A legszebb hangú hegedű

Szatmári Gábor eredetileg szűcs, munkája során - a kalapformák elkészítéséhez - volt szüksége a faragásra, készített bútorokat is, amelyek kiállításokon is szerepeltek szép sikerrel. Pár éve hobbiból készített egy hegedűt, aztán még egyet, és még egyet. A most megversenyeztetett és nyertes hangú hegedű körülbelül a negyvenedik volt. A hegedűvel már egy művész koncertezett Bécsben.

A szűcs-fafaragó-hegedű-készítőt a műhelyében kerestük fel. Szőrmecsíkok lógnak a falon, a fogason ezüstróka bunda, a munkaasztalon hegedűdarab - ezen dolgozott éppen.

- A bolhapiacon megveszek teljesen romos hegedűket, és rendbe teszem őket. Nincs kockázat. Ha valaki idehozná a hegedűjét javíttatni, abban volna, de így hogy a magam örömére csinálom, így nincs. Javítás közben sokat tanulok, kitalálok fogásokat. Kísérletezem, hogyan lehet szép hangot létrehozni - meséli Szatmári Gábor, aki a hangszerész szövetség által szervezett, Auer Lipót tiszteletére rendezett nemzetközi hegedűkészítő találkozóra és kiállításra amatőrként nevezett, így nem kis feltűnést keltett, mikor az eredményhirdetésre került sor: a szakma neki ítélte a "Legjobb hang" díjat.

- Nyilván minden hangszerkészítő úgy érzi, az övé a legszebb, és mindenki nyerni szeretne. A versenybe bárki nevezhetett. Három hangszert lehetett vinni, közülük egyet ajánlhattunk a hangzásversenyre. A zsűri 22 hegedűből kilencet választott ki, megszámozták őket. A közönség sorsolta a bemutatási sorrendet. Egy hegedűművész paraván mögött, sötétben játszott a hegedűkön egy párperces zeneművet, mindegyiken ugyanazt. Volt egy díj, amit a közönségszavazatok alapján adtak ki, és volt egy szakmai díj, amit a zenészekből álló zsűri ítélt oda. Én a hangzási verseny szakmai díját nyertem, Bagi Róbert a közönség díját.

A díj az, hogy Szatmári Gábor első osztályú hangszerfát kap, hegedű alapanyagot egy újabb hangszerhez. A verseny díszvendége volt Morassi úr, a cremonai hangszerkészítők korelnöke, aki több száz hegedűt készített világéletében. Ő ajánlott fel a győztesnek 300 eurót, aminek egyharmadát Szatmári Gábor felajánlotta a versenyen szereplő legfiatalabb erdélyi hangszerkészítőnek, egy másik harmadát pedig a hangszerész szövetségnek fogja felajánlani.

Szatmári Gábor mostani sikere mögött érdekes, változatos életút áll, amely összefonódik a szűcs szakma leáldozásának történetével, amely családja három generációját érinti.

- Apám a híres Witzmann szűcsnél tanult Sopronban, eredeti neve Schatzl Flórián. Amikor hazajött a háborúból, politikai sugallatra, a kitelepítéstől való félelmében Szatmárira magyarosította a nevét. Az 50-es években a szűcsipar is alkalmi munkákból élt. Apám 1960 körül váltotta ki az iparengedélyt Kőszegen. 1965-ben a nagy árvíz után költöztünk be Szombathelyre, a nagyobb lehetőségek városába. 1972-ben egészségügyi okokból leszereltem a hadseregtől, beálltam apámhoz szűcsnek, tőle tanultam a mesterséget. A Deák Ferenc utcában volt a műhelyünk. A szűcs szakma sokáig kiemelt, rangos szakma volt. A 60-as évek végére kialakult egy réteg, amely szívesen öltözködött szőrmébe. Nemesített szőrmék voltak, olcsó birkákat nemesítettek fel, és gyönyörűen néztek ki. Az alsó és felső középosztály is szőrmét viselt, amely rangot adott.

- Hazajött a húgom is Zalaegerszegről, aki szintén szűcs volt, így anyámmal együtt, aki a kézi varrást végezte, alkottunk egy erős csapatot. Kineveltünk több szűcsöt, akik más városokban, Keszthelyen, Nagykanizsán, Kőszegen nyitottak aztán műhelyt. A 70-es, 80-as években még ment a szakma, én 15 évvel ezelőtt csináltam meg a saját cégemet a Léka utcában, aminek a tagja a feleségem meg a lányom. A lányom is szűcsnek tanult, itt kezdett velem dolgozni. De nincs elég munka, ezért elhagyja a szakmát.

A szűcs mesterség a  90-es évektől kezdett hanyatlani  az egész világon. Ma is jönnek bundát venni, de a korábbiakhoz képest 1:100 arányban, ma főleg javíttatnak.

- Ma az hord bundát, aki megengedheti magának, és megmaradt benne a szőrme szeretete. Ez az idősebb korosztály. A fiatalok a színes szőrmét keresik, vagy a szezonális darabokat, azt a butikminőséget, amit Olaszországból hoznak be. Ez a folyamat visszafordíthatatlannak látszik.

Szatmári Gábort a fafaragás felé a kalapformák vitték. A kalapforma hársfából készül, mindig is nagyon drága volt, gondolta, megcsinálja maga. Aztán készített formákat a szűcs kollégáknak is.

- Kőszegfalván a Gullner-malomnál lakott Kiss Feri bácsi, aki a tenyészménekre vigyázott, és közben faragott. Nagyon szépen. Azt kérdeztem tőle: Feri bácsi, mikor fogok úgy faragni, mint maga? Majd ha két vagonnyi forgácsot csinálsz! - felelte. Készítettem népi motívumokkal dúsan díszített, faragott székeket, asztalokat. Amikor bejött az antik bútor, javítgattam őket, lemásoltam néhányat saját célja. Nagy kihívás volt. Aztán jött az újabb kihívás: öt éve, csak úgy ötletszerűen vettem a bolhapiacon egy hegedűt. Nagyon le akartam lemásolni. Csak egyet akartam csinálni. De annyira a hatása alá kerültem, a nehézségek, a tökéletesítés során, hogy a rabjává váltam. Hegedűt készíteni nem munka, hanem öröm. Izgalom elkezdeni, elkészíteni, felszerelni, izgalom, mikor jön a muzsikus,  kipróbálja, és a hegedű megszólal. Az az öröm csúcsa, hogy szép hangot hallunk.

- A mesterek szebb hegedűket készítettek, mint én. Remélem, javulni fognak a hegedűim küllemükben, precizitásban és lakkozásban is, szeretném, ha majd a hegedűm szépsége is felérné az övéket - mondja a verseny után a hegedűkészítő. - Sokat segít nekem Sebestyén Ernő hegedűművész, aki a mentorom: többször vitt engem Németországba szakemberekhez, és mindig ő az első, aki az új hegedűimet először meghúzza, szeretem kiélvezni azt a hangot.

A szőrmétől a hegedűkig

Amint a mestertől megtudjuk, a szűcs szakma leépülésének két oka van: az öltözködési szokások megváltozása és az állatvédők. A mesterek sajnálattal veszik tudomásul, hogy habár a szakma benne volt a legősibb három foglalkozásban - hiszen már az ősember is szőrmével borította a testét -, most eltűnőben van. Mit kezdünk a hulladékká váló műszőrmével, ami több száz évig nem bomlik le? Gyártjuk a szemetet? Az igazi szőrme természetes anyag, lebomlik, nem károsítja a környezetet - védi a bunda becsületét a szakember. Mindannyian emlékszünk, a róka milyen hatalmas sláger volt, éltek-haltak a nők akár egy szép szőrmegallérért. 20-30 éve verekedtek a szűcsök rókabőrért, ma nem veszi senki. A vadászok is tudják, hogy nehéz eladni. Talán a birkából készült szőrméket fogadják el manapság az emberek leginkább, az irhabunda keresett.

A Szatmári-család fő megélhetése még mindig a szőrme. De az örömöt, a megelégedettség érzését már máshol is keresi a mester. Hogy amikor este lefekszik, érezze a mindennapi munka, az alkotás szépségét. Ezt főleg a hegedűkészítésen  keresztül élheti át az utóbbi időben. Élmény számára az is, hogy egy-egy hangszernél összekapcsolódik a készítő és a zenész. Kettőjük művészi munkájának eredménye a szép hang. A díjnyertes hangminőséget a készítő öt év alatt fejlesztette ki. Zavartan állt a színpad mögött a díjátadáson, és megjegyezte, hogy őt még nem tapsolták meg soha. Aki konferált, bemondta ezt a mikrofonba is, így minden remélhetőnél nagyobb tapsot kapott. A szombathelyi szűcs a Léka utcából, 62 évesen hangszerkészítőként válik ismertté, elismertté.