Hétvége

2011.03.05. 07:48

A pap egymilliója

Rédly Elemér pápai prelátus, kanonok nyugdíjas, de még aktív győri plébános és a Győri Hittudományi Főiskola tanára. Jövedelméből egymillió forintot ajánlott fel a magyar államadósság csökkentésére. Lesznek-e követői? Elindul-e a Tettrekész Magyarok mozgalma?

Némethy Mária

 

Lesznek-e követői az idős papnak? Elindul-e az általa javasolt Tettrekész Magyarok mozgalma?

 

Baranyay Csaba kőszegi evangélikus lelkész így látja:

- Az elmúlt időben - bár mindnyájan egyre jobban érezzük az anyagi bizonytalanságot, mégis - számos esetben mozdult meg az ország nemes célok érdekében. Az összefogás erejét magunk is megtapasztaltuk, amikor másfél évvel ezelőtt kőszegi templomunkat elöntötte a hegyekből lezúduló víz és sár. Nagyon jó volt látni akkor, hogy sokan segítettek mind kétkezi munkával, mind pedig anyagi segítséget nyújtva. Az államadósság témáját illetően azonban nyilván sokan érzik úgy, hogy vannak felelősei annak: ez az áradat egyre elviselhetetlenebb gondot jelent az egész országra nézve. Valószínűsítem, hogy Rédly plébános úr felhívására sem azok fognak megmozdulni, akik haszonélvezői voltak az ország romlásának, és ugyanakkor anyagi helyzetük is megengedné, hogy akár csak valamit is visszafizessenek a közösbe . Persze ez a közös csak annak jelent valamit, aki ajándékként éli meg a közösséghez tartozást. Ezt érezzük kicsiben mi is, amikor a templomrenoválás után úgy vagyunk gyülekezetünkben, mint a legtöbb magyar család - adósággal és napi gondokkal küszködve. Akikre igazán számíthatunk, azok nem mások, mint akik eddig is felelősséget vállaltak a gyülekezetért. Ahhoz azonban, hogy ezek az emberek továbbra is hordozni tudják egy közösség - vagy éppen egy ország terhét, és ebbe másokat is bevonjanak - ahhoz arra van szükség, hogy minél több ilyen példát ismerjünk meg, mint a mostani díjazott életpéldája. Mert ez erőt ad. Úgy ahogyan Pál apostol beszél az egymás hite által való épülésről. Mert a hit pajzsa véd meg bennünket a lelki elsivárosodástól. Úgy ahogy Rédly Elemér mondja egy vele készült interjúban: a legtöbb gondot nem az anyagi problémák, hanem a szeretetlenség és az önzés okozza .

Dr. Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője:

- Ez a hír ráirányítja a figyelmet Rédly atya egykori hősies helytállására (a hittudományi főiskoláról politikai okból kizárt kispapok illegális képzésében vett részt), amelyért, úgy tudom, több év börtönnel sújtotta őt a kommunista rendszer a hatvanas években. Sokan nem tudják, hogy az állampárt különböző módszerekkel, de egészen uralma végéig üldözte a rendszer egyetlen legálisan működő ellenzékét, a keresztény egyházakat. Aki figyeli a sajtót és az európai közbeszédet, észreveheti, hogy bizonyos erők ma is engesztelhetetlen gyűlölettel támadják a Krisztus-vallást és a nemzeti érzést. Nem véletlen ez, hiszen ez a két tényező gátolja leginkább a pénzuralom globális erőinek azt a törekvését, hogy új, végleges szolgaságba döntsék a nemzeteket. Az értékes kultúrán kívül, amely egyre szűkebb körre szorul vissza, napjainkban is a keresztény vallás és a nemzethűség a legfőbb menedéke mindenkinek, aki az igazi szabadság: a lelki függetlenség híve, nem pedig a szabadosság rabja.

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

- Az elmúlt időben - bár mindnyájan egyre jobban érezzük az anyagi bizonytalanságot, mégis - számos esetben mozdult meg az ország nemes célok érdekében. Az összefogás erejét magunk is megtapasztaltuk, amikor másfél évvel ezelőtt kőszegi templomunkat elöntötte a hegyekből lezúduló víz és sár. Nagyon jó volt látni akkor, hogy sokan segítettek mind kétkezi munkával, mind pedig anyagi segítséget nyújtva. Az államadósság témáját illetően azonban nyilván sokan érzik úgy, hogy vannak felelősei annak: ez az áradat egyre elviselhetetlenebb gondot jelent az egész országra nézve. Valószínűsítem, hogy Rédly plébános úr felhívására sem azok fognak megmozdulni, akik haszonélvezői voltak az ország romlásának, és ugyanakkor anyagi helyzetük is megengedné, hogy akár csak valamit is visszafizessenek a közösbe . Persze ez a közös csak annak jelent valamit, aki ajándékként éli meg a közösséghez tartozást. Ezt érezzük kicsiben mi is, amikor a templomrenoválás után úgy vagyunk gyülekezetünkben, mint a legtöbb magyar család - adósággal és napi gondokkal küszködve. Akikre igazán számíthatunk, azok nem mások, mint akik eddig is felelősséget vállaltak a gyülekezetért. Ahhoz azonban, hogy ezek az emberek továbbra is hordozni tudják egy közösség - vagy éppen egy ország terhét, és ebbe másokat is bevonjanak - ahhoz arra van szükség, hogy minél több ilyen példát ismerjünk meg, mint a mostani díjazott életpéldája. Mert ez erőt ad. Úgy ahogyan Pál apostol beszél az egymás hite által való épülésről. Mert a hit pajzsa véd meg bennünket a lelki elsivárosodástól. Úgy ahogy Rédly Elemér mondja egy vele készült interjúban: a legtöbb gondot nem az anyagi problémák, hanem a szeretetlenség és az önzés okozza .

Dr. Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője:

- Ez a hír ráirányítja a figyelmet Rédly atya egykori hősies helytállására (a hittudományi főiskoláról politikai okból kizárt kispapok illegális képzésében vett részt), amelyért, úgy tudom, több év börtönnel sújtotta őt a kommunista rendszer a hatvanas években. Sokan nem tudják, hogy az állampárt különböző módszerekkel, de egészen uralma végéig üldözte a rendszer egyetlen legálisan működő ellenzékét, a keresztény egyházakat. Aki figyeli a sajtót és az európai közbeszédet, észreveheti, hogy bizonyos erők ma is engesztelhetetlen gyűlölettel támadják a Krisztus-vallást és a nemzeti érzést. Nem véletlen ez, hiszen ez a két tényező gátolja leginkább a pénzuralom globális erőinek azt a törekvését, hogy új, végleges szolgaságba döntsék a nemzeteket. Az értékes kultúrán kívül, amely egyre szűkebb körre szorul vissza, napjainkban is a keresztény vallás és a nemzethűség a legfőbb menedéke mindenkinek, aki az igazi szabadság: a lelki függetlenség híve, nem pedig a szabadosság rabja.

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

- Az elmúlt időben - bár mindnyájan egyre jobban érezzük az anyagi bizonytalanságot, mégis - számos esetben mozdult meg az ország nemes célok érdekében. Az összefogás erejét magunk is megtapasztaltuk, amikor másfél évvel ezelőtt kőszegi templomunkat elöntötte a hegyekből lezúduló víz és sár. Nagyon jó volt látni akkor, hogy sokan segítettek mind kétkezi munkával, mind pedig anyagi segítséget nyújtva. Az államadósság témáját illetően azonban nyilván sokan érzik úgy, hogy vannak felelősei annak: ez az áradat egyre elviselhetetlenebb gondot jelent az egész országra nézve. Valószínűsítem, hogy Rédly plébános úr felhívására sem azok fognak megmozdulni, akik haszonélvezői voltak az ország romlásának, és ugyanakkor anyagi helyzetük is megengedné, hogy akár csak valamit is visszafizessenek a közösbe . Persze ez a közös csak annak jelent valamit, aki ajándékként éli meg a közösséghez tartozást. Ezt érezzük kicsiben mi is, amikor a templomrenoválás után úgy vagyunk gyülekezetünkben, mint a legtöbb magyar család - adósággal és napi gondokkal küszködve. Akikre igazán számíthatunk, azok nem mások, mint akik eddig is felelősséget vállaltak a gyülekezetért. Ahhoz azonban, hogy ezek az emberek továbbra is hordozni tudják egy közösség - vagy éppen egy ország terhét, és ebbe másokat is bevonjanak - ahhoz arra van szükség, hogy minél több ilyen példát ismerjünk meg, mint a mostani díjazott életpéldája. Mert ez erőt ad. Úgy ahogyan Pál apostol beszél az egymás hite által való épülésről. Mert a hit pajzsa véd meg bennünket a lelki elsivárosodástól. Úgy ahogy Rédly Elemér mondja egy vele készült interjúban: a legtöbb gondot nem az anyagi problémák, hanem a szeretetlenség és az önzés okozza .

Dr. Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője:

- Ez a hír ráirányítja a figyelmet Rédly atya egykori hősies helytállására (a hittudományi főiskoláról politikai okból kizárt kispapok illegális képzésében vett részt), amelyért, úgy tudom, több év börtönnel sújtotta őt a kommunista rendszer a hatvanas években. Sokan nem tudják, hogy az állampárt különböző módszerekkel, de egészen uralma végéig üldözte a rendszer egyetlen legálisan működő ellenzékét, a keresztény egyházakat. Aki figyeli a sajtót és az európai közbeszédet, észreveheti, hogy bizonyos erők ma is engesztelhetetlen gyűlölettel támadják a Krisztus-vallást és a nemzeti érzést. Nem véletlen ez, hiszen ez a két tényező gátolja leginkább a pénzuralom globális erőinek azt a törekvését, hogy új, végleges szolgaságba döntsék a nemzeteket. Az értékes kultúrán kívül, amely egyre szűkebb körre szorul vissza, napjainkban is a keresztény vallás és a nemzethűség a legfőbb menedéke mindenkinek, aki az igazi szabadság: a lelki függetlenség híve, nem pedig a szabadosság rabja.

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

Dr. Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője:

- Ez a hír ráirányítja a figyelmet Rédly atya egykori hősies helytállására (a hittudományi főiskoláról politikai okból kizárt kispapok illegális képzésében vett részt), amelyért, úgy tudom, több év börtönnel sújtotta őt a kommunista rendszer a hatvanas években. Sokan nem tudják, hogy az állampárt különböző módszerekkel, de egészen uralma végéig üldözte a rendszer egyetlen legálisan működő ellenzékét, a keresztény egyházakat. Aki figyeli a sajtót és az európai közbeszédet, észreveheti, hogy bizonyos erők ma is engesztelhetetlen gyűlölettel támadják a Krisztus-vallást és a nemzeti érzést. Nem véletlen ez, hiszen ez a két tényező gátolja leginkább a pénzuralom globális erőinek azt a törekvését, hogy új, végleges szolgaságba döntsék a nemzeteket. Az értékes kultúrán kívül, amely egyre szűkebb körre szorul vissza, napjainkban is a keresztény vallás és a nemzethűség a legfőbb menedéke mindenkinek, aki az igazi szabadság: a lelki függetlenség híve, nem pedig a szabadosság rabja.

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

Dr. Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője:

- Ez a hír ráirányítja a figyelmet Rédly atya egykori hősies helytállására (a hittudományi főiskoláról politikai okból kizárt kispapok illegális képzésében vett részt), amelyért, úgy tudom, több év börtönnel sújtotta őt a kommunista rendszer a hatvanas években. Sokan nem tudják, hogy az állampárt különböző módszerekkel, de egészen uralma végéig üldözte a rendszer egyetlen legálisan működő ellenzékét, a keresztény egyházakat. Aki figyeli a sajtót és az európai közbeszédet, észreveheti, hogy bizonyos erők ma is engesztelhetetlen gyűlölettel támadják a Krisztus-vallást és a nemzeti érzést. Nem véletlen ez, hiszen ez a két tényező gátolja leginkább a pénzuralom globális erőinek azt a törekvését, hogy új, végleges szolgaságba döntsék a nemzeteket. Az értékes kultúrán kívül, amely egyre szűkebb körre szorul vissza, napjainkban is a keresztény vallás és a nemzethűség a legfőbb menedéke mindenkinek, aki az igazi szabadság: a lelki függetlenség híve, nem pedig a szabadosság rabja.

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

- Ez a hír ráirányítja a figyelmet Rédly atya egykori hősies helytállására (a hittudományi főiskoláról politikai okból kizárt kispapok illegális képzésében vett részt), amelyért, úgy tudom, több év börtönnel sújtotta őt a kommunista rendszer a hatvanas években. Sokan nem tudják, hogy az állampárt különböző módszerekkel, de egészen uralma végéig üldözte a rendszer egyetlen legálisan működő ellenzékét, a keresztény egyházakat. Aki figyeli a sajtót és az európai közbeszédet, észreveheti, hogy bizonyos erők ma is engesztelhetetlen gyűlölettel támadják a Krisztus-vallást és a nemzeti érzést. Nem véletlen ez, hiszen ez a két tényező gátolja leginkább a pénzuralom globális erőinek azt a törekvését, hogy új, végleges szolgaságba döntsék a nemzeteket. Az értékes kultúrán kívül, amely egyre szűkebb körre szorul vissza, napjainkban is a keresztény vallás és a nemzethűség a legfőbb menedéke mindenkinek, aki az igazi szabadság: a lelki függetlenség híve, nem pedig a szabadosság rabja.

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

- Ez a hír ráirányítja a figyelmet Rédly atya egykori hősies helytállására (a hittudományi főiskoláról politikai okból kizárt kispapok illegális képzésében vett részt), amelyért, úgy tudom, több év börtönnel sújtotta őt a kommunista rendszer a hatvanas években. Sokan nem tudják, hogy az állampárt különböző módszerekkel, de egészen uralma végéig üldözte a rendszer egyetlen legálisan működő ellenzékét, a keresztény egyházakat. Aki figyeli a sajtót és az európai közbeszédet, észreveheti, hogy bizonyos erők ma is engesztelhetetlen gyűlölettel támadják a Krisztus-vallást és a nemzeti érzést. Nem véletlen ez, hiszen ez a két tényező gátolja leginkább a pénzuralom globális erőinek azt a törekvését, hogy új, végleges szolgaságba döntsék a nemzeteket. Az értékes kultúrán kívül, amely egyre szűkebb körre szorul vissza, napjainkban is a keresztény vallás és a nemzethűség a legfőbb menedéke mindenkinek, aki az igazi szabadság: a lelki függetlenség híve, nem pedig a szabadosság rabja.

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

A kereszténység ellenségei és ellenfelei mostanában is kihasználják azt, hogy - természetesen - a papok is emberek, ezért nem bűn nélkül valók. Egy-egy tényleges vagy megrendezett erkölcsi botlást hetekig, hónapokig a hívő emberek szemére lobbantanak, hogy tessék, ti sem vagytok különbek, sőt! Ezért, ennek ellensúlyozására is fontos Rédly Elemér prelátus egykori és mai példamutatása. Hiszen ahogy egykori bátorságában, úgy a mostani felajánlásában is éppen a bűn ellentétét: az áldozatos szeretetet fedezhetjük fel. Azt a jézusi gesztust: áldozatot vállalok érted, mert szeretlek. Tehát nem azért, mert ez a pillanatnyi érdekem. Persze, ha jól meggondoljuk, a hosszú távú érdeke senkinek sem lehet az önzés (hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, mondta egy neves közgazdász), hanem csak a szeretet. De ezt nehéz elfogadni.

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

Az atya felajánlása túlmutat önmagán. Az embertársakban és önmagunkban való mindennapos csalódások ellenére sokakban megerősítheti a hitet az ember nemes tulajdonságaiban, és talán követésre is sarkallhat egyeseket.

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

De miközben ezt csak helyeselni és tisztelni lehet, azt azért ne feledjük el, hogy az államadósság gondját így valószínűleg nem lehet megoldani. A rendszerváltoztatás elsikkasztása, csonka-hazánk tönkretétele, eladósítása, vagyonának széthordása nem balszerencse dolga volt. Nem: mindennek konkrét felelősei voltak és vannak. Megnevezésük, megbüntetésük, a lopott holmi felhasználása az ország javára - nem volna szabad, hogy elmaradjon. Ahogy telnek a hónapok, sokunkban erősödik az aggodalom, hogy amint az Antall-kormány idején, most is csalódnia kell annak, aki hisz az erkölcsi rend helyreállításában, az igazságtételben. A gyáva halogatást, a tutyimutyi elmismásolást, a kéz-kezet-mos elv érvényesülését a kétharmados hatalom erejével kellene megakadályozni. Elvégre (ahogy egy szombathelyi szerzetes mondta nekem egy erkölcsi dilemmámra válaszul, szó szerint): keresztények vagyunk - de nem hülyék. Tisztelettel gratulálok Rédly Elemérnek kitüntetéséhez, és köszönöm nemes, példamutató gesztusát!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!