Az igehirdetés tartalmán múlik

Felelősségteljes döntés előtt állnak a Vasi Evangélikus Egyházmegye hívei. Egyházuk törvényei értelmében ebben az évben nyugdíjba vonul jelenleg szolgálatban levő püspökük, Ittzés János. Ilyenkor pedig a protestáns demokrácia szellemében a hívek közvetlenül, titkos szavazással választják meg új egyházkerületi elöljárójukat. Még a legkisebb gyülekezetben is püspökválasztó közgyűlést tartanak, ezek eredményeit összegezve alakul ki a végeredmény. Így minden egyháztag jogosan érzi, hogy súlya van a döntésének. Nem csoda hát, hogy érdekli őket, kire voksolnak. A két püspökjelöltnek minden egyházmegyében személyesen be kell mutatkoznia, s a kommunikáció más módszereit is felhasználják, hogy megismertessék nézeteiket a hívekkel.

A múlt szombaton sokan jöttek el a Bükön megtartott bemutatkozóra. Lelkipásztorok, presbiterek és egyszerű hívek együtt ültek a széksorokban, hogy meghallgassák a kortesbeszédeket, és feltegyék kérdéseiket.

A szombathelyi érdeklődők egy csoportja kisbusszal érkezett a helyszínre. Útközben beszélgettünk: mi az, amit az új püspöktől várnak, milyen ígéretekre, programra számítanak? Szabó Endre két dologban foglalta össze várakozásait:


- A legfőbb elvárás a püspökkel szemben, hogy legyen jó szónok. A mi vallásunkban nagyon fontos szerepe van az igehirdetésnek, lényeges tulajdonság, hogy a prédikátor karizmatikus erővel tudjon szólni az emberekhez. Kapi Béla püspökünknek volt ilyen emlékezetesen jó prédikátori képessége. A másik fontos elvárás, hogy jól kormányozza az egyházmegyéket, menjen el minden gyülekezetbe, ismerje meg a híveit.

A buszban közben többen is megemlítik az egyház egyik kényes kérdését: a régi és új liturgia választásának dilemmáját. Bár kívülálló (katolikus) szemmel nem tűnik annyira lényegesnek, hogy az istentiszteleten vetnek-e keresztet a hívek, vagy sem, ám több presbiter is megerősíti, hogy ez nem így van. A protestánsüldözések idején sok ember szenvedett és áldozta életét is a hitéért, az ő elárulásuk lenne, ha most a liturgiába visszaemelnének néhány katolikus külsőséget.

Gyarmati István sárvári evangélikus lelkész később megerősíti a hallottakat: megosztja a gyülekezeteket a liturgia kérdése. Míg vannak olyan közösségek, amelyek elfogadnak több újítást is, sok hívő számára nehézkes az új énekeskönyv kezelése. Más lenne a helyzet, ha mindenhol lenne megfelelő kántor, aki segít az énekek megtanulásában, de a kisebb gyülekezetekben sajnos ez a poszt betöltetlen.

S ezzel már el is érkeztünk a fő kérdéshez, amit a vendéglátó büki gyülekezet a jelölteknek szegezett. Hogyan tovább, kis gyülekezetek? Ez fontos kérdés az egyház számára, hiszen nagyon sok a kicsi, alig néhány családot számláló gyülekezet. Ezek gyengülnek, s már-már kétségessé válik, hogy fenn tudják-e tartani templomukat, parókiájukat.

Először az 51 esztendős székesfehérvári püspökjelölt, Bencze András ismertette elképzeléseit. A folyamatos vérveszteségtől szenvedő egyháznak egyik fő problémája szerinte a gyülekezetek fogyása, s ezzel szemben a nagy struktúra fenntartása. Amellett, hogy a problémát minden egyes településen kell a helyi adottságoknak megfelelően orvosolni, emlékeztetett az egyházkerület felelősségére is a kis gyülekezetek erősítésében. Feladata, hogy mutasson be jó példákat, biztosítsa a kántorok, presbiterek, gazdák képzését. Szükséges az új lelkiségi formák támogatása is, hogy élettel teljenek meg a gyülekezetek.

Szemerei János kaposvári lelkész, a somogy-zalai egyházmegye 48 éves esperese szerint is centrális kérdés a kis gyülekezetek sorsa. Hangsúlyozta az összefogás szerepét, mondván: túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy széthúzzunk. Ahogy a jó pásztor felveszi a kicsi bárányt, úgy a kis gyülekezeteknek is érezniük kell, hogy az egyház törődik a legkisebbekkel is. Vannak erősödő gyülekezetek is - ilyen a kaposvári például, ahonnan ő érkezett -, az ő felelősségük is, hogy gondoskodjanak az erőtlen, elöregedő közösségekről. Az anyagi kérdésekről határozottan szólt: kívülről az evangélikusság nem várhat segítséget. Az egyház anyagi értelemben is egy test, ha fogyatkoznak a hívei, hát nagyobb áldozatot kell hozni. Lehet a felépítmény egyszerűsítésében gondolkodni, takarékosabban bánni a meglévő eszközökkel és talán a kártalanítás ügyében is lesz előrelépés. De elsősorban magatok álljatok úgy a dologhoz, ahogy Isten ügyéhez illik! - hangsúlyozta szívhez szóló beszédében.

A remek szervezésnek köszönhetően az érdeklődők írásban adhatták be kérdéseiket, melyeket a szervezők tematikus csoportosításban tárták a két püspökjelölt elé.

Ahogy ez várható is volt, a legtöbb kérdés a liturgia megújításával kapcsolatban érkezett. Mindkét püspökjelölt megnyugtatta a résztvevőket, hogy ha ő fog ülni a püspöki székbe, nem fogja akadályozni a gyülekezeteket saját választásukban. Az azonban világossá vált, hogy eltérő a véleményük. Bencze András szerint mindennek van kifutási ideje, így vannak olyan gyülekezetek, ahol már megszokták az új liturgiai rendet, míg mások egyelőre még idegenkednek tőle. A püspökjelölt hangsúlyozta: az egyház egysége nem formai kérdéseken múlik, hanem az igehirdetés tartalmán. A konzervatívabb szemlékletű Szemerei János úgy fogalmazott: az új liturgia nem igazán tájjellegű mifelénk. Szerinte a Luther-kabáthoz nem illik a stóla, és a keresztvetés felekezeti szimbólum, nem kifejezője a puritánabb protestáns karakternek. Ám a gyülekezetek válasszanak kedvük szerint a felkínált liturgiákból. Ebből nem származhat feszültség, csak abból, ha a másképp gondolkodók ráerőltetik egymásra akaratukat.

A fogyó gyülekezetek tematikájához is kapcsolódott még jó néhány kérdés. Bencze András kiemelte a családias egyház, a házaspári közösségek szerepét a nagy család, a gyermekvállalás bátorítása érdekében. Többen érdeklődtek a lelkészi fizetések témakörében. Szó esett a műemlék templomok állagmegőrzéséről, az egyházi adóról, a gyülekezeti munkatársak feladatairól, az egyházi iskolákról. A könyörtelenül vizsgáztató hívek még a püspökjelöltek idegennyelv-tudására is rákérdeztek. Megtudtuk, tárgyalási szinten egyikük sem bír semmilyen világnyelvet, azt azonban fontosnak tartják, hogy a határon túli területekkel, főleg a Felvidékkel kapcsolatosan az evangélikus egyház a híd szerepét töltse be.

A gyülekezetek tagjai március második felében adják le voksukat a két jelölt valamelyikére.

OLDALTÖRÉS: Felnőtt módon gondolkodnak (Tersztyánszky Krisztina jegyzete)

Felnőtt módon gondolkodnak (Tersztyánszky Krisztina jegyzete)
Az evangélikus egyház által szervezett programokon rendre megélem az „Uram, jó teveled egy közösségben lenni” hangulatát. Ennek a felekezetnek a közösségeit, úgy érzem, felnőtt módon gondolkodó, felelős emberek alkotják. Olyan polgárok, akik akarnak tenni a saját sorsukért. Gondolkodnak és cselekszenek, hitük pedig folytonos biztatást ad, hogy erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalók. Összefognak egymással és bíznak Isten segítségében. Jó látni, ahogy őket elkerüli a ma oly gyakori lustaság, az „úgyis felesleges bármit kezdeményezni” lelki restsége. Most elöljárót választanak legjobb lelkipásztoraik közül, olyant, aki hosszú éveken át meghatározója lesz az egyházi történéseknek. Elmennek, meghallgatják, sarokba szorítják őket kérdéseikkel. Nehogy rosszul döntsenek. Egyházukra, hitükre szükségük van. Nem tekintgetnek hát semerre, hogy ugyan kitől jöhetne segítség. Tudják, ha élni akarnak, áldozatot kell hozni mindenkinek. Anyagilag is, másképp is. Nem mutogatnak és félve se néznek se kicsi, se nagy, múló politikára. Az ő gondolataik magasabb régiókban járnak. Persze, naivság lenne azt hinni, hogy ebben a körben nincsenek félreértések, viszályok. De milyen jó azt hallani, hogy amikor egy kemény megmérettetésre készülnek, közösen türelemért és bölcsességért imádkoznak, hogy helyesen tudjanak dönteni. És amikor már bemutatkoztak a jelöltek, ismét imádság következik. A leendő püspökért és azért a jelöltért is, aki most nem lesz nyertes. Egészségért, erőért, kitartásért, segítő családi háttérért, hogy munkájukat becsülettel végezhessék.

OLDALTÖRÉS: Felnőtt módon gondolkodnak (Tersztyánszky Krisztina jegyzete)

Felnőtt módon gondolkodnak (Tersztyánszky Krisztina jegyzete)
Az evangélikus egyház által szervezett programokon rendre megélem az „Uram, jó teveled egy közösségben lenni” hangulatát. Ennek a felekezetnek a közösségeit, úgy érzem, felnőtt módon gondolkodó, felelős emberek alkotják. Olyan polgárok, akik akarnak tenni a saját sorsukért. Gondolkodnak és cselekszenek, hitük pedig folytonos biztatást ad, hogy erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalók. Összefognak egymással és bíznak Isten segítségében. Jó látni, ahogy őket elkerüli a ma oly gyakori lustaság, az „úgyis felesleges bármit kezdeményezni” lelki restsége. Most elöljárót választanak legjobb lelkipásztoraik közül, olyant, aki hosszú éveken át meghatározója lesz az egyházi történéseknek. Elmennek, meghallgatják, sarokba szorítják őket kérdéseikkel. Nehogy rosszul döntsenek. Egyházukra, hitükre szükségük van. Nem tekintgetnek hát semerre, hogy ugyan kitől jöhetne segítség. Tudják, ha élni akarnak, áldozatot kell hozni mindenkinek. Anyagilag is, másképp is. Nem mutogatnak és félve se néznek se kicsi, se nagy, múló politikára. Az ő gondolataik magasabb régiókban járnak. Persze, naivság lenne azt hinni, hogy ebben a körben nincsenek félreértések, viszályok. De milyen jó azt hallani, hogy amikor egy kemény megmérettetésre készülnek, közösen türelemért és bölcsességért imádkoznak, hogy helyesen tudjanak dönteni. És amikor már bemutatkoztak a jelöltek, ismét imádság következik. A leendő püspökért és azért a jelöltért is, aki most nem lesz nyertes. Egészségért, erőért, kitartásért, segítő családi háttérért, hogy munkájukat becsülettel végezhessék.

Felnőtt módon gondolkodnak (Tersztyánszky Krisztina jegyzete)
Az evangélikus egyház által szervezett programokon rendre megélem az „Uram, jó teveled egy közösségben lenni” hangulatát. Ennek a felekezetnek a közösségeit, úgy érzem, felnőtt módon gondolkodó, felelős emberek alkotják. Olyan polgárok, akik akarnak tenni a saját sorsukért. Gondolkodnak és cselekszenek, hitük pedig folytonos biztatást ad, hogy erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalók. Összefognak egymással és bíznak Isten segítségében. Jó látni, ahogy őket elkerüli a ma oly gyakori lustaság, az „úgyis felesleges bármit kezdeményezni” lelki restsége. Most elöljárót választanak legjobb lelkipásztoraik közül, olyant, aki hosszú éveken át meghatározója lesz az egyházi történéseknek. Elmennek, meghallgatják, sarokba szorítják őket kérdéseikkel. Nehogy rosszul döntsenek. Egyházukra, hitükre szükségük van. Nem tekintgetnek hát semerre, hogy ugyan kitől jöhetne segítség. Tudják, ha élni akarnak, áldozatot kell hozni mindenkinek. Anyagilag is, másképp is. Nem mutogatnak és félve se néznek se kicsi, se nagy, múló politikára. Az ő gondolataik magasabb régiókban járnak. Persze, naivság lenne azt hinni, hogy ebben a körben nincsenek félreértések, viszályok. De milyen jó azt hallani, hogy amikor egy kemény megmérettetésre készülnek, közösen türelemért és bölcsességért imádkoznak, hogy helyesen tudjanak dönteni. És amikor már bemutatkoztak a jelöltek, ismét imádság következik. A leendő püspökért és azért a jelöltért is, aki most nem lesz nyertes. Egészségért, erőért, kitartásért, segítő családi háttérért, hogy munkájukat becsülettel végezhessék.