A Szombathelyi Református Egyházközség évértékelője

– Nagyon szép évet hagytunk magunk mögött, de van még, amit el kellene végezni – mondta beszélgetésünk idején Jakab Bálint református lelkipásztor. Tavasszal szeretnénk egy hálaadó istentiszteletet tartani mindenért, ami nálunk megvalósulhatott, hálát adni, és meghívni a testvérgyülekezeteket, a bukaresti és a temesvári magyar református közösségeket és természetesen az egyházmegye gyülekezeteit is.

A Bauhaus jegyeivel, 85 év után

A tiszteletes a 2019-es feladataik közül a parókia felújítását említette a tavalyi évre jutó nagyobb beruházásukként. – Nyolcvanöt év után megtörtént a lelkészlakás felújítása. Az épület itt, Szombathely belvárosában egyike a Bauhaus stílusban kivitelezett épületeknek, még azt is megkockáztatnám, talán az egyedüli. Különleges a parókiánk a református gyülekezeti lelkészlakások között. Szombathelyen az 1930-as évek elején úgy döntött a presbitérium, hogy egy akkor a kortárs európai építészetben modernnek számító építészeti stílusban építteti meg a lelkészlakást. A lakásnak van egy többrészes pincéje, amely fölé megépítették a teljes épületet. Az emeleten pedig egy közösségi teret hoztak létre, amit a mostani felújítással picit átalakítottunk és megtoldottunk egy irodaépülettel.

Irodára is feltétlenül szükség volt

A lelkésznek korábban nem volt irodája az épületben, azonban szükségessé vált a létrehozása, mivel kellett egy olyan helyiség, ahol az egyházközségi vezetővel lehet négyszemközt lelki dolgokról beszélni, vagy akár keresztelőt, esküvőt, temetést egyeztetni. A lelkész szólt a korábbi esztendők felújításairól is, amelynek utolsó eleme valósult meg a paplakon végzett munkálatokkal.

A templom tetejével kezdték

– Először 2011-ben önerőből a templom tetejét csináltuk meg. Egy-két évvel később a szombathelyi önkormányzattal közös pályázatban a templomtér, az udvar és külső javítások is megtörténtek: téglapótlás, szigetelés. Saját forrásból, pályázati segítséggel az épület nyílászáróit is kicserélték – emlékezett vissza a lelkész.

A templom építésétől számított 77 év után, 2015-ben megépíthették a tornyot is. Utolsó lépésben pedig a lelkész és családjának otthonául szolgáló épület helyreállítása valósult meg. – Fontos volt számomra az, hogy a felújításokat 21. századi minőségben tudjuk elkészíttetni, hogy érezhető legyen a dinamizmus és frissesség, a jelen élet valósága – tette hozzá a lelkész.

Az egyházközség hitélete

Jakab Bálintot kérdeztük az egyházközség hitélettel összefüggő tevékenységéről, adatai­ról is. – Amikor megkérdik, hogy az egyházunknak mennyi tagja van, mindig három számot szoktam mondani a valóságot érzékeltetve. Az egyik a népszámlálás szerinti adat; másik az a szám, akikről tudunk, hogy valamilyen módon kötődnek az egyházhoz, például nagyobb események kapcsán, temetés, esküvő, keresztelés alkalmával megkeresik az egyházat, és részt vesznek egyházi szertartáson; a harmadik szám pedig az, akikről konkrétan tudjuk, hogy ide tartoznak és ennek jelét is adják: egyházfenntartói járulékot fizetnek, vagy gyerekeik hittanra járnak hozzánk. Ez utóbbit szoktam valós adatnak tekinteni – tette hozzá. Megtudtuk: növekedett a keresztelések száma a szombathelyi gyülekezetben az utóbbi években: korábban 12-15, jelenleg 20 gyereket keresztelnek évente, valamint e számon felül felnőtteket is.

Rátalálás és az identitás keresése

Az egyházi vezető elmondta: a felnőttek között van olyan, aki mögött nem volt korábban vallási háttér, míg akadnak, akik másik felekezethez tartoztak, és van olyan is, aki felfedezi a saját gyökereit, keresi az identitását.

– A szombathelyi egyházközséghez hitvallásszerűen 450 ember tartozik, akik gyakorlatilag fenntartják az egyházat. Egy átlagos vasárnap 170-en vagyunk a templomban: nem mindenki református, vannak olyanok, akik vegyes házasság révén vesznek részt az istentiszteleten. Százalékosan olyan arány jellemzi templomlátogatásban az itteni református gyülekezetet, ami messze felette van az országos átlagnak: országosan 5-10 százalék közötti az arány, nálunk 30-40 százalék.

Női gyülekezeti munkatársak

Van nyolc női gyülekezeti munkatársunk, akik vállalták és végzik a gyerek-istentiszteleteket, más néven a vasárnapi iskolát párhuzamosan a felnőtt istentisztelettel fizetség nélkül – mondta el a lelkész.

A református közösségnek erős az összetartó ereje: egy fiatal felnőttekből álló csapat kéthetente összegyűlik, hogy együtt énekeljenek, Bibliából olvassanak és az olvasott részt értelmezzék.

A templomon kívül

– Ők felnőtt konfirmációi oktatásra jártak, s szerették volna folytatni ezeket az alkalmakat. Igyekszünk továbbá olyan programokat is szervezni, amelyek kívül vannak a templomon: ilyen a közösségi nap májusban vagy a családi napunk, amelyet mindig a pünkösd utáni vasárnapon, szentháromság vasárnapján tartunk a Vasi Skanzenben. Hívunk mindenkit, jön az ifjúsági zenekarunk is, és aki ott van, ismerős-ismeretlen, kap egy tál ételt. Ezek az események fontosak: Isten szabad ege alatt énekelni azért más, és ráadásul szép környezetben tesszük mindezt immár két-három éve – emlékeztetett a lelkipásztor. Kiemelte: Isten igéjének központi jelentősége van, ami megszólítja az embereket, és ha valaki elmegy a vasárnapi istentiszteletükre, akkor látja, hogy mennyi fiatal vesz részt benne.

Idősek és fiatalok, szívvel-lélekkel

– Van ifjúsági zenekarunk, amely minden hónapban legalább egyszer szolgál az istentiszteleten. Ez jelzi és mutatja a nemzedéki váltást és éneklési igényt, de az igényességet is. Az idősek is szeretik őket. A fiatalokkal egy kicsit másfajta hangot szeretnénk megütni, érezzék azt, hogy ez is Isten dicsőítésének része – emelte ki. Olyan fiatalok tagjai az együttesnek, akik egyetemisták, hazajönnek Budapestről, szívvel-lélekkel próbálnak, és előadják a dalokat a gyülekezetnek. Nem fizetségért zenélnek, hanem mert szeretik az Istent és szeretik gyülekezetüket, benne a református egyházat.