Akik tűzbe mennek értünk – A tűzoltóknál jártunk

Receptre kellene felírni a tűzoltólaktanya látogatását,

ha valakinek megrendülne a bizalma a világban, ugyanis ennyi hősies, segítőkész ember egy helyen ritkán van, elég velük elbeszélgetni, mi motiválja őket arra, hogy az életüket is kockáztatva sérülteket mentsenek. Rohannak a hatalmas kocsijukkal, akár szemben a forgalommal, belemennek a tűzbe, füstbe, nehéz felszerelést, plusz 25 kilogrammot cipelve, akár a tízedik emeletre is felfutnak, vagy tíz kilogrammos feszítővágóval dolgoznak, ameddig kell, hogy egy autóba szorult sérültet kiszabadítsanak az összegyűrt karosszériából.

Kíváncsiak voltunk, milyen az élet a laktanyában, hogyan készülnek fel és állnak készenlétben a tűzoltók bármilyen esetre, hogy riasztás esetén perceken belül a helyszínen teremjenek, és megoldásokat találjanak az életet veszélyeztető helyzetekre. Sokan kérdezik, hány ember van nap mint nap szolgálatban a szombathelyi tűzoltóságon, és arra tippelnek, hogy 70-100 ember látja el a napi feladatokat, de nem: tizenhatan vannak egyszerre szolgálatban!

Reggelente 6.55-kor szólal meg a felhívó jel,

mindenki lemegy a szertárba, felsorakoznak a le- és a belépő szolgálat tagjai. A szolgálatparancsnok ismerteti a beosztásokat, ki melyik tűzoltó gépjárműre kerül, ki teljesít őr-, ki konyha-, ki üzemanyag-szolgálatot. „Értettem” – felelik a tűzoltók katonásan. Ellenőrizni kell a saját védőfelszerelésüket, az okmányaikat, a tűzoltótechnika kezelésére jogosító „kék könyvüket, ami mindenkinél ott van a 10M mintájú, sötétkék gyakorlóruha bal felső zsebében.

Majd kiáll az összes autó a laktanya elé, ellenőrzik a málházott tűzoltó szakfelszereléseket, a gépjármű fékrendszerét, a megkülönböztető jelzéseket, a fényt és a hangot együtt. Egyed László tűzoltósági felügyelőtől megtudjuk: a málha mindazt jelenti, ami a kocsikon a redőnyök mögött található: tömlőket, sugárcsöveket, szerszámokat, ki-ki a beosztása szerint ellenőrzi a feladatkörébe tartozó eszközök meglétét. Benézünk: kisgépek, áramfejlesztő, feszítővágó, légzőkészülékek. Ellenőrzik az autó szivattyúját, a tartályban a vízmennyiséget, a kocsi tetején a létrákat. Kitolják a fényárbócot, ezzel világítanak, ha korlátozott látási viszonyok között kell dolgozni. Dudálnak és visszatolatnak a szertárba.

A hidraulikus feszítővágót próbáljuk megemelni, legalább tíz kilogramm, elég tartani is, nemhogy dolgozni vele, kibontani egy sérültet az összetört autóból. Egyed László elmondja, hogy 15-20 perc kemény munka után a tűzoltók szükség szerint váltják egymást. A tűzoltóautó oldalában motorfűrészek is vannak, viharkár esetén azokkal darabolják a fát. A motoros roncsvágó a fémalkatrészek feldarabolására szolgál.

Megszólal a riasztó.

Pillanatok alatt lecsúsznak az emeletről a garázsba a tűzoltók, kocsira pattannak, és elhajtanak. Az egyik szombathelyi gyár tűzjelzője riasztott be, még nem tudjuk, miért, mennek. Lehet, hogy nem is indokolt a kivonulás, megesik, hogy becsapja az érzékelőt a tiltott helyen való dohányzás vagy egy be nem jelentett munkavégzés, ami porral jár. Amíg vissza nem térnek, a tűzoltósági felügyelő megmutatja a „lustát”, amivel fel lehet venni könnyen, gyorsan a csatornatetőt.

Két kulcs jellegű eszköz, lánccal összekötve: bele kell illeszteni a lyukba, és hopp! Hopp. Úgy maradok, derékszögben hajolva, hát egyáltalán nem egyszerű megemelni az öntöttvas fedelet, így aztán egyik „lusta” ide, a másik oda, csak Egyed Lászlóval együtt megy. Ketten se emeljük könnyedén. Már el is fáradtam, pedig a java még hátravan. Most le kéne csúszni a rúdon az emeletről, legalábbis a lehetőség adott, szívesen megmutatják, ajánlják mosolyogva, az egyik tűzoltó azonnal kölcsönadja a gyakorlóruháját. Csakhogy hirtelen iszonyú mélynek tűnik az a csúszóakna, túl hosszúnak a túl vastag fémrúd, sebaj, ugorjak csak fel lentről, ameddig bírok, és onnan. Mivel ez egy méter magasságot sem jelent, bátran és boldogan belevágok, régóta nem szórakozott ilyen jól a laktanya népe. Egyed László biztatóan mondja, csak így lehet, vidáman. A tűzoltók különben is gyakran ugratják egymást, jókedvűek, bajtársiasak a poénosztásban is, mint mindenben. Sokat vannak együtt, hét közben otthonról hozzák az ennivalót, hétvégén együtt főznek fent a konyhában, együtt esznek, kávéznak…

Közben visszatérnek a tűzoltók, nem volt tűz, csak vaklárma, ilyen esetben a gyár kifizeti a vonulás költségeit.

Felpróbálhatom a tűzoltó védőruhát: nagyon klassz vízzáró kabát, impregnált felület, lángálló szövet, és tegyük hozzá, hogy tűzközelben 50-60 Celsius fok van a kabátban és a védőkámzsás sisakban, ezt bírni kell. A sisak önmagában is nehéz, öt perc után érzi az ember a nyakát.

További súlyok: mászóöv, sisak, légzőkészülék, mentőkötél, bontóbalta, összesen plusz 25 kilogramm. Vajon mennyit edzenek a tűzoltók? Egyed Lászlótól megtudom: a laktanya napirendjébe beiktatták a sportot, van konditerem, lehet röplabdázni, lábtengózni. Évente végeznek fizikai felmérést, ahol korosztálynak megfelelően kell teljesíteni pontokért. 2000 méter futás, fekvenyomás 60 kilogrammal, 40-50 fekvőtámasz, távolugrás (2 méter fölött), négyszer tíz méter ingafutás időre, függeszkedés. A kategóriák: 18-25, 26-35, 36-40 évesek, illetve 41 és felette – 53 évesnél idősebb vonuló tűzoltó itt nincs.

Beszállunk egy tűzoltóautóba: rádió, GPS-navigáció, minipajzs, ami lényegében egy tablet, ami pluszinformációkat mutat a vonulásról, alkalmasint rajzos dokumentációt is küldenek rajta. A sisaktartó alatt is szerszámosláda van. A vezetőfülkében és a mögötte lévő részen hat tűzoltó ülhet, a támlák mögött bekészítve ugyanennyi légzőkészülék. Hevederekkel szorítható az arcra, utána csatlakoztatják rá a levegős palackot, fizikai terheléstől függően 20-45 percig elég. Egyed László egy amerikai hadseregben kifejlesztett hőkamerát mutat, embert lehet vele keresni. Nemcsak a testet, hanem a nyomát is mutatja, például egy kocsiülésen, amíg az ki nem hűl. Így azt is lehet tudni, hogy kiesett valaki a balesetes autóból. Füstben is látni vele.

Az udvaron szerelési gyakorlat kezdődik tömlőkkel. A tűzoltók 24-48 órás szolgálatokat adnak, ciklikus terv szerint vannak a napi feladatok, mikor mit kell gyakorolni. Megnézzük, ahogy felszerelnek az egyik épület raktárszintjéig egy erkélyre.

Majd az emeleten végigjárjuk a négyágyas hálószobákat, amelyeket a tűzoltók maguk újítottak fel, ki milyen szakmunkát tudott beletenni: a padlólerakástól a falburkolásig. A folyosón névre szóló, lelakatolt szekrények őrzik a váltóruháikat és a személyes holmijukat. Láthatóan nagyon otthonos a környezetük itt a laktanyában.

A látogatás véget ér. Kinézünk az ablakon. Szemben a gesztenyefák pompás fehér virágai, mint a gyertyák, a tavasz lángocskái lobognak fehéren – ezeknek még a tűzoltók is örülnek.