2020.01.19. 11:30
Mit kell tudniuk azoknak, akik madarat szeretnének az otthonukba?
Összegyűjtöttük, mi mindent kell tudnia annak, aki papagájt szeretne otthonába. Mindjárt kettőt.
A papagáj nem szeret egyedül lenni – otthon se ítéljük magányra. A lábának göcsörtös felületre is szüksége van
Fotó: Szendi Péter
Az első egy jól megválasztott kalitka, amit tegyünk olyan helyre, ahol a madár nem kap huzatot és nem is éri folyamatos erős napfény és legalább egy méterre legyen a földtől – monda Tóth Erika, az egyik szombathelyi állatkereskedés tulajdonosa. A méret pedig igenis lényeg. Minél nagyobb a kalitka, annál jobb. Ha viszont csak kisebbet tudunk elhelyezni otthonunkban, készüljünk fel arra, hogy többször ki kell engedni az állatot naponta repkedni. Ilyenkor zárjuk le a szekrények mögötti réseket, és figyeljünk rá, hogy a madarak nem érzékelik az üveget, húzzuk el a függönyöket.
Kíváncsi természetűek, a konyhában is érheti őket baleset, tartsuk őket szemmel. A kalitka aljára szórhatunk madárhomokot, amit néhány naponta cserélni kell. Szerezzünk be különböző ágakat, a göcsörtös felület – a sima ülőrudakkal szemben – nagyon jót tesz az állatoknak, például megelőzi a talpfekélyt és a körömtúlnövekedést. Szükségünk lesz még itatóra – amiben a vizet mindennap cseréljük – és etetőre. És hogy mi kerüljön az utóbbiba? Olyan magkeveréket javasolnak, ami minél több összetevőből áll.
Ezenkívül szükségük van néha állati fehérjére, például egy-két hetente összetört főtt tojást tálaljunk nekik. Rendszeresen kínálhatjuk őket megfelelő zöldséggel, gyümölccsel, fűzfaággal vagy tyúkhúrral. Sok madár nem fogadja el ezeket elsőre, de nem szabad feladni a próbálkozást. Zúzó gyomruk van, kell nekik az eleség mellé a grit vagy kavics, és szerezzünk be szépiát is. Jól jöhet még a madárfürdető és néhány játék is.
A kezdőknek a hullámos papagájt ajánlják leginkább, de fontos tudni, hogy társas állatok, legalább kettőt vigyünk belőle haza, ne tartsuk őket egyedül. Hazaérkezéskor – amit biztonságos madárszállító dobozzal oldhatunk meg, lehetőleg gyorsan – elkezdhetjük a kézhez szoktatásukat, tegyünk a tenyerünkbe fürtös kölest és várjuk, hogy elkezdjenek enni.
Kitartó munkával és rengeteg figyelemmel pedig elérhetjük azt is, hogy az megtanuljanak „beszélni”, hiszen ösztönös hangutánzók.