Hogyan csináljunk esőt az életünkben?

Amikor Müller Péter megkérdezte a Változások Könyvét, a Ji Kinget, mi legyen a szombathelyi est témája, a 13. jelet kapta, hogy az emberi közösségről beszéljen. Mivel a Jóskönyv nem azt mondja, mi lesz, hanem azt, hogy mi készül, min kell most munkálkodni, hogy jó legyen, az emberi közösség megteremtésének módja lett aktuális, itt és most - a jelenlévő közönség számára. Ahol diszharmóniák vannak, ott még nagyobb lesz a szárazság. Hogyan tudunk az életünkben esőt csinálni? A feladat: a másokkal töltött idő, az együtt megteremtése. A sorsfeladatunk közös másokkal. Közösséget kell teremtenünk, mert most nincs. Szomjazunk a harmóniára, arra, hogy legyen egy nép, egy egészséges, normális közösség. A valódi közösség felülről megszentelt. Ha felülről nem kapunk inspirációt, hogy együtt legyünk, nem megy. Amit a felső világ nem tart össze, az nem marad együtt. Ha fönt nincs egy közös igazodási pontunk, széthullunk. Ha nincs közös nevező, a gátlástalan önzés feltúrja az emberi kapcsolatokat, egymást nem bíró, nem szerető kaotikus tömeggé válik a sokaság. Az állati csordát az ösztön tartja össze. Az ösztön diktálja, ki az ellenség, ki a barát. Az embereknél nem, mert az ember szellemi lény. A legnagyobb hiánycikk ma az egymást szerető, becsülő, tisztelő emberek közössége. Hogyan tudunk egymással összejönni?

Azt kell keresni, ami a másikban hasonlít, ahol úgy érzem, hogy a rokonom, ahol egymás erejét meg tudjuk sokszorozni. Ez lenne a közös pont, ahova mindig vissza tudunk menekülni, ez számunkra egy biztos sziget, ahol egyek vagyunk. Minden valódi közösségnek van centruma, csodafája, ahol megöleljük egymást, ahol visszatér az együtt békéje. Ez a szeretetpont.

Még egy zenekar tagjainak is szeretni kell egymást, amíg ugyanazt a muzsikát játsszák egy koncerten. Mozart közben nem lehet az egyik zenész fejében Strauss. Közös hit, szellemiség kell, ami az embereket összetartja. Ami egyforma, erőt ad, a sokféleség gazdagságát. Végtelenül tisztelni a kell a másik másságát.

A saját magunkkal való egység megteremtése is feladat. Ezt az rendezi: mi az életcélod? Hamvas Béla azt mondja, a mai ember a közösségre nem érett, mert az ego azt megbontja. Attól szenvedünk, hogy az igazi közösségre alig-alig vagyunk alkalmasak. És mégis az a feladat, hogy együtt kell működnünk másokkal. Fel kell ismerni: egymás sorsával is el kell számolnunk.

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

Amikor Müller Péter megkérdezte a Változások Könyvét, a Ji Kinget, mi legyen a szombathelyi est témája, a 13. jelet kapta, hogy az emberi közösségről beszéljen. Mivel a Jóskönyv nem azt mondja, mi lesz, hanem azt, hogy mi készül, min kell most munkálkodni, hogy jó legyen, az emberi közösség megteremtésének módja lett aktuális, itt és most - a jelenlévő közönség számára. Ahol diszharmóniák vannak, ott még nagyobb lesz a szárazság. Hogyan tudunk az életünkben esőt csinálni? A feladat: a másokkal töltött idő, az együtt megteremtése. A sorsfeladatunk közös másokkal. Közösséget kell teremtenünk, mert most nincs. Szomjazunk a harmóniára, arra, hogy legyen egy nép, egy egészséges, normális közösség. A valódi közösség felülről megszentelt. Ha felülről nem kapunk inspirációt, hogy együtt legyünk, nem megy. Amit a felső világ nem tart össze, az nem marad együtt. Ha fönt nincs egy közös igazodási pontunk, széthullunk. Ha nincs közös nevező, a gátlástalan önzés feltúrja az emberi kapcsolatokat, egymást nem bíró, nem szerető kaotikus tömeggé válik a sokaság. Az állati csordát az ösztön tartja össze. Az ösztön diktálja, ki az ellenség, ki a barát. Az embereknél nem, mert az ember szellemi lény. A legnagyobb hiánycikk ma az egymást szerető, becsülő, tisztelő emberek közössége. Hogyan tudunk egymással összejönni?

Azt kell keresni, ami a másikban hasonlít, ahol úgy érzem, hogy a rokonom, ahol egymás erejét meg tudjuk sokszorozni. Ez lenne a közös pont, ahova mindig vissza tudunk menekülni, ez számunkra egy biztos sziget, ahol egyek vagyunk. Minden valódi közösségnek van centruma, csodafája, ahol megöleljük egymást, ahol visszatér az együtt békéje. Ez a szeretetpont.

Még egy zenekar tagjainak is szeretni kell egymást, amíg ugyanazt a muzsikát játsszák egy koncerten. Mozart közben nem lehet az egyik zenész fejében Strauss. Közös hit, szellemiség kell, ami az embereket összetartja. Ami egyforma, erőt ad, a sokféleség gazdagságát. Végtelenül tisztelni a kell a másik másságát.

A saját magunkkal való egység megteremtése is feladat. Ezt az rendezi: mi az életcélod? Hamvas Béla azt mondja, a mai ember a közösségre nem érett, mert az ego azt megbontja. Attól szenvedünk, hogy az igazi közösségre alig-alig vagyunk alkalmasak. És mégis az a feladat, hogy együtt kell működnünk másokkal. Fel kell ismerni: egymás sorsával is el kell számolnunk.

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

Azt kell keresni, ami a másikban hasonlít, ahol úgy érzem, hogy a rokonom, ahol egymás erejét meg tudjuk sokszorozni. Ez lenne a közös pont, ahova mindig vissza tudunk menekülni, ez számunkra egy biztos sziget, ahol egyek vagyunk. Minden valódi közösségnek van centruma, csodafája, ahol megöleljük egymást, ahol visszatér az együtt békéje. Ez a szeretetpont.

Még egy zenekar tagjainak is szeretni kell egymást, amíg ugyanazt a muzsikát játsszák egy koncerten. Mozart közben nem lehet az egyik zenész fejében Strauss. Közös hit, szellemiség kell, ami az embereket összetartja. Ami egyforma, erőt ad, a sokféleség gazdagságát. Végtelenül tisztelni a kell a másik másságát.

A saját magunkkal való egység megteremtése is feladat. Ezt az rendezi: mi az életcélod? Hamvas Béla azt mondja, a mai ember a közösségre nem érett, mert az ego azt megbontja. Attól szenvedünk, hogy az igazi közösségre alig-alig vagyunk alkalmasak. És mégis az a feladat, hogy együtt kell működnünk másokkal. Fel kell ismerni: egymás sorsával is el kell számolnunk.

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

Azt kell keresni, ami a másikban hasonlít, ahol úgy érzem, hogy a rokonom, ahol egymás erejét meg tudjuk sokszorozni. Ez lenne a közös pont, ahova mindig vissza tudunk menekülni, ez számunkra egy biztos sziget, ahol egyek vagyunk. Minden valódi közösségnek van centruma, csodafája, ahol megöleljük egymást, ahol visszatér az együtt békéje. Ez a szeretetpont.

Még egy zenekar tagjainak is szeretni kell egymást, amíg ugyanazt a muzsikát játsszák egy koncerten. Mozart közben nem lehet az egyik zenész fejében Strauss. Közös hit, szellemiség kell, ami az embereket összetartja. Ami egyforma, erőt ad, a sokféleség gazdagságát. Végtelenül tisztelni a kell a másik másságát.

A saját magunkkal való egység megteremtése is feladat. Ezt az rendezi: mi az életcélod? Hamvas Béla azt mondja, a mai ember a közösségre nem érett, mert az ego azt megbontja. Attól szenvedünk, hogy az igazi közösségre alig-alig vagyunk alkalmasak. És mégis az a feladat, hogy együtt kell működnünk másokkal. Fel kell ismerni: egymás sorsával is el kell számolnunk.

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

Még egy zenekar tagjainak is szeretni kell egymást, amíg ugyanazt a muzsikát játsszák egy koncerten. Mozart közben nem lehet az egyik zenész fejében Strauss. Közös hit, szellemiség kell, ami az embereket összetartja. Ami egyforma, erőt ad, a sokféleség gazdagságát. Végtelenül tisztelni a kell a másik másságát.

A saját magunkkal való egység megteremtése is feladat. Ezt az rendezi: mi az életcélod? Hamvas Béla azt mondja, a mai ember a közösségre nem érett, mert az ego azt megbontja. Attól szenvedünk, hogy az igazi közösségre alig-alig vagyunk alkalmasak. És mégis az a feladat, hogy együtt kell működnünk másokkal. Fel kell ismerni: egymás sorsával is el kell számolnunk.

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

Még egy zenekar tagjainak is szeretni kell egymást, amíg ugyanazt a muzsikát játsszák egy koncerten. Mozart közben nem lehet az egyik zenész fejében Strauss. Közös hit, szellemiség kell, ami az embereket összetartja. Ami egyforma, erőt ad, a sokféleség gazdagságát. Végtelenül tisztelni a kell a másik másságát.

A saját magunkkal való egység megteremtése is feladat. Ezt az rendezi: mi az életcélod? Hamvas Béla azt mondja, a mai ember a közösségre nem érett, mert az ego azt megbontja. Attól szenvedünk, hogy az igazi közösségre alig-alig vagyunk alkalmasak. És mégis az a feladat, hogy együtt kell működnünk másokkal. Fel kell ismerni: egymás sorsával is el kell számolnunk.

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

A saját magunkkal való egység megteremtése is feladat. Ezt az rendezi: mi az életcélod? Hamvas Béla azt mondja, a mai ember a közösségre nem érett, mert az ego azt megbontja. Attól szenvedünk, hogy az igazi közösségre alig-alig vagyunk alkalmasak. És mégis az a feladat, hogy együtt kell működnünk másokkal. Fel kell ismerni: egymás sorsával is el kell számolnunk.

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

A saját magunkkal való egység megteremtése is feladat. Ezt az rendezi: mi az életcélod? Hamvas Béla azt mondja, a mai ember a közösségre nem érett, mert az ego azt megbontja. Attól szenvedünk, hogy az igazi közösségre alig-alig vagyunk alkalmasak. És mégis az a feladat, hogy együtt kell működnünk másokkal. Fel kell ismerni: egymás sorsával is el kell számolnunk.

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)

(Eképpen rendezgettük gondolatainkat, hallgatva Müller Pétert, és milyen érdekes: amikor kiléptünk az MMIK-ból, zuhogott az eső.)