2010.10.30. 08:36

Taxisblokád, avagy az elszabadult demokrácia

Húsz éve annak, hogy az alig öt hónapja működő Antall-kormány bejelentette: hetven százalékkal emeli a benzin árát. A hírt döbbenet, majd példátlan megmozdulás követte. A taxisok elállták a főbb útvonalakat, lebénították az országot. Kitört a blokád.

Kozma Gábor

Sok minden összejött akkor. Tombolt a gazdasági válság, az infláció meghaladta a 20 százalékot, és még remény sem volt a kilábalásra. Szombathelyen is nyilvánvalóvá vált, hogy az olyan nagy foglalkoztatók, mint a Latex, a Remix, a MÁV Járműjavító, az Élgép vagy a pamutipar jövőtlenek. Bár ekkor még csattogtak a szövőgépek és szóltak a gyári szirénák, de már dúlt a spontán, egyre több közgazdász szerint: tipikusan kelet-európai rablóprivatizáció. Az emberek látták ezt. Érzékelték, hogy a friss demokrácia sem lendítette előbbre szekerüket, sőt! A csalódás 1990 őszére már óriási, a kormányzó MDF elveszíti népszerűségét. A vezető ellenzéki párt, az SZDSZ, ahol csak tudja, rongálja a kormányt és pártját (más kérdés, hogy hosszabb távon ezzel önmagát és a demokráciát amortizálta). Már csak egy szikra kellett, és az ki is pattant: a 37 forintról 62-re emelt benzinár szó szerint felrobbantotta a kedélyeket.

Október 26-án, pénteken, a Hunyadi út és a Thököly út kereszteződését taxik torlaszolják el. Csatlakozik néhány kisebb furgon is. Az emberek meghallgatják a híreket, majd az utcára tódulnak. Nagyon vegyes a kép. Nem kevesen rendőri fellépést követelnek, mondván: egy jogállamban nem lehet büntetlenül korlátozni az utazást. Még többen a kormányt szidják, és erre akarva-akaratlanul rájátszik a legnagyobb ellenzéki párt. Valószínűleg ezért meri meglépni egy szombathelyi rendőr, hogy betelefonáljon az SZDSZ-irodába és bejelent-se: ő és társai szolidárisak a taxisokkal. Ha tudná, hogy e nap estéjén a tömeg letámad majd egy URH-s járőrkocsit a Borostyánkőnél... (A benne ülő négy, rémült zsaru moccanni sem mert. Szerencsére tűrték a kocsi lökdösését, ám amikor borítani kezdték a Zsigát, gázt adtak és két támadót elsodorva menekültek.)

De ne szaladjunk előre. Még e nap délelőttjén az új SZDSZ-es polgármester, Wagner András rendkívüli közgyűlést hív össze. Heves vita alakul ki az ellenzékbe szorult kormánypárti MDF-es képviselők és az SZDSZ-Fidesz-KDNP koalícióban kormányzó városvezetés között. Az MDF frakcióvezetője, dr. Hende Csaba követeli a blokád azonnali felszámolását. Wagner óvatosabban fogalmaz és kicsit oda is bök. Képviselőtársam, mondja, az önök budapesti rendőrfőnöke most jelentette ki, hogy ő bizony nem lép fel senki ellen...

Ez igaz volt; óriási presztízsveszteséget jelentett a kormánynak. Hírek szerint a kórházban kezelt Antall József miniszterelnök ennek hatására szánta rá magát a híressé vált pizsamás interjúra.

Szemtanúként felidézve azon órákat, filmkockaként peregtek az események az aluljárónál. Délutánra éles helyzet alakult ki. Egy szőke, újgazdag hölgy szólt ki (vagy inkább be) a Merci ablakán, mire valaki berúgta a szélvédőt. A nő meg se mukkant, gázt adott, elsöpört. Ekkor már egyértelműen H. L. a tér ura. Bordó bőrkabátja forradalmi feelinget idéz, tekintélye van. Amikor a szerkesztőségből a placcra érek, rám kiabál: kamionsor áll a Körmendi úton, átengedjük, vezesd fel. Hát persze, mondom, és izgalom fog el. Az új Opellel áthajtok a Hunyadin. Nincs még mobil, meg net, van viszont CB-rádió. A taxisok ezen kommunikálnak, ők az éter urai. A torlaszoknál már tudnak rólam, átengednek. A Rába-gyárnál állnak a nagy gépek, legelöl egy lengyel kamion dörmög. Megsaccolni sem lehet, hogy hol a sor vége, talán Jáknál. Vészvillogó, elindulok, mint engedelmes kiscsirkék, felsorakoznak utánam. Bizarr látvány, ahogy áthajt a belvároson a masszív fémtömeg. A moraj riadalmat kelt, sokan bámulnak kifele az ablakokból. A manőver sikeres, a kamionok elérik a Zanati út végét. Irány Budapest, pörögnek a motorok. Majd egetverő tülkölés hangzik, elszorul a torok... A nép nevében kösz, nevet H. L., majd a városházáról érkező Wagner Andrással kezd diskurzusba. H. L. élesen fogalmaz, ez tetszik a körötte lévőknek. Wagner nyugtat, de bírál is: ez a kormány akadozó, mondja. Taps. De szélsőség nem kell, teszi hozzá. Fütty. Adj kenyeret a családomnak, mert én nem tudok!, kiáltja valaki. Megfelel: az új önkormányzat azon lesz, hogy azonnal munkahelyeket teremtsen. Hankó-Faragó Miklós országgyűlési képviselő tűnik fel a tömegben, láthatóan népszerű. Nem tud kitérni az alkalmi szónoklat elől, egy teherautó platójára emelik. Bírálja a kormányt, higgadtságot kér. Erre szükség is lesz, mert már szerveződik egy csoport, amely aztán elindul a piac irányába, azt skandálva: akasszuk fel a komcsikat! Ők a szadesz keményvonalasai. Akiktől majd igen gyorsan megszabadulnak. Leszerelésük e pillanatban M. F.-re, a szabaddemokraták helyi királycsinálójára vár. A kiváló szónoki képességű férfi hat is rájuk, a csoport szétszéled. Az intermezzo tanulságos: a helyi politikusok láthatóan megrettennek a blokádolók gyors radikalizálódásától. Ráadásul terjednek a rémhírek: lőnek a KISZ-telepen, verekednek a Zanati úton. Egyik sem igaz...

Ahogy múlnak az órák, úgy intézményesül a taxisblokád. Egy autós kenyeret hoz, az aluljáróban teát főznek, kávéillat lengi be a parkolót. A fiatalok bámulnak, fel sem fogják a történéseket. A városházáról még egy vendég érkezik, Hende Csaba. Azonnal körbeveszik. A törvényes rend mellett agitál. Pfújolás, ellenséges hangulat. Hankó-Faragó kiabálja túl a tömeget: Csaba, most jobb lesz, ha elmész. A képviselő távozik. H. L. nyugtat még, fülest kapott Pestről: jól haladnak a tárgyalások. A csendes többség ekkorra már a tévé előtt kuksol. Aztán országnyi sóhaj, megegyeztek. Tíz perc múlva nyoma sincs a blokádnak.

2010. október 26.: egy liter benzin átlagára 340 forint.