Kitüntették a csendőrség történetét kutató Kocsis Tibort és fiát

- Mi a tartalma ezeknek a kéziratoknak?

- Az első a Magyar Királyi Csendőrség 1881-1941 közötti időszakáról szól, hiánypótló tananyag. A Belügyminisztérium oktatási intézményei számára készült 2008-ban, megrendelésre. Az érdekelte őket, hogy képezték ki a csendőröket anno. Ez csak belső használatra készült. Amiből könyvet szeretnénk, az a szombathelyi III. csendőrkerület története (1920-1945). Levéltári, könyvtári kutatások alapján készült, meghallgattunk visszaemlékezéseket. A parlamenti rendvédelmi bizottság előtt is bemutattuk január 29-én. Hét év kutatómunka. Hiánypótló anyag, a szombathelyi III. csendőrkerület történetével még nem foglalkozott senki. Harmadik kéziratunk tanulmány, a vidéki rendvédelem megerősítéséről szól. Egyeztetünk a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Történelmi alapú, a mai viszonyokhoz igazított anyag, amelynek témája a közbiztonság javítása. Február 14-én felkérésre előadást tartunk a csendőrségről egy történelmi konferencián a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Mi a tartalma ezeknek a kéziratoknak?

- Az első a Magyar Királyi Csendőrség 1881-1941 közötti időszakáról szól, hiánypótló tananyag. A Belügyminisztérium oktatási intézményei számára készült 2008-ban, megrendelésre. Az érdekelte őket, hogy képezték ki a csendőröket anno. Ez csak belső használatra készült. Amiből könyvet szeretnénk, az a szombathelyi III. csendőrkerület története (1920-1945). Levéltári, könyvtári kutatások alapján készült, meghallgattunk visszaemlékezéseket. A parlamenti rendvédelmi bizottság előtt is bemutattuk január 29-én. Hét év kutatómunka. Hiánypótló anyag, a szombathelyi III. csendőrkerület történetével még nem foglalkozott senki. Harmadik kéziratunk tanulmány, a vidéki rendvédelem megerősítéséről szól. Egyeztetünk a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Történelmi alapú, a mai viszonyokhoz igazított anyag, amelynek témája a közbiztonság javítása. Február 14-én felkérésre előadást tartunk a csendőrségről egy történelmi konferencián a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Mi a tartalma ezeknek a kéziratoknak?

- Az első a Magyar Királyi Csendőrség 1881-1941 közötti időszakáról szól, hiánypótló tananyag. A Belügyminisztérium oktatási intézményei számára készült 2008-ban, megrendelésre. Az érdekelte őket, hogy képezték ki a csendőröket anno. Ez csak belső használatra készült. Amiből könyvet szeretnénk, az a szombathelyi III. csendőrkerület története (1920-1945). Levéltári, könyvtári kutatások alapján készült, meghallgattunk visszaemlékezéseket. A parlamenti rendvédelmi bizottság előtt is bemutattuk január 29-én. Hét év kutatómunka. Hiánypótló anyag, a szombathelyi III. csendőrkerület történetével még nem foglalkozott senki. Harmadik kéziratunk tanulmány, a vidéki rendvédelem megerősítéséről szól. Egyeztetünk a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Történelmi alapú, a mai viszonyokhoz igazított anyag, amelynek témája a közbiztonság javítása. Február 14-én felkérésre előadást tartunk a csendőrségről egy történelmi konferencián a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Mi a tartalma ezeknek a kéziratoknak?

- Az első a Magyar Királyi Csendőrség 1881-1941 közötti időszakáról szól, hiánypótló tananyag. A Belügyminisztérium oktatási intézményei számára készült 2008-ban, megrendelésre. Az érdekelte őket, hogy képezték ki a csendőröket anno. Ez csak belső használatra készült. Amiből könyvet szeretnénk, az a szombathelyi III. csendőrkerület története (1920-1945). Levéltári, könyvtári kutatások alapján készült, meghallgattunk visszaemlékezéseket. A parlamenti rendvédelmi bizottság előtt is bemutattuk január 29-én. Hét év kutatómunka. Hiánypótló anyag, a szombathelyi III. csendőrkerület történetével még nem foglalkozott senki. Harmadik kéziratunk tanulmány, a vidéki rendvédelem megerősítéséről szól. Egyeztetünk a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Történelmi alapú, a mai viszonyokhoz igazított anyag, amelynek témája a közbiztonság javítása. Február 14-én felkérésre előadást tartunk a csendőrségről egy történelmi konferencián a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Az első a Magyar Királyi Csendőrség 1881-1941 közötti időszakáról szól, hiánypótló tananyag. A Belügyminisztérium oktatási intézményei számára készült 2008-ban, megrendelésre. Az érdekelte őket, hogy képezték ki a csendőröket anno. Ez csak belső használatra készült. Amiből könyvet szeretnénk, az a szombathelyi III. csendőrkerület története (1920-1945). Levéltári, könyvtári kutatások alapján készült, meghallgattunk visszaemlékezéseket. A parlamenti rendvédelmi bizottság előtt is bemutattuk január 29-én. Hét év kutatómunka. Hiánypótló anyag, a szombathelyi III. csendőrkerület történetével még nem foglalkozott senki. Harmadik kéziratunk tanulmány, a vidéki rendvédelem megerősítéséről szól. Egyeztetünk a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Történelmi alapú, a mai viszonyokhoz igazított anyag, amelynek témája a közbiztonság javítása. Február 14-én felkérésre előadást tartunk a csendőrségről egy történelmi konferencián a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Az első a Magyar Királyi Csendőrség 1881-1941 közötti időszakáról szól, hiánypótló tananyag. A Belügyminisztérium oktatási intézményei számára készült 2008-ban, megrendelésre. Az érdekelte őket, hogy képezték ki a csendőröket anno. Ez csak belső használatra készült. Amiből könyvet szeretnénk, az a szombathelyi III. csendőrkerület története (1920-1945). Levéltári, könyvtári kutatások alapján készült, meghallgattunk visszaemlékezéseket. A parlamenti rendvédelmi bizottság előtt is bemutattuk január 29-én. Hét év kutatómunka. Hiánypótló anyag, a szombathelyi III. csendőrkerület történetével még nem foglalkozott senki. Harmadik kéziratunk tanulmány, a vidéki rendvédelem megerősítéséről szól. Egyeztetünk a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Történelmi alapú, a mai viszonyokhoz igazított anyag, amelynek témája a közbiztonság javítása. Február 14-én felkérésre előadást tartunk a csendőrségről egy történelmi konferencián a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Az első a Magyar Királyi Csendőrség 1881-1941 közötti időszakáról szól, hiánypótló tananyag. A Belügyminisztérium oktatási intézményei számára készült 2008-ban, megrendelésre. Az érdekelte őket, hogy képezték ki a csendőröket anno. Ez csak belső használatra készült. Amiből könyvet szeretnénk, az a szombathelyi III. csendőrkerület története (1920-1945). Levéltári, könyvtári kutatások alapján készült, meghallgattunk visszaemlékezéseket. A parlamenti rendvédelmi bizottság előtt is bemutattuk január 29-én. Hét év kutatómunka. Hiánypótló anyag, a szombathelyi III. csendőrkerület történetével még nem foglalkozott senki. Harmadik kéziratunk tanulmány, a vidéki rendvédelem megerősítéséről szól. Egyeztetünk a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Történelmi alapú, a mai viszonyokhoz igazított anyag, amelynek témája a közbiztonság javítása. Február 14-én felkérésre előadást tartunk a csendőrségről egy történelmi konferencián a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Az első a Magyar Királyi Csendőrség 1881-1941 közötti időszakáról szól, hiánypótló tananyag. A Belügyminisztérium oktatási intézményei számára készült 2008-ban, megrendelésre. Az érdekelte őket, hogy képezték ki a csendőröket anno. Ez csak belső használatra készült. Amiből könyvet szeretnénk, az a szombathelyi III. csendőrkerület története (1920-1945). Levéltári, könyvtári kutatások alapján készült, meghallgattunk visszaemlékezéseket. A parlamenti rendvédelmi bizottság előtt is bemutattuk január 29-én. Hét év kutatómunka. Hiánypótló anyag, a szombathelyi III. csendőrkerület történetével még nem foglalkozott senki. Harmadik kéziratunk tanulmány, a vidéki rendvédelem megerősítéséről szól. Egyeztetünk a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Történelmi alapú, a mai viszonyokhoz igazított anyag, amelynek témája a közbiztonság javítása. Február 14-én felkérésre előadást tartunk a csendőrségről egy történelmi konferencián a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat is meg lehet szólítani, hogy vállaljanak munkát a közösen kialakítandó rend érdekében.

- Ön csendőr volt? - kérdezzük az idősebb Kocsis Tibort.

- Nem. 1941-ben kerültem Budapestre. Többször láttam az őrségváltást a várban, a szép alaki mozgást, megtetszett nekem. Innen van a fegyelemhez, rendhez való viszonylatom. Több helyen és szervezetben, így a honvédségnél is láttam el hadmérnöki beosztásokat és feladatokat is. Mikor nyugdíjba mentem, a fiammal - aki diplomás történelemtanár és jelenleg joghallgató - együtt kezdtünk foglalkozni a történelemmel.

- Azt mondják, a Magyar Királyi Csendőrségről szóló kéziratuk a belügyminisztérium számára készült oktatási segédanyag. Milyen volt a csendőrök kiképzése?

- A csendőrök válogatott emberek voltak, a felvételt szigorúan szabályozták. A fizikai és szellemi alkalmasság mellett fedhetetlen előélet volt szükséges. Minimum 163 centiméteres testmagasság kellett, 19-40 év közöttiek jelentkezhettek. Feltétel volt az is, hogy beszélje azt a nyelvet, ahol szolgál. Például ezen a vidéken a német, szlovén, horvát kisebbségi nyelvre volt szükség. Írni, olvasni, számolni kellett tudni. Ne feledjük: a csendőrség még a 19. század végén kezdett szerveződni, akkor ezek az emberek a társadalom műveltebb rétegéhez tartoztak. Próbaidőre vették fel a jelentkezőket, a csendőrképző iskolában elsajátították az alapokat, majd fél év után kihelyezték őket vidéki őrsökre. Csak katonaviselt ember lehetett csendőr aki ismerte az alaki mozgásokat, a fegyverfogásokat. Az elmélet és a testedzés kötelező volt, vizsgát tettek, aki nem felelt meg, elküldték. Öt év gyakorlat után lehetett valaki csendőr. Központilag hoztak létre iskolákat. Az első világháború alatt nem volt csendőrképzés. 1920-ban Ostffyasszonyfán a volt hadifogoly tábor területén megalakult a csendőriskola. 1924-ben lebontották a tábort. Szombathelyen kezdték építeni az új iskolát.

- Itt kezdődik a szombathelyi csendőrség története. Hol volt az iskola?

- A mai megyei rendőrkapitányság háta mögött. Voltak korábban is csendőrök Szombathelyen, csak addig a soproni szárnyhoz tartoztak. A szombathelyi kerület 1920-ban lett önálló. Szombathely lett a III. kerület központja, több megye része tartozott hozzá Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Zala, Vas megye egyes részei. A csendőrségi kerület nem követte a közigazgatási határokat. A létszám, a földrajzi viszonyok voltak meghatározók a kerületesítésnél.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért is változott meg a csendőrség megítélése a kezdetekhez képest a 20. század második felében?

- Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi, politikai változásoknak köszönhető. Fasiszta szervezetnek minősítették. A szocialista propagandát ezzel a céllal hozták létre. A deportálásokban betöltött szerepük miatt változott meg a csendőrség megítélése. Csakhogy azzal a három-négy hónappal szemben a csendőrség hatvan éves története áll. A csendőrség nem tartott fenn börtönt. Az volt a feladatuk, hogy összeszedjék a zsidókat, és átadják őket a gettónak. Emberségesen bántak a zsidókkal. Vannak kutatási adatok arra, hogy a csendőrségtől vártak segítséget. Megvan az a parancs, amit Orbán László ezredes adott ki: felszólítja a csendőröket, hogy a zsidósággal emberként kell bánni, és az atrocitásokkal szemben szigorú büntetést helyezett kilátásba. Mikor a háborús bűnösöket elítélték, Orbán Lászlót ez a levél mentette meg a haláltól, internálták, nyugatra ment, ott halt meg. Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 44/991./VII.28 számú határozata törvény- és alkotmányellenesnek nyilvánította a Debreceni Ideiglenes Kormány 169. M. E. rendeletét.

- A kutatómunkájuk során visszaemlékezéseket is gyűjtöttek. Vannak köztük volt szombathelyi csendőrök is?

- Maradjunk abban, hogy ismerünk volt csendőröket, de arcokat, neveket nem adtak a beszélgetésekhez. Nem akarták, mi sem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy a családjukat. Ezek háttéranyagok. 25 volt csendőr él még az országban. 7-8 évvel ezelőtt, mikor a kutatást kezdtük, még 120-130 volt csendőrt lehetett találni. Az utolsó pillanatban kaptuk el a kérdést, mert magas életkorukból kifolyólag meghalnak.

- Térjünk vissza harmadik kéziratukra, a vidéki rendvédelem, közbiztonság kérdésére. Gyakorlatilag a csendőrség újjászervezéséről van szó?

- Nem. Ami jó, azt át kell venni a múltból. Ez egy 220 oldalas iránymutató tanulmány, hogy lehetne megváltoztatni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a vidéki közbiztonságot. Minden párt és civil szervezet egyetért abban, hogy a vidéki rendvédelmen javítani kell. Mi kidolgoztuk a hogyanját. Ez esetben nem a könyvkiadás a cél, hanem, hogy hivatalos helyeken befogadják. Szeretnénk egyeztetni a megyei rendőrkapitánysággal, a belügyminisztériummal. Szeretnénk megismertetni és elfogadtatni ezt a tanulmányt. Erre meg is vannak az esélyeink.

- Hasonlít-e a csendőrségre, aminek kialakítására javaslatot tesznek?

- Nem. A "vidék közbiztonsági rendőrsége" nevet adtuk a testületnek, ami a rendőrség mellett, annak kisegítésére szolgál, a gondokat megosztva. A polgárőrség nem testület, önkéntes szerveződés volt. Nem volt jogosítványa a rendfenntartásra. Nem tudta ellátni a feladatokat, amikre létrehozták. Nekünk van egy koncepciónk, hogy a csendőrség mintájára irányított járőrözéssel teremtsék meg a rendet. A jelentkezéshez még érettségi sem kell. A nem érettségizett emberekből rengeteget felszívna a vidéki rendőrség. A volt határőröket, tartalékos katonákat