A zsidó temetők gyakori motívuma az áldást osztó kéz

A legtöbb mai ember számára misztikusnak és távolinak tűnik mindez, pedig az áldás szavait a más felekezethez tartozók is ismerik: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!

Az áldást osztó kezek évszázadokon át kísérték a zsidó közösségek útját a mi vidékünkön is. Szimbolikus társai voltak a jó rabbinak, aki egyszerre dolgozott azon, hogy hívei őrizzék az ősi hagyományt és ugyanakkor lakóhelyüket hazájuknak érezzék, legyenek hazafiak. Ez nem ment mindig könnyen.

Amikor 1859-ben Zipser Mayer megpályázta a rohonci rabbiszéket, többen meglepődtek. Volt, aki már azt is méltánytalannak vélte, hogy a nagy hírű tudós előtte egy vidéki város, Székesfehérvár rabbija volt. Most pedig egy még kisebb már – már jelentéktelen településre akar költözni…? Zipser végül több mint tíz évet töltött Rohoncon. Ott halt meg, síremléke szerencsés módon a későbbi idők pusztítása ellenére is épen maradt.

A nagy hírű rabbi életpályája 1815-ben Balassagyarmatról indult. Gyermekéveiben apja korai halála miatt sokat kellett nélkülöznie. Szerencsés volt hozzá a sors, mert a nehéz kezdés ellenére a morvaországi Nikolsburgban a legjelentősebb rabbik tanítványa lehetett. A héberen, a németen és a magyaron kívül megtanult görögül, latinul, angolul és franciául is. 1851-ben a pesti egyetemen doktori címet szerzett. 14 éven át Székesfehérváron szolgált. A zsidóságon belül a korai reformirányzat követője volt. Egy ideig tanárként mellette dolgozott öccse, Zipser Márkus is. 1848-ban, Fehérváron zsidóellenes megmozdulások történtek. Ez az időszak meglehetősen elkedvetlenítette, az Amerikába való kivándorlás gondolatával is foglalkozott. Mindezek ellenére fehérvári munkálkodását később ő maga is sikeresnek ítélte.

Amikor Rohoncra érkezett, már mintegy két tucat, nyomtatásban is megjelent tudományos mű állt mögötte. Jelentős szerepe volt abban, hogy a rohonci zsidóság később az „újítókhoz”, a neológ irányzathoz csatlakozott. Az ő idejében bővítették a zsidó iskolát és építették újjá a zsinagógát. Megírta a helyi hitközség történetét is, de ez a munkája elkallódott.

Rohonc a 19. században a vasi zsidóság egyik központjaként működött. A szombathelyi és a kőszegi izraelita közösségek is ide „gyökereznek”. Ha két utóbbi települést nézzük, akkor meg kell említenünk Zipser két kései utódját, Bernstein Bélát és Wie-

ner Márkot is.

Bernstein az 1892 és 1909 közötti időszakban volt Szombathelyen rabbi. Ez idő alatt – 1898-ban – jelent meg legtöbbet emlegetett műve, „Az 1848-49-iki magyar szabadságharc és a zsidók”. A könyvhöz Jókai Mór írt előszót.

Wiener Márk kőszegi rabbi nevét már kevesebben ismerik. 1891 és 1915 között, majdnem negyedszázadon át, ő állt a hitközség élén. A „boldog békeidők” korszaka volt ez a kőszegi zsidóság történetében is. Wiener Budapesten hunyt el, de Kőszegen temették el.

A város másik híres rabbija, Linksz Izsák papi pályáját Zipser szülővárosában, Balassagyarmaton kezdte. Nagy hírű elődjéhez hasonlóan ő is bölcsész doktori oklevelet szerzett. 1905-től 1925-ig Devecserben szolgált rabbiként, majd 1925-től a kőszegi zsidó hitközség élén állt. 1944 nyarán a kőszegi hittestvéreihez hasonlóan őt is vagonba zárták és Auschwitzba deportálták.

Linksz azzal együtt, hogy a kőszegi gyülekezet ügyeit intézte, publikált is. Írásait például budapesti lapok is közölték. Önálló kötetei is megjelentek. Közöttük van olyan, amelynek témája a boldogság, az áldás forrása.