Évente hatszáz nyulat lőtt a kilencvenéves vadász

- Köszönöm, erre nem számítottam. Megjártam az orosz földeket, a Don-kanyart, elértem ide mégis. Egy vadásztársaság már kihalt mellőlem a 65 év alatt - mondta a 90 esztendős Szép Lajos az ünnepségen, ahol a Hubertus-kereszt arany fokozatát kapta.1946-tól, azaz 65 éve, a vadásztársaság megalakulásától tagja az egyházasrádóci Új Élet Vadásztársaságnak, illetve elődeinek. Egy ciklusban a vadásztársaság vadászmestere is volt. Jelenleg, 90 évesen is aktív, a társaság szerint a megye legidősebb vadásza. Azzal fogadta a kitüntetését, hogy minden tagtársnak azt kívánom, legalább ennyit megérjen. A vadászok pedig azt kívánták, hadd törjük a fejünket a 100. születésnapnál is, hogy mivel ajándékozzuk meg Lajos bácsit.

Az ünnepen Kenyeri Sándor a Hubertus-kereszt ezüst fokozatát vehette át. Ő1961-től, azaz 50 éve tagja az egyházasrádóci Új Élet Vadásztársaságnak. Több cikluson keresztül, 28 évig a vadásztársaság elnöke volt. Komoly érdemei vannak abban, hogy a vadásztársaság eredményesen működni tudott. Amint Szép Lajos, Kenyeri Sándor is tagja a vadászkamarának, egyházasrádóci lakosok.

Az ünnepelteket egy kiadós vadászvacsorát megelőzően köszöntötte Gagyi István, az Országos Magyar Vadászkamara Vas Megyei Területi Szervezetének elnöke, Oláh Csaba, a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke és Máté György, az Új Élet Vadásztársaság jelenlegi elnöke is.

- 1961-ben ismertem meg Szép Lajost, akkor lettem a vadásztársaság tagja. Azt kívánom, hogy a 100. születésnapján dobja a legnagyobbat, akkor boruljon a legtöbb baba - mondta Kenyeri Sándor. Hozzátéve: ugyanis Lajos bácsi aktívan tekézik is, hétfőnként Körmenden játszik.

- Nehézpuskás voltam a fronton, 20 kilogrammos volt a fegyver, ketten vittük - mesélte Szép Lajos, mikor visszatekintésre kértük. - Megsebesültem, keresztüllőtték a lábamat. Kijevbe kerültem kórházba. Betegszabadságra mehettem volna, haza akartak szállítani, de szétbombázták a vonatot, amin rajta voltunk. Egy másik vonatra kellett várni, amivel aztán hazajöttünk. 1943-ban megint bevonultattak. 1945-ben nagycsütörtökön szöktem haza Pinkamindszentről. Vonultunk vissza az oroszok elől... Feleségem volt, kislányom. Most a második feleségemmel már 40 éve vagyok együtt. Csendes nyugalomban élünk. A lányomnak két fia van, dédunokák még nincsenek. Paraszt származású vagyok, földdel gazdálkodom. 1950-ben léptem be a téeszbe, azóta is tag vagyok. Nem akartam belépni, de nem hagytak nyugton, végül belementem. Annyit mindig kerestem, hogy megéltünk belőle. A vadászat a szenvedélyem. A katonaságnál is jó lövő voltam, rám ragadt a fegyverhasználat. Sose voltam húsvadász, csak szeretem meglőni a vadat. Nekem elég évente egy nyúl vagy egy fácán. Nekem addig izgalmas a vadászat, amíg le nem terítem a vadat. Korábban gyűjtöttem a trófeákat, van 6-7 szarvasagancsom, rengeteg őz, van 25 centiméteres vaddisznóagyaram. A legemlékezetesebb vadászatom az volt, mikor egy 200 kilogrammos disznót lőttem. Nagyon szerettem nyulakra vadászni, korábban hatszázat is leterítettem egy évben.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

Az ünnepelteket egy kiadós vadászvacsorát megelőzően köszöntötte Gagyi István, az Országos Magyar Vadászkamara Vas Megyei Területi Szervezetének elnöke, Oláh Csaba, a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke és Máté György, az Új Élet Vadásztársaság jelenlegi elnöke is.

- 1961-ben ismertem meg Szép Lajost, akkor lettem a vadásztársaság tagja. Azt kívánom, hogy a 100. születésnapján dobja a legnagyobbat, akkor boruljon a legtöbb baba - mondta Kenyeri Sándor. Hozzátéve: ugyanis Lajos bácsi aktívan tekézik is, hétfőnként Körmenden játszik.

- Nehézpuskás voltam a fronton, 20 kilogrammos volt a fegyver, ketten vittük - mesélte Szép Lajos, mikor visszatekintésre kértük. - Megsebesültem, keresztüllőtték a lábamat. Kijevbe kerültem kórházba. Betegszabadságra mehettem volna, haza akartak szállítani, de szétbombázták a vonatot, amin rajta voltunk. Egy másik vonatra kellett várni, amivel aztán hazajöttünk. 1943-ban megint bevonultattak. 1945-ben nagycsütörtökön szöktem haza Pinkamindszentről. Vonultunk vissza az oroszok elől... Feleségem volt, kislányom. Most a második feleségemmel már 40 éve vagyok együtt. Csendes nyugalomban élünk. A lányomnak két fia van, dédunokák még nincsenek. Paraszt származású vagyok, földdel gazdálkodom. 1950-ben léptem be a téeszbe, azóta is tag vagyok. Nem akartam belépni, de nem hagytak nyugton, végül belementem. Annyit mindig kerestem, hogy megéltünk belőle. A vadászat a szenvedélyem. A katonaságnál is jó lövő voltam, rám ragadt a fegyverhasználat. Sose voltam húsvadász, csak szeretem meglőni a vadat. Nekem elég évente egy nyúl vagy egy fácán. Nekem addig izgalmas a vadászat, amíg le nem terítem a vadat. Korábban gyűjtöttem a trófeákat, van 6-7 szarvasagancsom, rengeteg őz, van 25 centiméteres vaddisznóagyaram. A legemlékezetesebb vadászatom az volt, mikor egy 200 kilogrammos disznót lőttem. Nagyon szerettem nyulakra vadászni, korábban hatszázat is leterítettem egy évben.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

Az ünnepelteket egy kiadós vadászvacsorát megelőzően köszöntötte Gagyi István, az Országos Magyar Vadászkamara Vas Megyei Területi Szervezetének elnöke, Oláh Csaba, a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke és Máté György, az Új Élet Vadásztársaság jelenlegi elnöke is.

- 1961-ben ismertem meg Szép Lajost, akkor lettem a vadásztársaság tagja. Azt kívánom, hogy a 100. születésnapján dobja a legnagyobbat, akkor boruljon a legtöbb baba - mondta Kenyeri Sándor. Hozzátéve: ugyanis Lajos bácsi aktívan tekézik is, hétfőnként Körmenden játszik.

- Nehézpuskás voltam a fronton, 20 kilogrammos volt a fegyver, ketten vittük - mesélte Szép Lajos, mikor visszatekintésre kértük. - Megsebesültem, keresztüllőtték a lábamat. Kijevbe kerültem kórházba. Betegszabadságra mehettem volna, haza akartak szállítani, de szétbombázták a vonatot, amin rajta voltunk. Egy másik vonatra kellett várni, amivel aztán hazajöttünk. 1943-ban megint bevonultattak. 1945-ben nagycsütörtökön szöktem haza Pinkamindszentről. Vonultunk vissza az oroszok elől... Feleségem volt, kislányom. Most a második feleségemmel már 40 éve vagyok együtt. Csendes nyugalomban élünk. A lányomnak két fia van, dédunokák még nincsenek. Paraszt származású vagyok, földdel gazdálkodom. 1950-ben léptem be a téeszbe, azóta is tag vagyok. Nem akartam belépni, de nem hagytak nyugton, végül belementem. Annyit mindig kerestem, hogy megéltünk belőle. A vadászat a szenvedélyem. A katonaságnál is jó lövő voltam, rám ragadt a fegyverhasználat. Sose voltam húsvadász, csak szeretem meglőni a vadat. Nekem elég évente egy nyúl vagy egy fácán. Nekem addig izgalmas a vadászat, amíg le nem terítem a vadat. Korábban gyűjtöttem a trófeákat, van 6-7 szarvasagancsom, rengeteg őz, van 25 centiméteres vaddisznóagyaram. A legemlékezetesebb vadászatom az volt, mikor egy 200 kilogrammos disznót lőttem. Nagyon szerettem nyulakra vadászni, korábban hatszázat is leterítettem egy évben.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

Az ünnepelteket egy kiadós vadászvacsorát megelőzően köszöntötte Gagyi István, az Országos Magyar Vadászkamara Vas Megyei Területi Szervezetének elnöke, Oláh Csaba, a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke és Máté György, az Új Élet Vadásztársaság jelenlegi elnöke is.

- 1961-ben ismertem meg Szép Lajost, akkor lettem a vadásztársaság tagja. Azt kívánom, hogy a 100. születésnapján dobja a legnagyobbat, akkor boruljon a legtöbb baba - mondta Kenyeri Sándor. Hozzátéve: ugyanis Lajos bácsi aktívan tekézik is, hétfőnként Körmenden játszik.

- Nehézpuskás voltam a fronton, 20 kilogrammos volt a fegyver, ketten vittük - mesélte Szép Lajos, mikor visszatekintésre kértük. - Megsebesültem, keresztüllőtték a lábamat. Kijevbe kerültem kórházba. Betegszabadságra mehettem volna, haza akartak szállítani, de szétbombázták a vonatot, amin rajta voltunk. Egy másik vonatra kellett várni, amivel aztán hazajöttünk. 1943-ban megint bevonultattak. 1945-ben nagycsütörtökön szöktem haza Pinkamindszentről. Vonultunk vissza az oroszok elől... Feleségem volt, kislányom. Most a második feleségemmel már 40 éve vagyok együtt. Csendes nyugalomban élünk. A lányomnak két fia van, dédunokák még nincsenek. Paraszt származású vagyok, földdel gazdálkodom. 1950-ben léptem be a téeszbe, azóta is tag vagyok. Nem akartam belépni, de nem hagytak nyugton, végül belementem. Annyit mindig kerestem, hogy megéltünk belőle. A vadászat a szenvedélyem. A katonaságnál is jó lövő voltam, rám ragadt a fegyverhasználat. Sose voltam húsvadász, csak szeretem meglőni a vadat. Nekem elég évente egy nyúl vagy egy fácán. Nekem addig izgalmas a vadászat, amíg le nem terítem a vadat. Korábban gyűjtöttem a trófeákat, van 6-7 szarvasagancsom, rengeteg őz, van 25 centiméteres vaddisznóagyaram. A legemlékezetesebb vadászatom az volt, mikor egy 200 kilogrammos disznót lőttem. Nagyon szerettem nyulakra vadászni, korábban hatszázat is leterítettem egy évben.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

- 1961-ben ismertem meg Szép Lajost, akkor lettem a vadásztársaság tagja. Azt kívánom, hogy a 100. születésnapján dobja a legnagyobbat, akkor boruljon a legtöbb baba - mondta Kenyeri Sándor. Hozzátéve: ugyanis Lajos bácsi aktívan tekézik is, hétfőnként Körmenden játszik.

- Nehézpuskás voltam a fronton, 20 kilogrammos volt a fegyver, ketten vittük - mesélte Szép Lajos, mikor visszatekintésre kértük. - Megsebesültem, keresztüllőtték a lábamat. Kijevbe kerültem kórházba. Betegszabadságra mehettem volna, haza akartak szállítani, de szétbombázták a vonatot, amin rajta voltunk. Egy másik vonatra kellett várni, amivel aztán hazajöttünk. 1943-ban megint bevonultattak. 1945-ben nagycsütörtökön szöktem haza Pinkamindszentről. Vonultunk vissza az oroszok elől... Feleségem volt, kislányom. Most a második feleségemmel már 40 éve vagyok együtt. Csendes nyugalomban élünk. A lányomnak két fia van, dédunokák még nincsenek. Paraszt származású vagyok, földdel gazdálkodom. 1950-ben léptem be a téeszbe, azóta is tag vagyok. Nem akartam belépni, de nem hagytak nyugton, végül belementem. Annyit mindig kerestem, hogy megéltünk belőle. A vadászat a szenvedélyem. A katonaságnál is jó lövő voltam, rám ragadt a fegyverhasználat. Sose voltam húsvadász, csak szeretem meglőni a vadat. Nekem elég évente egy nyúl vagy egy fácán. Nekem addig izgalmas a vadászat, amíg le nem terítem a vadat. Korábban gyűjtöttem a trófeákat, van 6-7 szarvasagancsom, rengeteg őz, van 25 centiméteres vaddisznóagyaram. A legemlékezetesebb vadászatom az volt, mikor egy 200 kilogrammos disznót lőttem. Nagyon szerettem nyulakra vadászni, korábban hatszázat is leterítettem egy évben.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

- 1961-ben ismertem meg Szép Lajost, akkor lettem a vadásztársaság tagja. Azt kívánom, hogy a 100. születésnapján dobja a legnagyobbat, akkor boruljon a legtöbb baba - mondta Kenyeri Sándor. Hozzátéve: ugyanis Lajos bácsi aktívan tekézik is, hétfőnként Körmenden játszik.

- Nehézpuskás voltam a fronton, 20 kilogrammos volt a fegyver, ketten vittük - mesélte Szép Lajos, mikor visszatekintésre kértük. - Megsebesültem, keresztüllőtték a lábamat. Kijevbe kerültem kórházba. Betegszabadságra mehettem volna, haza akartak szállítani, de szétbombázták a vonatot, amin rajta voltunk. Egy másik vonatra kellett várni, amivel aztán hazajöttünk. 1943-ban megint bevonultattak. 1945-ben nagycsütörtökön szöktem haza Pinkamindszentről. Vonultunk vissza az oroszok elől... Feleségem volt, kislányom. Most a második feleségemmel már 40 éve vagyok együtt. Csendes nyugalomban élünk. A lányomnak két fia van, dédunokák még nincsenek. Paraszt származású vagyok, földdel gazdálkodom. 1950-ben léptem be a téeszbe, azóta is tag vagyok. Nem akartam belépni, de nem hagytak nyugton, végül belementem. Annyit mindig kerestem, hogy megéltünk belőle. A vadászat a szenvedélyem. A katonaságnál is jó lövő voltam, rám ragadt a fegyverhasználat. Sose voltam húsvadász, csak szeretem meglőni a vadat. Nekem elég évente egy nyúl vagy egy fácán. Nekem addig izgalmas a vadászat, amíg le nem terítem a vadat. Korábban gyűjtöttem a trófeákat, van 6-7 szarvasagancsom, rengeteg őz, van 25 centiméteres vaddisznóagyaram. A legemlékezetesebb vadászatom az volt, mikor egy 200 kilogrammos disznót lőttem. Nagyon szerettem nyulakra vadászni, korábban hatszázat is leterítettem egy évben.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

- Nehézpuskás voltam a fronton, 20 kilogrammos volt a fegyver, ketten vittük - mesélte Szép Lajos, mikor visszatekintésre kértük. - Megsebesültem, keresztüllőtték a lábamat. Kijevbe kerültem kórházba. Betegszabadságra mehettem volna, haza akartak szállítani, de szétbombázták a vonatot, amin rajta voltunk. Egy másik vonatra kellett várni, amivel aztán hazajöttünk. 1943-ban megint bevonultattak. 1945-ben nagycsütörtökön szöktem haza Pinkamindszentről. Vonultunk vissza az oroszok elől... Feleségem volt, kislányom. Most a második feleségemmel már 40 éve vagyok együtt. Csendes nyugalomban élünk. A lányomnak két fia van, dédunokák még nincsenek. Paraszt származású vagyok, földdel gazdálkodom. 1950-ben léptem be a téeszbe, azóta is tag vagyok. Nem akartam belépni, de nem hagytak nyugton, végül belementem. Annyit mindig kerestem, hogy megéltünk belőle. A vadászat a szenvedélyem. A katonaságnál is jó lövő voltam, rám ragadt a fegyverhasználat. Sose voltam húsvadász, csak szeretem meglőni a vadat. Nekem elég évente egy nyúl vagy egy fácán. Nekem addig izgalmas a vadászat, amíg le nem terítem a vadat. Korábban gyűjtöttem a trófeákat, van 6-7 szarvasagancsom, rengeteg őz, van 25 centiméteres vaddisznóagyaram. A legemlékezetesebb vadászatom az volt, mikor egy 200 kilogrammos disznót lőttem. Nagyon szerettem nyulakra vadászni, korábban hatszázat is leterítettem egy évben.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

- Nehézpuskás voltam a fronton, 20 kilogrammos volt a fegyver, ketten vittük - mesélte Szép Lajos, mikor visszatekintésre kértük. - Megsebesültem, keresztüllőtték a lábamat. Kijevbe kerültem kórházba. Betegszabadságra mehettem volna, haza akartak szállítani, de szétbombázták a vonatot, amin rajta voltunk. Egy másik vonatra kellett várni, amivel aztán hazajöttünk. 1943-ban megint bevonultattak. 1945-ben nagycsütörtökön szöktem haza Pinkamindszentről. Vonultunk vissza az oroszok elől... Feleségem volt, kislányom. Most a második feleségemmel már 40 éve vagyok együtt. Csendes nyugalomban élünk. A lányomnak két fia van, dédunokák még nincsenek. Paraszt származású vagyok, földdel gazdálkodom. 1950-ben léptem be a téeszbe, azóta is tag vagyok. Nem akartam belépni, de nem hagytak nyugton, végül belementem. Annyit mindig kerestem, hogy megéltünk belőle. A vadászat a szenvedélyem. A katonaságnál is jó lövő voltam, rám ragadt a fegyverhasználat. Sose voltam húsvadász, csak szeretem meglőni a vadat. Nekem elég évente egy nyúl vagy egy fácán. Nekem addig izgalmas a vadászat, amíg le nem terítem a vadat. Korábban gyűjtöttem a trófeákat, van 6-7 szarvasagancsom, rengeteg őz, van 25 centiméteres vaddisznóagyaram. A legemlékezetesebb vadászatom az volt, mikor egy 200 kilogrammos disznót lőttem. Nagyon szerettem nyulakra vadászni, korábban hatszázat is leterítettem egy évben.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.

Szép Lajos fontos pozíciókat töltött be a vadásztársaságban - volt vadászmester, elnök -, és a magánéletét is gazdagította, mert sok barátja volt és van itt a vadásztársak között. A régiek közül már mindenki meghalt. A hosszú élet alatt sok szeretett embert elveszített, de sokan vannak körülötte most is. A mai napig élvezi a jó levegőt, a jó időt, a természeti környezetet, a vadászat máig kikapcsolódást jelent számára a munkából. És még mit? Szabadságot - mondja, mosolyog.