hétvége

2020.01.12. 07:00

Szerzetesrendek kultúrházai

Ha a kultúrházak kerülnek szóba, akkor sokunknak a szocializmus időszaka jut az eszébe. Ez természetes is, hiszen ha a régebbi korokra visszatekintünk, legfeljebb erről az időszakról lehetnek személyes élményeink. Vajon hányan tudják ma, milyen mögöttes tartalma is van ennek a mondatnak, „gyere ki a kultúr elé!”

Orbán Róbert

Szombathely első kultúrházai nem a szocializmus időszakában épültek. Ellenkezőleg, több közülük éppen akkor zárt be, amikor elkezdődött a szocializmus. Azt, hogy melyik volt az „első kultúr” a városban, nehéz eldönteni: talán a ma múzeumként ismert kultúrpalota?

Az 1899-ben megalakult Vasvármegyei Kultúregyesület nemcsak a város két fontos intézményét, a múzeumot és a könyvtárat üzemeltette, hanem hagyományos értelemben vett közművelődési tevékenységet is végzett. Előadásokat, koncerteket szervezett, programjaikkal az igényesebb polgári társaságot kívánták megszólítani.

A két világháború között Szombathelyen több olyan épület is volt, amelyet kultúrháznak neveztek, és a történetük kezdeti időszakában kultúrházként is működtek. Ezen épületek közül három egy-egy szerzetesrendhez tartozott, s szinte egy időben épült. Létrejöttüket két dolog befolyásolta. Bár vannak, akik ezt az időszakot a város aranykorának gondolják, mégsem volt minden tekintetben az. A város lélekszámával együtt nőttek a szociális gondok, s ebbe a szegénységgel, az iskolázatlansággal, iszákossággal, kallódó gyerekekkel együtt sok minden beletartozott. Az egyházak ezeknek a gondoknak a felszámolásában is próbáltak segíteni, amikor kultúrházakat alapítottak. Nyitottabbakká váltak, így elérték a társadalom azon csoportjait, amelyekkel korábban nem nagyon volt kapcsolatuk. Természetesen nem csupán szociális ügyekkel foglalkoztak. Nemegyszer előfordult, hogy az általuk rendezett kulturális programokról az országos sajtó is hírt adott. Az, hogy mindhárom kultúrház szerzetesrendhez kapcsolódott, nem véletlen. A szerzetesek a saját szabályaiknak megfelelően zárt közösségben, a kolostorban éltek. Oda a hívek nem mehettek be. A kultúrház így a találkozás, és bizonyos szempontból a munkavégzés helye volt.

Nem véletlen, hogy három szerzetesrendhez kapcsolódnak a megyszékhely első kultúrházai. Ez a domonkosoké Fotók: Orbán Róbert

A ferencesek kultúrháza a rend kolostorának 1927-ben elkészült új szárnyában működött. Ez ma az épületegyüttes Szent Márton utca felőli része. A ferencesek esetében ez az épületszárny adott otthont a plébániához tartozó közösségeknek, de voltak olyan rendezvényeik, amelyek mindenki számára nyilvánosak voltak. A Ferences Közlöny 1937. évi márciusi száma például a rend szombathelyi kultúrházához kapcsolódik. Az egyik a farsangi teaestély, ahol nemcsak a ferences kórus lépett fel, hanem bemutattak egy színdarabot is. A másik az, hogy megalakultak a ház szakosztályai. A legfontosabb az ifjúsági szakosztály volt, amely fiú- és lánycsoportból, valamint énekkarból állt, létrehozták még a rendezvényszervezési, a sajtó, a propaganda és a szociális és karitatív szakosztályt is. A második világháború után rövid ideig a Kanizsai Gimnázium használta (az iskola épületében ekkor katonai kórház volt), később jó ideig levéltári raktár volt. A régi, kultúrházi funkcióra a földszinti utcagaléria emlékeztet.

A szaléziak művelődési házát 1936-ban adták át

1930-ban épült fel a Wälder Gyula által tervezett Domonkos kultúrház. Szép épület, amely a kialakítását tekintve is szinte mindenben megfelel a művelődési házakkal szemben támasztott igényeknek. Van egy nagy előadóterme, amihez több kisebb helyiség kapcsolódik. 1950 után nagyon sokféle funkciót betöltött. Nem került vissza a domonkos rendhez, ma a baptista gyülekezet otthona.

A ferencesek kultúrházának ez az épületszárny adott otthont

A szalézi templom és a hozzá­kapcsolódó épületegyüttes fokozatosan, mintegy másfél évtized alatt épült fel. Jól átgondolt fejlesztés volt. Az a terület, ahol az épület áll, akkor még a város egyik külső kerületének számított. Az itt élő családok között sok volt a szegény sorsú. A városban megtelepedő szaléziak ezt a városrészt választották munkájuk színhelyéül, tevékenységükkel pedig elsősorban a fiatalokat célozták meg. Az épületek ennek megfelelően több funkciót is elláttak. A tanoncotthonhoz kapcsolódó kultúrházat 1936-ban adták át. Amíg a templom fel nem épült, itt tartották a szentmiséket. A ház dísztermében 1953-tól a legendás Béke mozi üzemelt. 1989-ben lett ismét a szaléziaké.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!