Egy világpolgár szállodaigazgató a fürdővárosban

– Németországban születtem, a francia határtól nem messze, a közelben volt az amerikai támaszpont, a szüleim pedig magyarok – mondja Biró Csaba, a Park Inn Sárvár Hotel igazgatója. – Ebben a négynyelvű környezetben éltem egészen huszonöt éves koromig. Németország egyik legjobb séfjénél tanultam, így valójában a konyhából kerültem a szálloda szakmába. 1992-ben kezdtem meg világjárásomat. Budapesten, mint menedzsment gyakornok dolgoztam az akkor nyíló, s az ország legjobb hoteljének számító Kempinski szállóban. Ezen kívül Magyarországon még hozzám köthető a West End Hilton nyitása. Itt már igazgatóhelyettes voltam. Ezt követően a Hilton vezetése küldött ki Egyiptomba. Sharm-el Sheikben dolgoztam két évet, aztán hármat a Seychelle-szigeteken, onnan Jordániába vezetett az utam. Ott született meg a második fiúnk. A feleségem magyar, ezért úgy döntöttünk, hogy most már hazajövünk. Így érkeztünk három évvel ezelőtt vissza Magyarországra.

Nem Biró Csaba kereste a kihívásokat, hanem ezek őt találták meg. Ha már valami van, amit az ember fel tud mutatni, akkor megkeresik a fejvadászok, és ajánlatokat tesznek. Jordániába, de ide Sárvárra is a szakmai berkeket jól ismerő fejvadászok révén került.  Örül, hogy sikerült a Park Inn Sárvárt Magyarország legeredményesebb négycsillagos szállodájává tenni. Mint mondja, ebben nincs semmi titok. Ami fontos: a vezetőnek olyan emberekkel kell magát körülvennie, akik kiváló szakemberek, s felveszik azt a szellemiséget, ami a szállodát jellemzi. Ha megvan a megfelelő hozzáállás, szemlélet, akkor jönnek az eredmények.

– Más országban, más kultúrákban másképp működnek a dolgok, más módszereket kell alkalmazni – állapítja meg Biró Csaba. – Amikor Egyiptomba kerültem, egy hónapig nem szóltam semmit, csak néztem, figyeltem, gyűjtögettem a tapasztalatokat. A reggeli értekezleteken a kollégák elmondták az aktuális témákat, ám én csak hallgattam. Amikor letelt az egy hónap, arabul köszöntöttem őket, s arabul elmondtam a véleményemet. Onnantól kezdve minden megváltozott. Ezután még nagyobb tisztelettel néztek rám. Ez egy négyszáz szobás szálloda volt, négyszáz alkalmazottal. Amikor átvettem, 80 százalékos volt a kihasználtsága, igazgatásom alatt sikerült elérnünk éves szinten a 94 százalékos kihasználtsággot. A Seychelleszigeteken felépítettem és meg is nyitottam egy Hiltont. Ott megint egy teljesen más mentalitással találkoztam. A legnehezebb talán Jordániában volt. Alig van távolság a két ország között, az ott élő emberek mégis teljesen mások mint az egyiptomiak. A jordánoknál büszkébb emberrel még nem találkoztam. Ha valaki szóvá tesz nekik valamit, hamar megsértődnek. Olyannyira, hogy másnap már nem is jönnek dolgozni.

– Afrikában már régen értek a változások – véli Biró Csaba. – Az, hogy ennek milyen hatása lesz a turizmusra, ma még nehéz megítélni. Egyiptomban a jelek szerint normalizálódik a helyzet. Úgy gondolom, a turizmus működni fog, hiszen az emberek ezután is szeretnének utazni. Ehhez rendelkezésre áll az infrastruktúra, s azok a látványosságok, amelyek a rengeteg turistát eddig odavonzották. A térségben leállt a vendégforgalom, ami rádöbbentette az ott élőket, hogy gyakorlatilag ebből élnek. A turizmusra szüksége van az országnak, a vállalkozóknak, mindenkinek érdeke az afrikai térségben az idegenforgalom ismételt beindulása.

– A színvonalas szolgáltatásnak Magyarországon is meghatározó eleme a dolgozói  gárda – mutatott rá Biró Csaba. – Ez nem egy könnyű szakma, s ebből van, amit meg lehet tanulni, s van, amit nem. A legfontosabb, hogy mindent szívvel kell csinálni, s kiemelt fontossága van a mosolynak. A vendégnek azt kell éreznie, hogy valóban szeretik. A Park Inn Sárvárban sikerült egy olyan csapatot kialakítanom, hogy a munkatársaimban maximálisan megbízhatok. Van egy mondás, miszerint az igazán jó szállodaigazgató délben már a golfpályán van, mert annyira jól működnek a dolgok.

Biró Csaba reméli, hogy előbb-utóbb Sárváron is épül majd egy golfpálya. Feleségével és két fiú gyermekével két helyszínen: Budapesten és Sárváron élik mindennapjaikat. Mint mondja, nagyon jól érzik magukat itt, megkedvelték a vasi kisvárost, a gyermekeik pedig imádnak lubickolni a fürdőben. Hogy meddig maradnak a Rába-parti városban? Azt ebben a szakmában nem könnyű kiszámítani, ám ha rajtuk múlik, akkor még minden bizonnyal sokáig.