Könyv, remények, Emmák: bemutató

A Híres szombathelyi nők sorozat negyedik kötete a szombathelyi születésű híresneves színésznő, Márkus Emília életútját kíséri végig; a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában, a szombathelyi önkormányzat támogatásával.

Időutazás. Ugrás 2009 januárjába: jelenet a 9700-ból. Balról: Horváth Ákos, Csonka Szilvia (Emma), Kálmánchelyi Zoltán, Szabó Tibor. Fotó: Benkő Sándor

A könyv szerzője Horváthné Kupi Ildikó könvtáros, a BDK munkatársa, aki körültekintő alapossággal térképezte föl a „szőke csoda” életútját: a szombathelyi gyermekévektől a Nemzeti Színház színpadáig. Állítólag kigyulladt a család háza, amikor Emma megszületett, és ez a lobogás végigkíséri a színésznő lélegzetelállítóan sikeres pályáját is. Igazi sztár volt, a lába előtt hevert a művészvilág, de szülővárosáról sosem feledkezett meg. Szombathely most könyvvel adózik az emlékének: a kötet bemutatója december 17-én 17 órakor kezdődik a Weöres Sándor Színház Márkus Emília Termében (belépő nélkül). Köszöntőt mond Lazáry Viktor kultúráért felelős alpolgármester, dr. Takátsné dr. Tenki Mária tanácsnok, a könyv megszületésének körülményeiről a szerző beszél. Közreműködnek a Bartók zeneiskola növendékei, ősbemutatóként hangzik el Guttmann Imre Emília-keringője, amelyet a színésznő iránti rajongás hívott életre – de ez idáig soha nem került színre. Sőt, még az is előfordulhat, hogy az eseményen maga Márkus Emma is tiszteletét teszi: a színházban minden csoda megtörténhet. A Weöres Sándor Színház igazgatója, Jordán Tamás mindenesetre részt vesz az eseményen (és ahol ő jelen van, ott játék is van), kolléganője, Csonka Szilvia (a mi első Emmánk, Évánk, Julikánk) társaságában. Mindez nem a véletlen műve: a Weöres Sándor Színház legeslegelső, 2009-es nyitó előadásában, a jókedvű és felszabadult 9700-ban (a zenés időutazás premierjét még a kopottas Hemóban tartották; istenem, hol van az már) volt egy jelenet, amelyben maga Márkus Emília is színre lépett. Az történt, hogy a színházra jongó Sárvári Emília váratlanul a 19. századba irányította Feri bácsi hűtőszekrény-időgépét. Az instrukció Egressy Zoltán és Dömötör Tamás darabjában úgy szól, hogy „1880. Előadásba csöppenünk, Csiky Gergely Proletárok című művének befejező része megy. A színpadon színészek. Korabeli színjátszás, nagy érzelmek, patetikus gesztusok”. A darabbéli szombathelyi polgármester (korabeli dokumentumokra támaszkodva, megborzolva humorral, iróniával) a „nagylelkű adakozásból végre felépült teátrum” megnyitásának alkalmával anno tényleg babérkoszorúval köszöntötte Márkus Emmát: „(...) városunk sugárzó tehetségű szülöttjét. (...) Teljes szívemből kívánom, hogy Thália ezen otthona az örökkévalóságig fönnálljon.”

Hát, ez a jóslat nem vált be, viszont azóta „van másik”: Márkus Emília Teremmel, állandó társulattal, sugárzó tehetséggel.