek két artikuláris helyet jelöltek ki, Nemescsót és Nemesdömölköt.) A Rábától északra lévő egyházközségek reformátusai ettől kezdve évtizedeken át Felsőőrbe jártak el istentiszteletekre. Ez esetenként ötven-hatvan kilométer út megtételét jelentette oda, majd viszafelé. A mai Szentpéterfa magasságában keltek át a Pinkán, és Monyorókeréknél tértek északnyugati irányba Felsőőr felé. A Rábán innen eső vasi és zalai egyházközségek a kisebb távolság miatt a két Zala megyei artikuláris református templom valamelyikébe, Becsvölgyére vagy Kustánszegre jártak.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

A reformáció jelentős szerepet játszott a magyar történelem során. Mit hozott magyar vonatkozásban a tizenhatodik századi mozgalom? - kérdeztük Jakab Bálint szombathelyi református lelkészt.

- A reformáció fontosnak tartotta, hogy az emberek anyanyelven hallják Isten igéjét. Ezért sokat tett a magyar nyelv felvirágoztatásáért. Felálltak az első magyar nyelvű nyomdák, elkészültek Szenczi-Molnár Albert máig énekelt zsoltárfordításai. Károlyi Gáspár először ültette magyarra és nyomtatta ki a teljes Bibliát. Sokat tett továbbá a reformáció az egész magyar nép felemeléséért. Tanítót küldtek a pap mellé, minden kis faluban népiskolákat hoztak létre, hogy a gyerekek elsajátítsák a betűvetést. Nagy iskolaközpontokban, Pápán, Debrecenben, Gyulafehérváron tanulhattak a szegény, de tehetséges gyerekek. A mozgalom a munkaerkölcs terén is új szemléletet hozott. A protestáns etika szerint mindent, amit teszünk, Isten dicsőségére tesszük. Hétköznapi munkánkat is úgy kell végeznünk, mintha imádkoznánk. Ennek az alapelvnek köszönhetően alakult ki egy erős, gazdaságilag fejlett, független középréteg. Ezzel összefügg, hogy a protestánsok hagyományosan jó adakozók. Tudják, hogy mindent Istentől kaptak, ezért megszerzett vagyonukat templom vagy iskolaépítésre, a szegények taníttatására mindig szívesen fordították.

A reformáció napi ünnepi istentisztelet helyszíne az idén Felsőőr, az Őrségi Egyházmegye egykori artikuláris temploma. Az ellenreformáció éveiben volt ennek a helyszínnek nagyon nagy jelentősége. A reformátusok körében árvaság korának nevezett évtizedekről Szakál Pétert, az Őrségi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük.

- Az úgynevezett árvaság kora az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkével kezdődött. Ez úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. A katolikus egyház által felszentelt, s így azok birtokában maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország tizenegy nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt helyen építhettek templomot a reformátusok és az evangélikusok. Vas megye, az itt élő reformátusok létszámát figyelembe véve, csak egy kijelölt helyet kapott: a ma Ausztriához tartozó Felsőőrt. (Az evangélikus testvéreknek két artikuláris helyet jelöltek ki, Nemescsót és Nemesdömölköt.) A Rábától északra lévő egyházközségek reformátusai ettől kezdve évtizedeken át Felsőőrbe jártak el istentiszteletekre. Ez esetenként ötven-hatvan kilométer út megtételét jelentette oda, majd viszafelé. A mai Szentpéterfa magasságában keltek át a Pinkán, és Monyorókeréknél tértek északnyugati irányba Felsőőr felé. A Rábán innen eső vasi és zalai egyházközségek a kisebb távolság miatt a két Zala megyei artikuláris református templom valamelyikébe, Becsvölgyére vagy Kustánszegre jártak.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

- A reformáció fontosnak tartotta, hogy az emberek anyanyelven hallják Isten igéjét. Ezért sokat tett a magyar nyelv felvirágoztatásáért. Felálltak az első magyar nyelvű nyomdák, elkészültek Szenczi-Molnár Albert máig énekelt zsoltárfordításai. Károlyi Gáspár először ültette magyarra és nyomtatta ki a teljes Bibliát. Sokat tett továbbá a reformáció az egész magyar nép felemeléséért. Tanítót küldtek a pap mellé, minden kis faluban népiskolákat hoztak létre, hogy a gyerekek elsajátítsák a betűvetést. Nagy iskolaközpontokban, Pápán, Debrecenben, Gyulafehérváron tanulhattak a szegény, de tehetséges gyerekek. A mozgalom a munkaerkölcs terén is új szemléletet hozott. A protestáns etika szerint mindent, amit teszünk, Isten dicsőségére tesszük. Hétköznapi munkánkat is úgy kell végeznünk, mintha imádkoznánk. Ennek az alapelvnek köszönhetően alakult ki egy erős, gazdaságilag fejlett, független középréteg. Ezzel összefügg, hogy a protestánsok hagyományosan jó adakozók. Tudják, hogy mindent Istentől kaptak, ezért megszerzett vagyonukat templom vagy iskolaépítésre, a szegények taníttatására mindig szívesen fordították.

A reformáció napi ünnepi istentisztelet helyszíne az idén Felsőőr, az Őrségi Egyházmegye egykori artikuláris temploma. Az ellenreformáció éveiben volt ennek a helyszínnek nagyon nagy jelentősége. A reformátusok körében árvaság korának nevezett évtizedekről Szakál Pétert, az Őrségi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük.

- Az úgynevezett árvaság kora az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkével kezdődött. Ez úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. A katolikus egyház által felszentelt, s így azok birtokában maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország tizenegy nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt helyen építhettek templomot a reformátusok és az evangélikusok. Vas megye, az itt élő reformátusok létszámát figyelembe véve, csak egy kijelölt helyet kapott: a ma Ausztriához tartozó Felsőőrt. (Az evangélikus testvéreknek két artikuláris helyet jelöltek ki, Nemescsót és Nemesdömölköt.) A Rábától északra lévő egyházközségek reformátusai ettől kezdve évtizedeken át Felsőőrbe jártak el istentiszteletekre. Ez esetenként ötven-hatvan kilométer út megtételét jelentette oda, majd viszafelé. A mai Szentpéterfa magasságában keltek át a Pinkán, és Monyorókeréknél tértek északnyugati irányba Felsőőr felé. A Rábán innen eső vasi és zalai egyházközségek a kisebb távolság miatt a két Zala megyei artikuláris református templom valamelyikébe, Becsvölgyére vagy Kustánszegre jártak.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

- A reformáció fontosnak tartotta, hogy az emberek anyanyelven hallják Isten igéjét. Ezért sokat tett a magyar nyelv felvirágoztatásáért. Felálltak az első magyar nyelvű nyomdák, elkészültek Szenczi-Molnár Albert máig énekelt zsoltárfordításai. Károlyi Gáspár először ültette magyarra és nyomtatta ki a teljes Bibliát. Sokat tett továbbá a reformáció az egész magyar nép felemeléséért. Tanítót küldtek a pap mellé, minden kis faluban népiskolákat hoztak létre, hogy a gyerekek elsajátítsák a betűvetést. Nagy iskolaközpontokban, Pápán, Debrecenben, Gyulafehérváron tanulhattak a szegény, de tehetséges gyerekek. A mozgalom a munkaerkölcs terén is új szemléletet hozott. A protestáns etika szerint mindent, amit teszünk, Isten dicsőségére tesszük. Hétköznapi munkánkat is úgy kell végeznünk, mintha imádkoznánk. Ennek az alapelvnek köszönhetően alakult ki egy erős, gazdaságilag fejlett, független középréteg. Ezzel összefügg, hogy a protestánsok hagyományosan jó adakozók. Tudják, hogy mindent Istentől kaptak, ezért megszerzett vagyonukat templom vagy iskolaépítésre, a szegények taníttatására mindig szívesen fordították.

A reformáció napi ünnepi istentisztelet helyszíne az idén Felsőőr, az Őrségi Egyházmegye egykori artikuláris temploma. Az ellenreformáció éveiben volt ennek a helyszínnek nagyon nagy jelentősége. A reformátusok körében árvaság korának nevezett évtizedekről Szakál Pétert, az Őrségi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük.

- Az úgynevezett árvaság kora az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkével kezdődött. Ez úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. A katolikus egyház által felszentelt, s így azok birtokában maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország tizenegy nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt helyen építhettek templomot a reformátusok és az evangélikusok. Vas megye, az itt élő reformátusok létszámát figyelembe véve, csak egy kijelölt helyet kapott: a ma Ausztriához tartozó Felsőőrt. (Az evangélikus testvéreknek két artikuláris helyet jelöltek ki, Nemescsót és Nemesdömölköt.) A Rábától északra lévő egyházközségek reformátusai ettől kezdve évtizedeken át Felsőőrbe jártak el istentiszteletekre. Ez esetenként ötven-hatvan kilométer út megtételét jelentette oda, majd viszafelé. A mai Szentpéterfa magasságában keltek át a Pinkán, és Monyorókeréknél tértek északnyugati irányba Felsőőr felé. A Rábán innen eső vasi és zalai egyházközségek a kisebb távolság miatt a két Zala megyei artikuláris református templom valamelyikébe, Becsvölgyére vagy Kustánszegre jártak.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

A reformáció napi ünnepi istentisztelet helyszíne az idén Felsőőr, az Őrségi Egyházmegye egykori artikuláris temploma. Az ellenreformáció éveiben volt ennek a helyszínnek nagyon nagy jelentősége. A reformátusok körében árvaság korának nevezett évtizedekről Szakál Pétert, az Őrségi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük.

- Az úgynevezett árvaság kora az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkével kezdődött. Ez úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. A katolikus egyház által felszentelt, s így azok birtokában maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország tizenegy nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt helyen építhettek templomot a reformátusok és az evangélikusok. Vas megye, az itt élő reformátusok létszámát figyelembe véve, csak egy kijelölt helyet kapott: a ma Ausztriához tartozó Felsőőrt. (Az evangélikus testvéreknek két artikuláris helyet jelöltek ki, Nemescsót és Nemesdömölköt.) A Rábától északra lévő egyházközségek reformátusai ettől kezdve évtizedeken át Felsőőrbe jártak el istentiszteletekre. Ez esetenként ötven-hatvan kilométer út megtételét jelentette oda, majd viszafelé. A mai Szentpéterfa magasságában keltek át a Pinkán, és Monyorókeréknél tértek északnyugati irányba Felsőőr felé. A Rábán innen eső vasi és zalai egyházközségek a kisebb távolság miatt a két Zala megyei artikuláris református templom valamelyikébe, Becsvölgyére vagy Kustánszegre jártak.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

A reformáció napi ünnepi istentisztelet helyszíne az idén Felsőőr, az Őrségi Egyházmegye egykori artikuláris temploma. Az ellenreformáció éveiben volt ennek a helyszínnek nagyon nagy jelentősége. A reformátusok körében árvaság korának nevezett évtizedekről Szakál Pétert, az Őrségi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük.

- Az úgynevezett árvaság kora az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkével kezdődött. Ez úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. A katolikus egyház által felszentelt, s így azok birtokában maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország tizenegy nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt helyen építhettek templomot a reformátusok és az evangélikusok. Vas megye, az itt élő reformátusok létszámát figyelembe véve, csak egy kijelölt helyet kapott: a ma Ausztriához tartozó Felsőőrt. (Az evangélikus testvéreknek két artikuláris helyet jelöltek ki, Nemescsót és Nemesdömölköt.) A Rábától északra lévő egyházközségek reformátusai ettől kezdve évtizedeken át Felsőőrbe jártak el istentiszteletekre. Ez esetenként ötven-hatvan kilométer út megtételét jelentette oda, majd viszafelé. A mai Szentpéterfa magasságában keltek át a Pinkán, és Monyorókeréknél tértek északnyugati irányba Felsőőr felé. A Rábán innen eső vasi és zalai egyházközségek a kisebb távolság miatt a két Zala megyei artikuláris református templom valamelyikébe, Becsvölgyére vagy Kustánszegre jártak.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

- Az úgynevezett árvaság kora az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkével kezdődött. Ez úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. A katolikus egyház által felszentelt, s így azok birtokában maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország tizenegy nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt helyen építhettek templomot a reformátusok és az evangélikusok. Vas megye, az itt élő reformátusok létszámát figyelembe véve, csak egy kijelölt helyet kapott: a ma Ausztriához tartozó Felsőőrt. (Az evangélikus testvéreknek két artikuláris helyet jelöltek ki, Nemescsót és Nemesdömölköt.) A Rábától északra lévő egyházközségek reformátusai ettől kezdve évtizedeken át Felsőőrbe jártak el istentiszteletekre. Ez esetenként ötven-hatvan kilométer út megtételét jelentette oda, majd viszafelé. A mai Szentpéterfa magasságában keltek át a Pinkán, és Monyorókeréknél tértek északnyugati irányba Felsőőr felé. A Rábán innen eső vasi és zalai egyházközségek a kisebb távolság miatt a két Zala megyei artikuláris református templom valamelyikébe, Becsvölgyére vagy Kustánszegre jártak.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

- Az úgynevezett árvaság kora az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikkével kezdődött. Ez úgy rendelkezett, hogy azok a templomok, amelyek katolikus szertartás által nincsenek még felszentelve, visszaadassanak. A katolikus egyház által felszentelt, s így azok birtokában maradt templomok helyett pedig a királyi Magyarország tizenegy nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt helyen építhettek templomot a reformátusok és az evangélikusok. Vas megye, az itt élő reformátusok létszámát figyelembe véve, csak egy kijelölt helyet kapott: a ma Ausztriához tartozó Felsőőrt. (Az evangélikus testvéreknek két artikuláris helyet jelöltek ki, Nemescsót és Nemesdömölköt.) A Rábától északra lévő egyházközségek reformátusai ettől kezdve évtizedeken át Felsőőrbe jártak el istentiszteletekre. Ez esetenként ötven-hatvan kilométer út megtételét jelentette oda, majd viszafelé. A mai Szentpéterfa magasságában keltek át a Pinkán, és Monyorókeréknél tértek északnyugati irányba Felsőőr felé. A Rábán innen eső vasi és zalai egyházközségek a kisebb távolság miatt a két Zala megyei artikuláris református templom valamelyikébe, Becsvölgyére vagy Kustánszegre jártak.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

Az esperes felidézi: Vas és Zala vármegyében a templomok elfoglalása a protestánsoktól 1732-ben zajlott. A templomfoglalási hadművelet során a kercai, őriszentpéteri, nagyrákosi, kerkáskápolnai és veleméri református templomok katolikus kézre jutottak. Sajnos ez több esetben nemcsak a protestáns hívek vallásgyakorlását tette lehetetlenné, hanem a középkori templomok leromlását is jelentette, hiszen katolikus hívek alig akadtak, misét egyáltalán nem, vagy csak évente egy-két alkalommal tartottak az elkobzott épületekben.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

A Vas megyei artikuláris hely, Felsőőr 1673-tól maga is árvaegyház volt, templomát elvették. Az egykori református templom a mai napig római katolikus kápolna célját szolgálja. Az egyház 1683 júliusában nyerte vissza vallásszabadságát, a helyet artikuláris hellyé nyilvánították. A parókiához tartozó földeket a reformátusok visszakapták, de a templomot nem. Gyülekezeti alkalmaikat ettől kezdve szabadon végezhették, a lelkész elláthatta szolgálatát és a tanító is taníthatott. Húsz éven át pajtában tartották az istentiszteleteket. A tizennyolcadik század elején farönkökből építettek oratóriumot, 1772-ig, a mai templom építéséig ez szolgált istentiszteleti célra nemcsak az ezer lelken felüli felsőőri eklézsiának, hanem a Rába-melléki árvaegyházak ide vándorló hitvallóinak is.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

Az árvaegyházak felvirágzása II. József 1781. októberében napvilágot látott türelmi rendelete után kezdődhetett meg. Épületeket ekkor sem kaptak vissza a protestánsok, viszont engedélyezték hitük nyilvános gyakorlását. Előbb csak torony nélküli, utcafronttal nem rendelkező templomokat építhettek, ám pár évvel később ez a korlátozás megszűnt. A felszabadult parókiákon lendületet vett az építkezés: 1783 és 1830 között épült fel a református templomok zöme. Néhány árvaegyház, így Egyházashollós, Kerkáskápolna, Sorokpolány és Velemér nem tudtak eleget tenni a türelmi rendeletben előírt létszám-követelményeknek, ezért kénytelenek voltak fíliai minőségben csatlakozni a hozzájuk legközelebb fekvő erősebb anyegyházakhoz.

A felsőőri református gyülekezet és az artikuláris templom a trianoni döntéssel elszakadt az Őrségi Egyházmegyétől. A második világháború végétől, a vasfüggöny korszakában az itt élő ezernél is több magyar anyanyelvű református hívő szinte semmilyen kapcsolatot nem tarthatott az egyházmegyével, amelyhez valamikor tartozott.

- Egészen 1990-ig teljes magányban volt a felsőőri egyház - emlékezik az esperes. - Ez maradt osztrák oldalon az egyetlen magyar anyanyelvű, magyar eredetű református egyházközség. Jómagam is csak egyszer jártam ott, a helyi lelkész meghívólevelével, amikor nagy szükség volt helyettesítésre.

A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott. Ettől kezdve Felsőőrön az Őrségi Egyházmegye biztosítja a helyettesítéseket, innen szerzik be a magyar nyelvű hittankönyveket, Bibliákat. Megélénkültek a kapcsolatok, a lelkészi testület gyakran meghívja rendezvényeire a felsőőri igehirdetőt. A szép, barokk stílusú templomban minden második vasárnap magyar nyelvű az istentisztelet.

A hívek vasárnap délután három órakor az artikuláris templomban tartják a reformáció ünnepi záró istentiszteletüket. Igét Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdet. A liturgiában részt vesz Gúthy László felsőőri lelkipásztor és az Őrségi Egyházmegye lelkipásztorai. Közreműködik az Őrségi Egyházmegye egyesített énekkara. A felsőőri egyházközség az egykori zarándokok utódait szeretetvendégséggel várja az egyházközség színháztermében.

Az ünnepi alkalom hat órától Szombathelyen folytatódik. Szakál Péter esperes a református templomban az 1612-es körmendi zsinatról tart előadást, majd Kátai Zoltán énekmondó ad koncertet.

A felsőőri refor